Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

fotó forrása: pixabay.com

A Szombathelyi Haladás szezonkezdete már most rémálomszerű. Az NB II első fordulóiban egymás után szenvedtek vereséget, ráadásul megalázó különbségekkel. A legutóbbi négy meccsükön rendre pont nélkül maradtak, és a gólkülönbség is sokatmondó: 0–29. A helyzetet valamelyest enyhítette a legfrissebb, DEAC elleni 1–1, de összességében a vasi csapat útja egyre inkább a kiesőzóna felé vezet. A lelátón ülő szurkolóknak fájdalmas látni, ahogy egykor szebb napokat megélt klub így botladozik a bajnokságban.

Sorozatos vereségek nyomasztó árnyéka

Augusztus 11-én az Újpest otthonában még reménykedtek a szurkolók, hogy tisztes helytállásra képes lehet a csapat. A végeredmény azonban 0–4 lett, és ez csak a kezdet volt. Pár nappal később a Nyírbátori elleni 1–6 már a teljes szétesés jeleit mutatta. Augusztus 25-én a Nyíregyháza tíz gólt rámolt be a Haladás kapujába. Szeptember elején pedig a PTE-PEAK elleni 0–9 tette teljessé a vesszőfutást. Négy találkozó, egyetlen szerzett gól nélkül, és rendre kétszámjegyű kapott gólokkal. Nehéz elképzelni ennél rosszabb szériát.

Védelem nélküli csapat

A játék képe alapján leginkább a védelem teljes szétesése szembetűnő. Az ellenfelek úgy jutnak helyzethez, mintha edzőmeccsen lennének, ahol nincs valódi ellenállás. A kapusok szinte minden lövést csak kísérni tudnak szemmel, a védők pedig rendre lemaradnak. Ilyen körülmények között nem is lehet más eredményt várni, mint sorozatos zakókat. Az NB II-ben ritkán látni ekkora különbségeket, ami csak tovább erősíti azt az érzést, hogy a Haladás jelenlegi formájában nem ezen a szinten versenyez.

A támadósor tehetetlensége

Nemcsak a védelem, a támadósor is szenved. Négy meccs alatt mindössze egyszer találtak be, a Nyírbátori ellen. Ott is inkább a szerencse hozta a gólt, mint tudatos akció. A középpálya nem tud labdát tartani, a csatárok elszigetelődnek. Így alakul ki az a helyzet, hogy egy-egy ellenfél szinte az egész mérkőzést a Haladás térfelén játssza végig. A futballban ritkán működik az a taktika, hogy „majd csak kibírjuk valahogy”. A számok mindent elmondanak: négy vereség, nulla pont, mínusz huszonkilenc gólkülönbség.

Szurkolói csalódottság

A Haladás mindig büszke bázissal rendelkezett Szombathelyen. A Rohonci úti stadionban sokan nőttek fel, legendás meccsek emlékeit őrizve. Most viszont a közönség tehetetlen dühvel figyeli a csapat összeomlását. Egyre hangosabbak azok a hangok, amelyek változást követelnek, legyen szó edzőváltásról vagy a játékoskeret teljes átalakításáról. Az biztos, hogy ezzel a lendülettel nem lehet bent maradni az élvonalban. Néhány szurkoló keserű iróniával már másodosztályú túrákról beszél, mintha elkerülhetetlen lenne a kiesés.

Van-e kiút a válságból

A döntetlen a DEAC ellen némi kapaszkodót jelenthet, de önmagában kevés. A kérdés, hogy képes lesz-e a Haladás megállítani a zuhanást. A bajnokság hosszú, mindig van esély a javításra, ám ehhez teljes szemléletváltás kell. Új taktika, több fegyelem, és legfőképpen önbizalom. Egyelőre úgy tűnik, hogy a csapat minden fronton hiányt szenved. Néhány jó igazolás, egy stabil edzői koncepció és a szurkolók visszanyert bizalma nélkül aligha lesz fordulat.

Következő hetek sorsdöntőek

A soron következő mérkőzések szinte élet-halál kérdését jelentik a szombathelyieknek. Ha nem sikerül pontokat szerezni, a kiesés szinte biztosra vehető. Ez a helyzet nem új keletű a magyar futballban, sok klub küzdött már hasonló krízissel. A Haladás azonban hagyományai miatt kiemelt figyelmet kap. A város futballszerető közönsége még reménykedik, de a pályán mutatott kép alapján egyre nehezebb optimistának maradni.