Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

^{fotó forrása: pixabay.com}

A teniszben ritkán történnek radikális változások, de időről időre a Nemzetközi Tenisz Szövetség (ITF) és a nagy tornák szervezői mégis hozzányúlnak a szabálykönyvhöz. Az elmúlt években is voltak apróbb módosítások, amelyek befolyásolták a meccsek hosszát, a játék ritmusát vagy épp a nézői élményt. A 2019-es Australian Open például mérföldkőnek számított, hiszen először alkalmazták a döntő szettben a tie-break új formáját. A játékosok, köztük Novak Djoković és Rafael Nadal, azóta is gyakran hivatkoznak arra, mennyire fontos, hogy a tenisz szabályok igazodjanak a modern sport tempójához.

Változások a döntő szettekben

A leghangosabb szabálymódosítások az elmúlt évtizedben a döntő szetteket érintették. Korábban a Grand Slam-tornák között nagy különbségek voltak. Wimbledonban akár 20–30 játékig is elhúzódhatott egy ötödik szett, ami nem egyszer vezetett maratoni meccsekhez. A híres Isner–Mahut találkozó 2010-ben például három napig tartott, és 70–68-ra végződött a döntő szett. Ez a mérkőzés sokak szerint közvetlenül hozzájárult ahhoz, hogy a szervezők később bevezessék a tie-breaket.

Ma már egységesebb a rendszer. A négy Grand Slam 2022-ben megegyezett abban, hogy a döntő szettekben 6–6 után tízpontos tie-break dönt. Ez egyszerre jelent könnyebbséget a játékosoknak és átláthatóságot a nézőknek. Az első ilyen sorsdöntő rövidítést a Roland Garroson játszották le, és azóta természetes részévé vált a nagy tornáknak.

Időkorlát és ritmus

Nemcsak a szettek lezárása változott, hanem a pontok közötti idő is. Az ITF 2018-ban tesztelte először a shot clock rendszert, amely azóta állandó eleme lett a profi tenisztornáknak. A játékosok 25 másodpercet kapnak minden adogatás előtt, és a bírók a kijelző segítségével szigorúan betartatják a szabályt. Ez a lépés leginkább a lassabban játszó teniszezőket érintette, mint például Rafael Nadalt, aki korábban híresen sok időt töltött a szervák közötti előkészületekkel.

Sokan vitatják, hogy a shot clock javította-e a meccsek élvezhetőségét. Egyes nézők szerint gyorsabb lett a játék, mások viszont úgy érzik, elveszett belőle valami a régi rituálékból. Az viszont tény, hogy a szervezők ezzel is próbálnak alkalmazkodni a televíziós közvetítések igényeihez és a fiatalabb közönség figyelméhez.

Technológiai újítások

A teniszben a technológia mindig vitákat vált ki. Az elektronikus vonalbírói rendszert, a Hawk-Eye-t már több mint tíz éve használják, de az igazi fordulatot a pandémia idején hozták meg. 2021-ben az Australian Openen teljesen elhagyták a vonalbírókat, és minden döntést a digitális rendszerre bíztak. Azóta több nagy tornán is kizárólag technológiával figyelik a vonalakat.

Ez a változás vegyes fogadtatást kapott. A játékosok többsége értékeli a hibátlan pontosságot, bár vannak, akik szerint hiányzik a viták és a bírói drámák sava-borsa. A közönség szempontjából azonban aligha lehet visszalépni, hiszen a képernyőn egyértelműen látszik, ha a labda kint van vagy bent.

Hol tartunk most

Az utolsó nagyobb szabálymódosítás tehát a döntő szettek egységes tie-breakje volt 2022-ben. Azóta kisebb igazítások történtek, de alapjaiban a játék nem változott. A szövetségek óvatosak, hiszen a tradíciók erősen tartják magukat. Ugyanakkor egyre több szó esik arról, hogy a jövőben rövidebb meccsekre lehet szükség, főleg a televíziós jogok és a közvetítések miatt. Elképzelhető, hogy a következő évtizedben újabb formátumokat próbálnak ki a kisebb tornákon.

A kérdés mindig ugyanaz: hogyan lehet egyensúlyt teremteni a sport hagyományai és a modern nézői igények között. A szabályok eddigi alakulása azt mutatja, hogy a tenisz vezetői lépésről lépésre haladnak. Nem kapkodnak, inkább lassan, de biztosan alakítják át a játék kereteit. Ez persze sok vitát szül, de talán épp ez tartja izgalmasnak a sportot. Az biztos, hogy amikor legközelebb egy nagy döntő tie-breakre fut ki, senki sem gondol már arra, milyen unalmas tudott lenni egy 30–28-as szett. A változások így válnak észrevétlenné a mindennapi tenisztörténelemben.