Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Július közepén Baján járt az MTI fotósa Balogh Zoltán, hogy portrékat készítsen a Hableány tragédiájánál szolgálatot teljesítő bajaiakról, ami köztünk szólva egészen jól sikerült.

Szathmári Zsolt Fotók: Balogh Zoltán MTI

Szathmári Zsolt búvár, a Havária Közhasznú Egyesület elnöke Baján, a Türr István emlékműnél 2019. július 12-én. Ő irányította a felderítő merüléseket a hajóbaleset után. – Az elején szikráztak az egók, de a végére összeállt a csapat. Voltak, akik nem vállalták a merülést a rendkívüli vízviszonyok miatt a tragédia másnapján, de mivel mi mentettünk már ilyen körülmények között, úgy gondoltuk megpróbáljuk – mondja. A harminc éve merülő búvár szerint egy ilyen tragédia után is meg kell találni valamit, amibe kapaszkodni lehet. Számukra ezt az összefogás, a bátorság, a kitartás, a küzdelem, az önfeláldozás és az elengedés jelentette. Egy Hableány méretű hajó mentése eltarthat akár négy-öt hétig is. Büszke arra, hogy tizenkét nap alatt végeztek a munkával.

Kovács “Kokó” Gábor

Kovács Gábor, a Havária Katasztrófaelhárító Közhasznú Egyesület merülésvezetője, mentő-kutató búvárja a Duna bajai  szakaszán 2019. július 12-én. – Mi megpróbáltuk a lehetetlent, iszonyatos volt a sodrás, rátapasztott a létrára a nyomás, alig tudtam elhagyni – emlékszik vissza a körülményekre. A felderítő merülés után többször is merült még, az egyik áldozatot ő hozta fel a mélyből. A legdrámaibb az volt, amikor a búvár és az egyik áldozat vezetőkötele összegabalyodott. Gábor akkor mentőbúvár segítségét kérte, aki levitt a mélybe egy új vezetőkötelet, amelyet a holttestre erősítettek. Kemény, kétórányi küzdelem volt

Gyulánszky Milán