Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
Páratlan bronzkori leletekkel gazdagodott a bajai Türr István Múzeum régészeti gyűjteménye. Egy Baja melletti település határában földművelés alatt álló területen bronzkori leletekre bukkantak a múzeum régészei és műszeres külső munkatársai (pl. díszített karperecek, bronztőr, tüskés tutulusok). A terület átvizsgálása során egy pontban a műszerek közvetlenül a szántás alatt határozott jelet észleltek. Később kiderült, hogy egy pár széles lábtekercset fedeztek fel.
A további földmunkálatok előtt a szakemberek megelőzve egy lehetséges érintetlen helyszín szétroncsolását, még az újév előtt indokoltnak látták a kisfelületű mentőfeltárás elvégzését. A 2020. év utolsó napjainak ajándékaként egy igen gazdag, több mint 50 ékszert tartalmazó, érintetlen bronzkori, feltehetően női sír került elő. Bár az ékszerek külön-külön már ismertek a régészek számára főképpen kincsleletekből és egy-két típus néhány csontvázas sírból, de ilyen gazdag együttesben, viseleti szempontból is jól rekonstruálható módon még nem kerültek elő. A háton fekvő, nagyon rossz megtartású csontvázat beborították a bronz leletek. Koponyájának felső részét sajnos már kis mértékben bolygatták a mezőgazdasági munkák, így az utolsó pillanatban érkeztünk.
A vállán két sarlós tű rögzítette egykori köpenyszerű ruháját. Nyakában nagyméretű átfúrt, félgömb alakú (talán borostyán) gyöngyöt és két tengeri kagylót viselt. Mellkasán félkörívben elrendezve (vagy nyaklánc, vagy ruhát díszítő ékszerekként) több koncentrikus bordákkal díszített tüskés csüngő feküdt, körülöttük hosszúkás spirálgyöngyök. Karjai a test mellett kinyújtva pihentek. Mindkét csuklóján széles bordázott karperec, és minden egyes ujján egy-egy kettős spirállal díszített gyűrűt viselt. Az egymás mellett párhuzamosan fekvő lábán a bokák felett nagyméretű bronz lábtekercseket viselt.
Elsősorban a jobb lába körül rengeteg tüskés bordázott korongcsüngő volt látható. A lábszár részt sikerült érintetlen állapotban kiemelnünk a sírból, hogy azt majd a restaurátorműhelyben óvatosan kibontva, a leletek helyzetét pontosan dokumentálva kísérletet tehessünk a viselet rekonstruálására. A leletek alapján a sír a bronzkor második felében, feltehetően Kr.e. 1400 és 1200 között kerülhetett földbe (tehát kb. 3200-3400 évvel ezelőtt), de pontosabb kort a tárgyak restaurálása után tudunk majd meghatározni. Ebben az időben a régészek által Halomsíros kultúra néven számontartott népcsoport lakott a területen. A sírlelet egyedülálló. Különleges nemcsak a nagyközönség, de a szakma számára is. Ezek a viseleti tárgyak elsősorban kincs- vagy depóleletekben fordulnak elő, így használatukról, pontos viseleti elrendezésükről csak feltételezések vannak. Különösen igaz ez a csüngőkre, amelyeknek helyzete nem magától értetődő. Míg egy karperec vagy gyűrű viseletét jól meg tudjuk határozni, a csüngők lehetnek fejviselet, nyaklánc részei vagy díszként akárhol ékesíthetik a ruhát.
A sír viseletének rekonstrukciója jelentős új ismeretekkel gazdagítja majd a bronzkori öltözködésről alkotott képünket. A lábak alatt feküdt még egy kisbögre, két – feltehetően tengeri – csiga és egy különleges, tojás alakúra finoman csiszolt színes kő. Ezek a bronzkori hitvilág megismeréséhez nyújtanak fontos, újabb támpontokat. Kincsünket a Türr István Múzeum látogatóival is meg fogjuk osztani. A teljes sír a leletek restaurálása és konzerválása után a múzeum új állandó kiállításában várja majd az érdeklődőket. A megtalálásban, illetve a feltárásban részt vettek a múzeum munkatársai: Pásztor Emília, Pap Evelin és Cs. Andrási Réka régészek, Sultis László, Szalontay Bálint, műszeres kutatóink: Dömötör József, Szabó Zsolt és Juhász Péter; valamint Kovács Gábor és Sultis Tibor segítők.- írta a múzeum közösségi oldala.
