Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

“Sokan még mindig kínosnak érzik gyógytornász segítségét igénybe venni. Én úgy gondolom, hogy a gyógytorna és a gyógytornász megítélése a mai napig nem megfelelő! A gyógytorna és a gyógytornász szavak használata sokak számára nem tisztázott. Sok betegség megelőzhető, sok tünet enyhíthető gyógytornász irányításával végzett gyógytornával.” Ezekkel a mondatokkal kezdte Csizmadia Zsanett, a Bajai Szent Rókus Kórház gyógytornásza gondolatait az interneten, amin mi is elgondolkodtunk, és úgy ítéltük meg, hogy olvasóink számára is fontos lehet, hogy megosszuk a szakember belülről hogy látja.

Fotók: Internet

– Sajnos a mai világban előtérbe kerülő üllő életmód miatt szinte alig akad ember akinek ne lennének mozgásszervi problémai. Ha időben felismerjük a mozgásszervi problémákat, akkor helyesen kivitelezett mozgással tudjuk kezelni a panaszokat. Gyógytornáról sokan azt gondolják, hogy idős embernek való, akiknek olykor “itt – ott” fáj valami, ezért ennek enyhítésére eljárnak néha egy tornaterembe, ahol nagy nyögések közepette egyszerű mozdulatokat végeznek, egy utasításokat mondó egyén előtt akit úgy hívnak: gyógytornász!

Ezt a tévképet és tévhitet próbálom most eloszlatni!

A gyógytorna bizony elég kemény, és fárasztó munka lehet, legalább is azok számára akik becsületesen végzik. Aki csak úgy látszatra tornázik, az a gyógytorna foglalkozás közben és után sem érez túlságosan nagy különbséget a kiindulási állapothoz képest. Csalni a gyógytornán egyszerűnek tűnhet, bár kérdés hogy megéri – e? Amíg pl. egy konditermi edzés során látható, hogy ki mekkora súlyt emel fel, addig a gyógytornán a saját test súlyát használjuk fel óvatos, ámde sokszor nehéz és megterhelő mozdulatokat végezve, továbbá szabad szemmel nem észlelhető mozgások réven.
A gyógytorna ugyanis ahogyan a nevéből is kikövetkeztethető a gyógyítást helyezi előtérbe. Hosszútávon ez a mozgásfajta a leghatékonyabb kezelési módja a mozgásszervi betegségeknek.

Gyógytornászként én is azt vallom, hogy minden gyógytornász más, másképp “tanít”, más a megközelítési szemlélete és módszere, de egy célért dolgozunk: a gyógyulásért.
A gyógytorna egyik alapelve, hogy semmit sem szabad erőltetni. Főként ha rehabilitációról van szó, vagy épp egy sérülést szeretnénk helyreállítani. Viszont természetes, ha a torna alatt sokszor húzódó, feszülő,  kellemetlen érzések jelentkeznek. Aki ilyenkor abbahagyja a mozgást azzal a kifogással, hogy ez biztos nem jó a testének mert fáj, vagy mert három foglakozás után nem jött rendbe a sérült és fájdalmas rész, az téved. A gyógytorna hosszú távú, komplex kezelési forma.

Mi történik a gyógytorna közben?

Vegyünk példának egy derékfájást! Azért ezt a diagnózist választottam, mert szinte nincs ember aki ne élte volna át életében legalább egyszer ezt a kínzó fájdalmat. A legtöbb hátfájás izomfájdalom következménye. Az első komolyabb fájdalmak 30 – 50 -es években jelentkeznek, mivel ekkor nyúlnak meg a gerincet stabilizáló izmok, szalagok, pl. a sok ülés és az ebből adódó túlterhelés miatt. A csigolyák elmozdulnak a helyükről, a porckorong túlterhelt lesz és a gerincoszlop természetes egyensúlya felbomlik. A szervezet erre válaszul a gerinc mellett futó izomköteget veszi elő a csigolya rögzítéséhez, de a kompenzáció során az izom görcsbe rándul.

És ilyenkor jön az, hogy mit csinál a gyógytornász?

Egy alapos mozgásvizsgálat során kezelési célt és tervet állít fel. Ezután pedig olyan mozgásokat végeztet a beteggel,  amelyek segítségével az izmok képesé vállnak a porckorong terhelésének csökkentésére. Vagyis itt, ebben az esetben a gyógytorna a gerincbetegségek műtét nélküli terápiájának a kulcselemeként is tekinthető.
Más a helyzet persze akkor, ha valaki megsérül vagy megműtötték, és rehabilitációs célzattal emelgeti a végtagját szakértői felügyelet mellett. Nyilván másképp kell óvni illetve erősíteni azokat a részeket, amik már sérültek. Mindig vannak stabil gyakorlatok, egy protokoll, amelyet minden gyógytornász használ és betart, és ezt színesíti egyéni stílusához igazítva, továbbá kiegészítő terápiás módszerekkel kombinálva.

Szomorúan tapasztalom a munkám során azt, mikor a beteg odaáll a gyógytornász elé és a gyógytornásztól kérdezi, hogy ér e ez az egész valamit. Ilyenkor szoktam azt válaszolni, hogy ezt ne gyógytornásztól kérdezze; hisz nem állnék akkor itt.
A foglalkozáson el kell mondani, hogy melyik mozdulat pontosan mire jó. Miközben a gyógytornász tornáztatja a beteget azt is elmondja minden gyakorlatnál hogy mit hogyan kell pontosan kivitelezni, mire kell koncentrálni, hol kell érezni a feszülést, húzódást és mindez hogyan hat a sérült testrészre. Végig beszélni kell a kezelés alatt, hogy a beteg tudja mi történik vele. És ha a beteg tudja mi a cél, akkor sokkal hatékonyabban fogja elvégezni a feladatot. A hatékony feladat elvégzés pedig maga után fogja vonni a javulás eredményét. Nagyon fontos támogatni és biztatni a mozgásukban korlátozott és kiszolgáltatott betegeket. Ilyenkor itt mi gyógytornászok nem csak a testi sérülések helyreállításáért felelünk, hanem mint “lelki terapeutak” is jelen vagyunk.

Mindehhez türelem és kellő kitartás kell mind beteg;mind gyógytornász részéről! Nem elég ha csak a gyógytornász hisz, nem elég ha csak a gyógytornász akarja a gyógyulást. Nagyon fontos, hogy a beteg jobban akarjon gyógyulni, mint ahogy a gyógytornász akar gyógyítani.

Csizmadia Zsanett gyógytornász