Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
AEVK Rendhagyó történelmi sétára várta az érdeklődőket a Kulturális örökség napja alkalmából az Ady Endre Városi Könyvtár helytörténeti részlege. A holokauszt útján címmel Mészárosné Szőnyi Zsuzsanna, a Bajai III. Béla Gimnázium történelemtanára kalauzolta a szép számban egybegyűlteket szeptember 21-én, szombaton, két csoportban, 14 órától és 16 órától, felidézve a bajai zsidóság szomorú történetét.
A pedagógus röviden összefoglalta a vészkorszak előzményeit. Mint elmondta: a kutatásban leginkább arra fókuszált, hogy Baja város lakossága hogyan, milyen lelkülettel és erkölcsi tartással állt a zsidóüldözéshez. A diákokkal együtt nem titkolt örömmel állapíthatták meg, hogy mind a polgári lakosság, mind az akkori polgármester, Bernhart Sándor (aki később a Yad Vasemben fát kapott) mély humánumról tett tanúbizonyságot, az antiszemita megnyilvánulások elszigeteltnek számítottak.
Baján 1736-ban jelentek meg az első zsidó családok, kis hitközséget hozva létre. Csak a 19. század második felére lettek teljes jogú polgárai a városnak, Baját azonban mindig is a tolerancia és a nyitottság jellemezte a különféle nemzetiségek és vallások irányában. A nagy tűzvész után közösen építették újjá a várost, a jelenlegi neoklasszicista stílusú zsinagóga is ekkor, 1845-ben épült, a közösségi és társadalmi élet központjaként. A dualizmus korára a város lakosságának 13 százalékát tették ki a zsidók. Az antiszemitizmus már a századelőn felütötte a fejét, 1920-ban a numerus clausus volt az első törvény, amely előre vetítette a későbbi történteket. Baján a Madách utcában jelölték ki a gettót, a séta egyik állomásán megállva a pedagógus elmondta: a diákok számára is megrázó élményt jelentett, hogy akár minden nap is úgy sétálnak át a területen – a rendezett, jó állapotú polgári házak előtt –, hogy nem tudják, milyen borzalmak történhettek a falak között. Az interjúkban megszólaló túlélők – Szász István, Block Sándor és Sziklai Lipót – felidézték a gettóba költöztetést, német megszállás alatt megváltozott atmoszférát, a zsinagóga elfoglalását, majd a deportálásokat, amelyek egyik helyszíne az artézi kút környéke – itt járva is gondolhatunk azokra, akik sosem tértek vissza. A mintegy 1400 elhurcolt áldozat közül kb. 350-en tértek vissza – hangzott el a séta végén, visszatérve a könyvtárkertbe. A résztvevők olyan tudással gazdagodtak – jót sétálva az őszi napsütésben -, amely lehetővé teszi, hogy még nyitottabb szemmel (és szívvel) járjanak a városban, és jegyezzék meg a Szász István (túlélő) által megfogalmazott üzenetet: soha többé ne tegyenek különbséget ember és ember között!
