Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

„Az apukája készíti a halászlevet, én a leveseket és a többi kedvenc ételét; de az én reszortom a kakaófőzés is, pont úgy, ahogy gyermekkorában. Lehet, hogy a világ egyetlen pontján sem iszik kakaót, de otthon biztosan.” – Hosszú Katinka édesanyja, Bakos Barbara nem szereti a reflektorfényt, mégis vállalta, hogy odaáll egy olyan fontos ügy mellé, ami magasra emeli az édesanyákat.

Száz nappal az olimpia és pár nappal az anyák napja előtt debütált a Procter&Gamble „Köszi Anyu!” kampánya, ami idén is az édesanyákat ünnepeli, mert egy sikeres és boldog ember mögött – legyen élsportoló vagy a hétköznapok embere – szinte biztos, hogy ott áll egy édesanya. Egy ilyen édesanya áll Hosszú Katinka mögött is, aki már az első karcsapások óta szeretettel, empátiával és anyai bölcsességgel jelent erős hátországot gyermekének. Bakos Barbarával Jakupcsek Gabriella beszélgetett.

Melyek voltak azok az időszakok Katinka életében, amikor az édesanyjára volt szüksége?

Örömben és bánatban is szüksége van a gyermeknek az édesanyjára, de Katinka életének egyik legnehezebb időszaka az a pár hónap volt, amikor 19 évesen kikerült Amerikába. Tudtuk mindketten, a beilleszkedés nem lesz egyszerű. Komoly próbatétel volt, nagyon nehéz volt itthonról biztatni, hogy legyen türelmes.

A családban ki hogyan támogatja Katinkát? Mi az, amit Katinka az anyától várt el, mi az, amit a testvéreitől, a papától?

Katinka anyai, 82 éves nagypapája volt az, aki elindította az úszókarrierjét. Ő volt az, aki megtanította úszni, majd jó pár évig az edzője is volt. Vele mind a mai napig megbeszélik a szakmai dolgokat. A testvérei nagyon szerető, támogató, őszinte örömmel tudnak rajongani testvérük sikeréért.

És miben kellett neked erősnek lenned?

Kamaszkorában voltak olyan időszakok, amikor nem tudott úgy teljesíteni, ahogy szeretett és ahogy lehetett volna. Nehéz volt tartani benne a lelket, hogy folytassa, csinálja. A szigornak itt nem volt helye. Egy kamasz gyereknek már nem lehet megmondani, hogy mit csináljon, hogy folytassa. Ezt abszolút neki kellett eldöntenie. Én megengedő meleg légkörrel, a körülmények és a lehetőségek biztosításával tudtam őt támogatni.

Családként mi soha nem lihegtünk ott a nyakán, én nem lettem soha Katinka edzője. Részt vettem rengeteg bajnokságon, nagyon élveztem, és igazán tudtam örülni a sikerének, elvárást viszont soha nem támasztottam.

Kudarc esetén hogyan kellett viszonyulni Katinkához?

Akkor sem kell őt hajtani, amikor kudarc éri, inkább támogatni, megerősíteni kell. Ő az a típus, aki egy kudarc után először elgondolkodik, ilyenkor hagyni kell őt, hogy magában megeméssze a dolgokat.

Édesanyaként lehet fürdőzni a sikerben, de ez a könnyebb rész, de mondjuk egy londoni szereplés, ami nagyon kevésen múlott, az nagyon fájdalmas. Ebben az esetben én például nagyon jól tudtam, hogy mennyit edzett, hogy beletette azt a munkát, ami az éremhez kellett. Apró dolgokon múlott. Ez egy nagyon nehéz időszak volt az életünkben. Mi ketten is sokat beszélgettünk arról, hogy mi következzen, mi lenne a megoldás. Úgy gondoltuk, rengeteg munkát beleadott, még nem kellene abbahagyni, de ha így dönt, annak is meglett volna az útja: visszamegy Amerikába, ledoktorál, továbbtanul… ez is egy szép út lett volna, de aztán másképp döntött.

Nehéz egy édesanya helyzete akkor, amikor nem feltétlenül ért egyet gyermeke döntésével. Nehéz megállni, hogy ne az anya akarata érvényesüljön, aki lehet, hogy jobban látja a helyzetet. Hogy lehet úgy támogatni, hogy az ne erőszak, hanem erő legyen?

Egy anya számára ezek nagyon nehéz helyzetek, nagyon nehéz úgy megtalálni az egyensúlyt, hogy ne egy kívülről jövő dirigálás legyen. Ez egy nagyon összetett és nehéz helyzet. Lehetséges, hogy a személyiségemből is fakad, de én nem szeretek senkire semmit ráerőszakolni. Megvilágítani a dolog pozitív oldalát igen, de erőszakkal semmiképpen sem.

Mit érzel, amikor Katinka versenyez?

Rettenetesen izgulok. Vacognak a fogaim. Amúgy is nagyon izgulós vagyok, és bár az ő számai rövidek, 2 vagy 4 percesek, de mégis borzasztóan hosszú időnek tűnik.

Ha hazamegy Bajára, mit kell Katinkának készíteni?

Ilyenkor azoknak az ételeknek örül, amiket gyerekként megszokott. Az apukája készíti a halászlevet, én a leveseket és a többi kedvenc ételét; de az én reszortom a kakaófőzés is, pont úgy, ahogy gyermekkorában. Lehet, hogy a világ egyetlen pontján sem iszik kakaót, de otthon biztosan.

Mesélj magadról! Ki az a nő, akit Katinka mamájaként ismer a világ?

Pedagógus vagyok, matematikát tanítok, alsós osztályom van, harmadikosaim. Nagyon imádom ezt csinálni. Pedagógus családba születtem, így szinte a véremmé vált a tanítás. A szabadidőmben már 15 éve futok, a mi családunkban a sport nagyon jelen van.

A hétköznapok során nagyon sok ember vesz körül, szülők, gyerekek, így hétvégente szeretem magamban eltölteni az időt.

Ami a lányom sikerét illeti, nagyon büszke vagyok Katinkára, de én nem szeretek ezzel a sikerrel bárki előtt is kérkedni. Én az utolsó pillanatig nem mondom ki, hogy ki az én lányom. Én a csendes büszkélkedő vagyok.