Az elmúlt hetekben élénk párbeszéd alakult ki itt facebook-on a tervbe vett új bajai színházépület kapcsán. Bevallom, érdeklődve olvastam a hozzászólásokat, hiszen a bajai színházi, kulturális életben alkotóként nem közömbös számomra e téma. Az, hogy az új épület megvalósul-e, miként valósul meg, egyáltalán van-e létjogosultsága – még a jövő zenéje. A kommentekben azonban sok olyan felvetés, vélemény, sokszor téves megállapítás olvasható, melyekre úgy éreztem, reagálnom kell. Teszem ezt lokálpatrióta színházi alkotóként, és társulatom, a Bajai Fiatalok Színházának felelős vezetőjeként is.

Mindenekelőtt egy kis fogalom-pontosítás. Soha nem kedveltem azt a meghatározást, hogy „amatőr” és „profi” színház. Sajnos mindkét kifejezés mára erőteljes pejoratív felhanggal bír: ami amatőr, az silány, gagyi, rossz színvonalú, ami meg profi, az kiváló, élvezetes, tökéletes. A gyakorlat erre persze gyakran rácáfol, a színházi világban mindenképp. Itt most persze én a személyes tapasztalataimat tudom felhozni. Elég gyakran járok színházba, itt Baján különösen érdeklődve nézek meg minden előadást kb. 16 éves korom óta, van tehát összehasonlítási alapom bőven. Sajnos sokszor láttam már olyan nagynevű, „profi” színészeket a bajai színpadon, akik unottan, felkészületlenül, dolgukat félvállról véve (extrém esetben szövegtudás nélkül, s már bocsánat: akár ittas állapotban) léptek színpadra, gondolván: „vidékre jó lesz ez is”. S szerencsére láttam már olyan „amatőr” színészeket és előadásokat is, melyek hihetetlen felkészültséggel, precizitással nyújtottak maradandó élményt a közönségnek.

A címkék tehát igen félrevezetők tudnak lenni. Ha már mindenképpen különbséget kell tenni, én magam jobban kedvelem a „hivatásos” és a „műkedvelő” kifejezéseket, noha itt is erőteljes összemosódások tapasztalhatók manapság. Hivatásos színésznek mondjuk azokat a művészeket, akik ilyen szakirányú végzettséggel rendelkeznek, s hivatásos társulatoknál, színházaknál játszanak, ezért kapják fizetésüket. A műkedvelő művész ezzel ellentétben szabadidejében, kedvtelésből, valami belső indíttatástól vezérelve áll színpadra. Összemosódásról beszéltem az imént, hiszen ha jobban körülnézünk, bizony számos példát láthatunk arra, hogy hivatásos színházakban sok diplomával nem rendelkező „színész” játszik, s manapság az is trend, hogy ún. tehetségkutató műsorok, vagy rosszabb esetben valóságshow-k, napi szappanopera sorozatok szereplőit látjuk viszont profi színházak színpadain. Ők onnantól akkor már hivatásosnak számítanak?… A másik oldalon pedig gyakran találkozunk hivatásos színészekkel műkedvelő csoportok, független színházi társulatok előadásain – ez nem egyszer előfordult már a Bajai Fiatalok Színházának produkcióinál is. S ha már itt tartunk: én úgy gondolom, hogy ha társulatunkat be kéne sorolni valahová, akkor talán a „félprofi” a legtalálóbb kifejezés: igen, műkedvelő diákokra, fiatalokra, felnőttekre épül, akikkel sok hivatásos alkotó dolgozik évadról évadra, többször hivatásos művészek közreműködésével. Ha magamról is tehetek említést: egy művelődésszervező, egy drámapedagógus és egy színművészetis diplomával a kezemben talán nem túlzás állítani, hogy magam is hivatásos alkotó vagyok.
Arról egyébként külön tanulmányok, színháztörténeti írások szólnak, hogy az amatőr színházi mozgalmak miként hatottak, miként formálták a történelem során színházi kultúránkat, de ebbe most nem is szándékozom belekezdeni. Maradjunk városunk színházi életénél, hiszen az új épület kérdése e körül alakult ki.

Tény, hogy az elmúlt években ismét jelentős fellendülés vehető észre a kulturális életben Baján. Aki nem tájékozott ebben a témában, íme egy kis (s talán még nem is teljes) összefoglaló:

– tavaszi és őszi felnőtt színházbérlet, mindig 4-4 produkcióval
– tavaszi és őszi gyermek színházbérlet, mindig 3-3 mesejátékkal
– felnőtt pódium sorozat a Bácskai Kultúrpalotában, évi 3-4 előadással
– gyermekkoncertek, bábelőadások évente több alkalommal
– nyári szabadtéri előadások a Szentháromság téren
– komolyzenei, könnyűzenei, jazzkoncertek a Városi Színházteremben, a Kultúrpalotában, a Turisztikai Központban
– stand up comedy előadások, évente több alkalommal
– fesztiválok sokasága, több kulturális, zenei programmal
S ezekhez jönnek még hozzá pl. a mi előadásaink. A Bajai Fiatalok Színháza évi 3-4 új premiert állít színpadra, a legtöbb produkció átkerül a következő évadra is. Évente 5-6000 néző tekinti meg csak a mi előadásainkat, valamennyi korosztályból. Amikor pedig elutazom Pécsre, Szegedre, Kecskemétre, Budapestre színházi produkciókat nézni, nem túlzás állítani, hogy szinte mindig találkozom bajai ismerősökkel. Tudom persze, hogy nem mindenki teheti meg, hogy szórakozás céljából messzebbre utazzon, és parázs vita alakult ki már a bajai színház- és koncertjegy árak körül is. Igen, azt kijelenthetjük, hogy vannak húzósabb jegyárak is (ez egyébként legtöbbször nem a szervezőkön, hanem az ide érkező társulatok, művészek management-jén múlik), ám a választék széles, lehet válogatni. Azt is kifejtettem egy helyen, hogy a Bajai Fiatalok Színháza pl. széles jegyárakkal dolgozik, éppen azért, hogy alacsonyabb és magasabb áron is hozzá lehessen jutni jegyeinkhez.

Ajánló

Egy dolgot fontos tudni: az tudományosan is alátámasztott tény, hogy minden embernek szüksége van lelki feltöltődésre (a lelki jajok okozzák legtöbbször a testi bajokat, ugye…). Ez a feltöltődés mindenkinek mást és mást jelent. Sokaknak ez a feltöltődés a színház, s a fentieket összegezve talán kijelenthető, hogy Bajának igenis vannak színházkedvelő, a kultúra iránt érdeklődő lakosai, nem is kevesen. S akkor a környező településekről még nem is beszéltünk, ahonnan rendszerint buszokkal érkeznek a nézők a bajai előadásokra. De nézzük meg a másik, alkotói oldalról is a kérdést. Hogy a jelenlegi, fentebb már említett létesítmények milyen mértékben tudják kiszolgálni ezeket az előadásokat, azt leginkább mi, alkotók tudjuk. Talán az a jó kifejezés, hogy erőteljes kompromisszumok árán tud csak megvalósulni bármilyen színházi elképzelés. Sokszor hiúsul meg akár egy vendégelőadás befogadása olyan infrastrukturális hiányosság miatt, ami ezeken a helyeken tapasztalható. A nézőtérről ezek persze nem láthatóak, hiszen a „háttérország” hibáit nézőként nem lehet tapasztalni. A színpadtechnika, öltözők hiánya, felszereltsége, a helyszűke, az akusztikai problémák, hang- és fénytechnikai elmaradottság – ezekkel mi nap mint nap megküzdünk. Egy új, a nulláról alapos tervezés után felépített, több igényt is kielégítő színházépület mindezt meg tudná oldani, s méltóbb környezetet biztosítana mind a kultúra iránt érdeklődő nézők, mind a színházi alkotók számára. Igen, rengeteg kérdést vet fel: milyen forrásból épülne, milyen forrásból lehetne fenntartani, ki üzemeltetné, lenne-e önálló hivatásos társulata, stb. Erről mindenkinek lehet egyéni véleménye. Én úgy látom: minden egy jó ötlettel kezdődik, és sok múlik a hozzáálláson mind a városvezetés, mind a város lakói részéről. Én úgy látom a fentieket is figyelembe véve, hogy ha megvalósul, mindenképpen befogadó színházként is kellene működnie. Az persze nagyszerű dolog lenne, ha önálló társulattal is rendelkezne.

Itt eszembe jut még egy fontos kérdés. Többször elhangzott az is, hogy egyre több fiatal inkább elmegy a városból, s előbb munkahelyteremtéssel kéne foglalkoznia a városvezetésnek. Hadd beszéljek akkor ezen a ponton kicsit „haza”. 22 éve építgetjük itt jónéhányan a Bajai Fiatalok Színházát. 1996 óta szép fokozatosan alakult ki egy olyan színházi műhely, melyben a színház iránt érdeklődő fiatalok folyamatosan képezhetik magukat. Színistúdiónk ezért működik a társulattal párhuzamosan, az ide járó 7-18 éves fiatalok ének, tánc, színészmesterség, drámajáték, beszédtechnika, színpadi mozgás képzésben vehetnek részt. Büszkék vagyunk rá, hogy már jónéhány művészt adtunk a szakmának, akik a színház, ének, tánc világát választották életük hivatásául. A teljesség igénye nélkül: Simon Boglárka, Pethő Dorottya (budapesti Madách Színház színművészei), Sánta Tímea (évekig a Madách Színház táncművésze volt, jelenleg New Yorkban dolgozik), Agócs Nóra, Hunyadi Balázs (Budapesti Operettszínház táncművészei), Kunos Andrea (Budapesti Operettszínház színművésze), Szombati Tamás, Bencze Judit (Coincidance Táncszínház), Koch Boglárka Lilla (több budapesti és szegedi színházi produkcióban táncol), Borszéki Éva (énekes, külföldi turnékon és idehaza is rendszeresen fellép), Péter Barbara (énekes, olyan művészekkel dolgozik együtt hosszú évek óta, mint Zorán, Dés László, Presser Gábor, Zséda, a Hooligans együttes…), és jelenleg is vannak többen, akik ilyen irányú tanulmányaikat folytatják s a pályára készülnek: Pécsi Máté Lukács (Bailart Táncstúdió), Stadler Zoltán (Gór Nagy Mária Színitanoda), Hajós Szilárd (Kolozsvári Egyetem Magyar Színházi Intézet). Azt is meg lehet említeni, hogy sok olyan fiatal van, akik társulatunkban kezdték technikusi pályafutásukat, előadásainkban dolgozva szerezték első szakmai tapasztalataikat, és ma már budapesti színházaknál, hang- és fénytechnikai cégeknél dolgoznak (Tóth Balázs, Pethő Dávid, Biró Attila, Répás Benjámin, Simon Péter). Mindannyiukra büszkék vagyunk, ugyanakkor együnk szeme sír, a másik nevet, hiszen ezek a remek művészek, szakemberek akár haza is hozhatnák tehetségüket, tudásukat – ha lenne, hová.

Tovább gondolva mindezt: aki egy kicsit is körülnéz itt a városi művészeti élet területén, láthatja, milyen sok tehetséges zenész növendék kerül ki a Liszt Ferenc Zeneiskolából, képző- és iparművész növendékek sokasága a Vizuális Iskolából. Közülük is többen mára már országosan, sőt a világ számos pontján elismert művészekké váltak, akikkel Baján sajnos legfeljebb akkor találkozhatunk, amikor visszahívják őket egy-egy hangversenyre, kiállításra, rendezvényre. Pedig megfelelő körülmények között akár itthon is alkothatnának. Amikor tehát azon fanyalgunk, hogy fiataljaink elhagyják a várost, a környéket, talán érdemes lenne ebben az irányban is a munkahelyteremtés lehetőségein gondolkodni. Én például ezért is örültem már az új színház gondolatának is, hiszen ott ügyes vezetéssel, fenntartással, működtetéssel sok ilyen, fentebb felsorolt szakemberre, művészre lenne szükség.

Igen, hangsúlyozom: tisztában vagyok a megvalósulás nehézségeivel, s mindazzal, amik a már említett facebook-párbeszédben elhangzottak. Tudom, hogy más területeken is komoly problémák vannak, lásd pl.: új uszoda, mozi megvalósulása. Én azért beszéltem erről, mert én a színházat hivatásomnak érzem, és továbbra is szeretnék abban segédkezni, együtt ötletelni az illetékes emberekkel, hogy Baja kulturális, színházi életében további fejlődések történhessenek. Akár új színházépülettel, akár anélkül – hiszen a lényeg bennünk, emberekben, s a mi hozzáállásunkban, munkánkban, elhivatottságunkban rejlik.

Köszönöm mindenkinek, aki ezt az eszmefuttatást végigolvasta. Írásomat nem vezérelte semmiféle provokáció, nem is egy újabb vitaindítónak szántam, csupán a tájékoztatás, a tovább gondolkodás elősegítése volt a cél. Az intelligens, előremutató hozzászólásokat örömmel fogom olvasni.

Üdvözlettel:
Ottmár Attila – drámapedagógus, a Bajai Fiatalok Színházának művészeti vezetője