Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

„Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?” (Máté evangéliuma 11. fejezet 3. vers)

Ha fölteszem a kérdést, hogy az advent szó mit jelent, akkor csaknem minden esetben a „várakozás” jelentéstartalmat tulajdonítják a kifejezésnek. Pedig az Adventus Domini az Úr eljöveteléről beszél.

Bizonyára nem alaptalan, hogy a közvélekedés mégis a várakozás körül forog. Vajon mi ennek az oka? Igazából így szeretném föltenni a kérdést: mit várunk, illetve várunk-e valakit egyáltalán?

Az irodalmi Nobel-díjas, S. Beckett: Godot-ra várva című drámájának szereplői, úgy tesznek, mintha várnának valakit, de igazából nem várnak senkit.  Nem szeretném még véletlenül sem a „Nihil” filozófiáját eszményíteni, csak egy szomorú és valóságos életérzésre teszek utalást. Ez a kiüresedés és társtalanság nem csupán néhány érzékeny lelkű ember siralma, hanem a mindennapok tapasztalása.

Az advent bibliai, teológiai vonatkozása nem tüneti kezelése a rezignációnak. A gyertyák, koszorúk, adventi vásárok kellékek, amelyek mára inkább elfedik a lényeget. A bibliai advent a kiüresedő és az értelmetlenséggel küszködő embervilágnak üzeni, hogy Isten az ő Fiában jön, közelít hozzánk. Az angyali bejelentés Jézus születéséről, Da Vinci képén ennek gyönyörű ábrázolása. Kapcsolatot és közösséget kíván létesíteni a magányos emberrel. Társ, hovatovább barát kíván lenni a társtalanoknak. A hit számára egyedül ő az Eljövendő, aki velünk marad mindörökre. 

Bán Béla

református lelkipásztor