A fekete gólya a világ 100 országában fordul elő, állományát 18-25 ezer példányra becsülik. A faj a legnagyobb létszámban a Baltikumban él. A fehér gólyával szemben rejtett életmódú, a háborítatlan, embertől távoli helyek lakója. A szakemberek szerint mintegy 380-420 pár fekete gólya fészkel Magyarországon, közülük mintegy 40 pár költ a Gemencben, így a gemenci populáció a világ legnagyobb népsűrűségű fekete gólya állománya.

Fotó: Wikimedia Commons

E tény miatt sem véletlen, hogy a féltve óvott madarak életével e tájegységben foglalkoznak tudományos megközelítésben is a legtöbbet. E folyamat részét képezte, hogy a Gemenc Zrt., a Duna-Dráva Nemzeti Park, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Baja Ifjúsági Természetvédelmi Egyesület együttműködésének eredményeként a szakemberek 2015-ben két fekete gólyára – Beára és Jenőre –, 2016-ban pedig Zoltánra szereltek GPS alapú műholdas jeladót, mellyel nyomon követhető a madarak mindenkori tartózkodási helye.

Expedíció a jeladók felkutatására

A kutatók és a madárbarátok szomorúságára 2015. október közepére valószínűleg Bea és Jenő is elpusztult:  Bea  ismeretlen okból,  Jenő pedig  valószínűleg áramütést  szenvedhetett.  Jeladóik napokig egy helyről küldtek adatokat, majd elhallgattak. 2016 májusában a program szakmai irányítói – Dr.Tamás Enikő Anna és Kalocsa Béla – vállalkoztak arra, hogy felkeresik a jeladók által küldött utolsó helyszíneket. Expedíciójuk sikeres volt, mindkét jeladót sikerült felkutatni és működésképes állapotban hazahozni.

A két kutató útjáról videó is készült:

Most, február közepén arra voltunk kíváncsiak, mi a helyzet Zoltánnal? A madarat 2016. június 23-án a fészekénél fogták be, majd a jeladó felszerelése és a gyűrűzés után fészkelő helyétől mintegy 150 m távolságra engedték szabadon. A madár a jelölést követően gemenci táplálkozó helyeket látogatott, majd szeptember 20-án indult útnak. A Gemenc Zrt. weboldalán látható műholdas követő szerint a fekete gólya 2016 októberében a Közép-afrikai Köztársaságból adott utoljára jelet tartózkodási helyéről, de azóta 2017. február 14-ig nem lehetett semmit tudni róla.

Forrás:google maps

Dr. Tamás Enikő Anna főiskolai tanár, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Kar, Vízépítési és Vízgazdálkodási Intézetének vezetője oktatói munkája mellett hivatásszerűen foglalkozik természetvédelmi tudományos kutatásokkal, melyek részét képezi a fekete gólyák életének vizsgálata. Őt kérdeztük, mit lehet tudni Zoltánról?

Sajnos a jeladó hosszú ideig nem működött – említette érdeklődésünkre a kutató. – Zoltán esetében reménykedtünk, hogy csak térerő nem volt azon a helyen Afrikában, ahol hónapokra nyoma veszett. Október 22-én adott korábban jelet, február 14-re azonban előkerült,  újra érkeztek tőle koordináták. Valószínűleg az elmúlt hónapokat olyan térerő mentes területen töltötte, ahonnan a GSM adó nem tudott jelet továbbítani. Hamarosan várjuk, hogy hazaindul.

Dr. Tamás Enikő Anna azt is elmondta: remélik, hogy az idei szezonban ismét lehetőségük nyílik hasonló projektre. Sajnos két jeladó nagyon kevés – ugyanakkor drágák, és időnként meghibásodnak –, a gólyáknak pedig még sajnálatosabb módon sokkal nagyobb a halandóságuk, főleg vonulás közben, mint azt egy átlagember feltételezné.

Mi pedig szorítunk azért, hogy Zoltán egészségesen visszaérkezzen gemenci fészkébe…

Címfotó: Wikimedia Commons