Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
Egyesek máris Cseh Tamáshoz hasonlítják, miközben sallangmentes, mégis éleslátó dalszövegei miatt az országos ismertség küszöbén áll. Szabó Benedeket a dalaiban megénekelt pesti belvárosba hívtuk, és ő kifejtette nekünk, miért nincs már értelme a generációzásnak, a Pest–vidék-ellentétnek, és hogy miért nincs azzal baj, ha csak “felkelünk, dolgozunk, berúgunk, lefekszünk, és felkelünk megint”. Pályakép és elmélkedés a “legszebb évekről”.
Fotó:Stiller Ákos
Amikor már a ballagásokon is az arcpirítóan kínos Coelho-hiphop hódít, és az erőltetett boldogságnak sokszor a semmitmondás az egyetlen alternatívája a popban, szinte fejbekólintó élmény Szabó Benedek modorosságtól mentes, boldog-szomorú dalszövegeivel találkozni. A Galaxisokra keresztelt kísérőzenekarával egyre nagyobb rajongótáborra tesz szert, ami nem is csoda: a késő húszas éveiben járó dalszerző kíméletlen őszinteséggel boncolgatja saját, világban elfoglalt helyét.
De ami ennél is fontosabb, Szabó Benedek akarva-akaratlanul nagyon ráérzett nemcsak generációja, de úgy egészében véve egy ország közérzetére, hétköznapi paráira. Arról nem is beszélve, hogy végre valaki azt is megénekli, hogy hibái ellenére, ez mégiscsak egy élhető és élvezhető hely. Ugye milyen meglepő, hogy valaki jól meri magát érezni Magyarországon?
alsógatyában állok a fürdőszobában / és várom tovább, amit mindig vártam, / hogy ne kelljen felkelni nyolckor már / és a vidéki srác majd csodát csinál / de ez nem jó így, mindjárt harminc vagyok, / és még mindig csak számlák és táblázatok, / rövid hétvégék, hosszú hétköznapok – (így kezdem el)
A Nirvanától a magyar folkhagyományokig
Miután a nemrég megjelent második Szabó Benedek és Galaxisok-lemezt – jogosan – körbeudvarolta a kritika (egyesek egyenesen Cseh Tamást kiáltottak), a szövegeiben sokszor megénekelt belvárosba invitáltuk a dalszerzőt, hogy kiderítsük, miként jutott el ez a bajai srác oda, amikor sokan máris a következő Lovasit, Bérczesit, azaz a hangot látják benne.
A Galaxisokig, az eddigi legsikeresebb zenekarig vezető út kifejezetten kacskaringós volt. Szabó Benedek első zenekarával, a tipikus magyar alterben utazó Gyökkettő-vel Baja liblingjének számított, később angol nyelvű garázsrockos projektjével, a Zombie Girlfrienddel is rétegsikert aratott, mielőtt visszatért volna a magyar szövegekhez. Legalábbis mi azt hittük, hogy ezek voltak a fő állomások, de ő hamar kiigazít minket.
“Ezt már senkinek nem kellene tudnia, de én nem a Gyökkettőben kezdtem. Volt nekem még egy Downward nevű zenekarom is 2002-ben. Az első koncertünkön a Nirvana első albumát játszottuk el teljes egészében. Volt még a repertoárunkban Marilyn Manson és Slayer. Borzasztó zenekar volt, de jó szívvel emlékszem rá. Aztán játszottam egy Nelja nevű bandában, ott már angol és magyar nyelvű számaink is voltak vegyesen, de egy idő után meguntam a zenekarosdit, és egy évig nem is játszottam sehol. Később egy komolyabb barátnőm viszont olyan önbizalmat adott, hogy elkezdtem saját számokat írni. Összeszedtem hozzá más zenekarokból kirúgott embereket, ebből lett a Gyökkettő. Helyi hősök lettünk Baján, telt házas bulijaink voltak. Egy baj volt csak: nem hagytuk el Baját. Soha.”
A helyihős-státusz azonban nem tarthatott örökké, de jött egy lucskos, téli időszak, amely egészen más stílusú dalokat ihletett: az akkoriban éledező magyar hálószobapop egyik első fecskéjeként megszületett a Zombie Girlfriend első lemeze. “Akkoriban kezdtem el tumblrezni, és nyomtam fel sorban a számokat a netre. Ez pont a magyar ‘lo-fi’ betörésének időszaka volt, hamar megismertek minket, és máris koncertekre hívtak. Úgyhogy megint össze kellett szednem egy zenekart, és eldöntöttem, felköltözöm Pestre.”
A főváros bevétele azonban nem egészen úgy kezdődött, ahogy azt a legtöbb reményekkel teli, művészi ambíciókkal érkező vidéki srác elképzeli. “Az első évemben nagyon szarul álltam, ha nem lett volna a barátnőm, akkor valószínűleg vissza is költöztem volna Bajára, és ittam volna tovább. Majdnem telemarketinges állást is vállaltam. De például dolgoztam egy party hostelben az Instant felett, oda egész nosztalgikus élmények kötnek. Aztán jött persze az elkerülhetetlen irodai meló, amit egészen meglepő módon sikerült is megszeretnem. De azért hozzátenném, Pestre egy kész társaságba érkeztem.”
A Zombie Girlfriend az egyre népszerűbb hazai lo-fi egyik fontos zenekara lett, viszont túl sokáig húzódott ez a fejezet: “Elkövettem azt a hibát, hogy újabb albumokat készítettem, pedig ebben a projektben csak egy lemez volt” – vallja önkritikusan a produkciót végül szép csendben eltemető előadó.
E kanyarok után végül egy pilisvörösvári házi stúdió lett a saját névvel vállalt jelenlegi zenekar bölcsője. “Hiányoztak a magyar szövegek. Jacopo (a Galaxisok korábbi tagja, az első két lemez billentyűse) stúdiójában elkezdtem ötletelgetni, és végül ebből nőtt ki az első Galaxisok-lemez.” A lemez, amely egy régről ismerős, de akkoriban elhanyagolt műfaj, a magyar folk hagyományait öntötte modern, XXI. századi köntösbe. Ez volt a Kapuzárási Piknik.
A frontvonalak kiéleződnek
A Pikniken az önboncolgató, már-már önmardosó szövegekben az önmegvalósítás és a polgári élet állandó háborúja zajlott. Ez a frontvonal szinte minden sorban újra és újra kiéleződött.
mostanában sokszor keserű, irigy és csalódott vagyok, / tudom, hogy nálunk ez nem olyan meglepő, / sőt, egy idő után mindenki ilyen lesz, de azért félek, hogy /olyan leszek, mint az ismerőseim / vagy már olyan vagyok – (a rólad szóló szám helyett)
“Eleinte gyűlöltem a polgári életmódot. Lázadtunk, súlyos dolgokat csináltunk tényleg. Az első lemezen érződik is ez belső feszültség. De az első lemezhez képest most már jóval elégedettebb vagyok. Lehet, hogy gyerekkoromban voltam utoljára ilyen boldog. De azóta is ugyanúgy kapálózom a klasszikus kispolgári értékrend ellen, csak már másként.”
A második lemez, az áprilisban a bandcampre feldobott A legszebb éveink tényleg kiegyensúlyozottabb, de hurráoptimizmust azért senki ne várjon tőle. Csak a hangsúlyok tolódtak el; az irónia, az éleslátás, Budapest apró röntgenfelvételei – szerencsére – maradtak.
és hiába várjuk, hogy történjen valami / mindegy, hogy mi, csak legyen már valami / szétszóródunk szegedre, pécsre, / felszállunk a hévre vagy egy londoni gépre / vagy otthon maradunk, a legmesszebb mindenkitől (haver)
A magunkra ismerés – legyen az bármelyik korosztály – az új dalokat hallgatva sem marad el, az egyes vagy többes szám első személyben megszólaló dalokban azonban nem póz az alanyiság. Inkább adottság: “Magamon kívül alig veszek észre mást. Ez az egyik legnagyobb hibám. Nem azért, mert imádom magam, egyszerűen csak elmennek mellettem a dolgok. Nem vagyok különleges, sok mindenkire hasonlítok, valószínűleg ezért érzik sokan magukénak a szövegeimet. A középszerűség néha előny.”
akármilyen meglepő, mégiscsak ezek a legszebb éveink / felkelünk, dolgozunk, berúgunk, lefekszünk, felkelünk megint (a teljesség felé)
Benedek ódzkodik saját korosztálya jellemzésétől, de saját környezetéről azért van véleménye: “Úgy látom, hogy a korombeliek társadalmi helyzettől függetlenül is jobban megértik egymást. Nincsenek akkora távolságok köztük, mint korábban. Kicsit sodródunk, ez igaz, de ezt nem tartom rossz tulajdonságnak. Inkább így vagyunk szabadok.”
Megkerülhetetlen téma a fiatalok tömeges külföldre költözése is, főleg hogy ez a téma szövegekben is felbukkan. De szerinte felesleges lenne ezt a jelenséget túldramatizálni. “Én – tudom, hülyén hangzik, de – Európában mindenhol otthon érzem magam. Másrészt a magyar nyelv ideköt. Ezen a nyelven alkotok, ráadásul jobb szövegeket, mint angolul. A Galaxisok most egy olyan dolog, amit nem szeretnék elhagyni. Megfordult a fejemben a kiköltözés, de nem hagyom, hogy ne legyek boldog itt. Nem hagyom, hogy elüldözzenek.”
Szerinte a Budapest és vidék között gerjesztett ellentétnek is egyre kevésbé van értelme. “Aki kényszerből jön Pestre, vagy költözik külföldre, és otthon sem szocializálódott sokat, az sehol sem fogja magát jobban érezni. Nem Budapest teszi az embereket barátságtalanná. Hagyjuk már ezt az itt mindenki mogorván néz-dumát.”
“16 évesen is ugyanezeket a számokat írtam”
A legszebb éveinket hallgatva, számtalan zenei előkép villan fel a hallgatóban. A már említett Cseh Tamáson kívül még a korai Illés, vagy az újkori, kritikuskedvenc zenekarok közül például a Neutral Milk Hotel. De ebben nincs tudatosság: “16 évesen is ugyanezeket a számokat írtam. Viszont talán most először a Galaxisokkal van az, hogy nem gondoltam semmilyen konkrét hangzásra, nem akartam senkire se hasonlítani.”
Meghatározó kedvencként sem dalszerzőket, inkább dalszövegírókat említ: “Bereményi Géza egyértelmű kedvenc. Aztán ott van Alasdair MacLean a Clientele zenekarból. Az ő szövegeire általában nem szoktak figyelni, pedig elképesztően gyönyörű sorai vannak. Ha harmadikat is kell mondanom, akkor az legyen Leonard Cohen.”
Szabó Benedek és bandája némileg abban is különbözik a legtöbb 2000-es években ismertté váló magyar gitárzenekartól, hogy ő nem a nyolcvanas évek, vagy a kora kilencvenes évek magyar underground hőseit tekinti példaképnek. Az ő szíve a dalközpontúbb, hallgathatóbb hatvanas évek felé húz. “A nyolcvanas években született életművek jelentős részét megszépítette az idő. Lehet, hogy akkor fontos dolgokat mondtak ki, de ma már a számok egy része hallgathatatlan. A Neurotickal például abszolút ez a helyzet, pedig Pajort a valaha volt egyik legjobb magyar szövegírónak tartom. Vagy például a Bizottságnak is fantasztikus szövegei voltak, de őket sem hallgatom igazán.”
A történethez hozzátartozik, hogy bár Szabó Benedek dalai tényleg nem a magyar underground hagyományait idézik, két tipikusan klasszikus alter feldolgozáslemezt mégis ő hozott össze. A neves amerikai zenei szaklap, a Stereogum sorozatának mintájára több magyar zenekart kér fel arra, hogy készítsék el saját verziójukat a Kispál első lemezének egy-egy dalából. Ebből lett a Holnaphoz Holddal, amely Benedek saját bevallása szerint elég komoly tanulópénz volt.
“Bénán szerveztem az egészet. Például elfelejtettem engedélyt kérni a Kispáléktól, meg hasonlók. De végül jófejek voltak, úgyhogy kirakhattuk a feldolgozáslemezt. Utána nem akartam ezzel foglalkozni, de talán a Blur szigetes koncertje előtt Sallai Laci barátommal kitaláltuk, hogy az Európa Kiadó Jó lesz… ’84 című lemezéből is tök jó lenne csinálni egy ilyet. Így született a Jó lesz… ’14, amely még az előzőnél is bátrabb merítés volt (Fluor Tomitól egészen a Jazzékielig) a stílusok között.
A feldolgozások persze nem arattak osztatlan sikert, de ez nem is lepte meg a készítőket. Ahogy Benedek fogalmaz, “tudtuk, hogy a Kispálnak azért elég erős hadserege van, tőlük kaptunk is rendesen”.
Olvasóklub a turnébuszban
Egy sokállomásos, kitérőkkel jócskán tűzdelt út után jogosnak tűnik a kérdés, A legszebb éveink vajon a megérkezést jelenti? Vagy ha nem, akkor, merre van a tovább egy zenekarnak, amely eléggé kilóg a mostanában vidéken is teltházas bulikat produkáló hiphop-fősodorból (Halott Pénz, Wellhello, Punnany, Hősök)?
“Optimistán látom a jövőnket. Idén januárban volt egy váltás, azóta sokkal sűrűbben koncertezünk. Amikor év elején kijött a klipünk, azon kaptuk magunkat, hogy a Vad Fruttikkal közös vidéki turnén egyre többen kíváncsiak ránk. A sikerhez vezető út egyértelműen a vidéki koncertezés, ezt mások példáján is láttuk. Ha jól emlékszem, a Vad Fruttik is ezt csinálta: elmentek minden egyes kisvárosba, kis klubba. Pesten, miután kialakult a bázisunk, kicsit tét nélküliek lettek a koncertjeink. Fura ez: vidékről mindig Pestet, Pestről meg mindig a vidéket akarod bevenni.”
Ráadásul hamarosan új szerepkörben láthatjuk majd Szabó Benedeket. A Rájátszás új etapjában a saját pályáján szintén egyre elismertebb Fehér Renátó költővel lesz majd párban. Az irodalmi párhuzam amúgy sem áll olyan messze tőle, hiszen saját bevallása szerint rengeteget olvas, igaz kevés kortárs irodalmat. “Néha belefutok nagyon jó kortárs írásokba, mint például az Űrérzékeny lelkek, vagy a Kitömött barbár, de most a Rájátszás miatt jobban bele fogok szagolni ebbe a világba is.
Zárásként egy jó hír:
Szabó Benedek és a Galaxisok fellép az idei Halfőző fesztiválon, szombaton 17 órától a Petőfi – szigetben.
Forrás:www.hvg.hu
hozzászólok