2019. November 18. Jenő

Magazin

Azok a csodálatos bajai földikutyák

magyarnarancs.hu | 2016. Október 05. 11:28:32 | Utolsó frissítés: 3 éve

Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

 

 

Csak pár éve derült ki: egy Baja határában lévő 130 hektáros területen, az egykori katonai lőtéren él a világ délvidéki földikutya-állományának túlnyomó része, a létező 400-500 példányból 200-270. Csorba Gábort, a Természettudományi Múzeum főmuzeológusát, aki kollégáival a helyszínen végez évek óta beható kutatásokat, a felfedezés részleteiről kérdezte a Magyar Narancs.

 

 

 

Sokáig egységes fajként tekintettek az Európában élő kis testű földikutyákra, ám a közelmúltban elvégzett vizsgálatok bebizonyították, ez annak ellenére sincs így, hogy a szakértők sem nagyon tudják külsejük alapján megkülönböztetni őket. Az ún. nyugati földikutya fajcsoporton belül immár 24 fajt tartanak számon, ebből négy a Kárpát-medencén kívül másutt nem fordul elő.

A négy faj közötti különbözőséget az eltérő genetikai markerek alapján állapították meg, s e szerint az erdélyi, a magyar, a délvidéki és a szerémségi földikutya is önálló fajnak számít. A Természetvédelmi Szövetség (International Union for Conservation of Nature and Natural Resources – IUCN) Vörös Könyve (Red List) alapján az állatoknak eltérő a veszélyeztetettségi státusza: míg az erdélyi földikutya a „sérülékeny”, a magyar pedig a szimpla „veszélyeztetett” kategóriába került, addig a délvidéki már „kritikusan veszélyeztetett”, a szerémségi pedig sajnos „kihalt”.

Ennek nyomán még nagyobb a jelentősége annak, hogy a világ délvidéki földikutya-állományának túlnyomó része Baja határában, az egykori lőtér alatt él. E heti lapszámunkban helyszíni riportot közlünk arról, hogy milyen esélyei vannak egy bajai földikutya-rezervátum létrehozásának, illetőleg, hogy a természettudományos szenzáció miért nem nyerte el a város vezetésének tetszését. Csorba Gábort viszont a felfedezés részleteiről kérdeztük.

 

Fotó: MTI – Kelemen Zoltán Gergely

 

magyarnarancs.hu: Hogyan lehetséges, hogy 2012-ig senki nem tudott arról, hogy Baján földikutyák élnek?

 

Csorba Gábor: A földikutyák csak ritkán jönnek a felszínre, ráadásul a túrásaik nagyon hasonlítanak a vakondéhoz. Ha valaki nem kifejezetten zoológus érdeklődésű vagy nem természetvédelmi szakemberként keresi ezt az állatot, jó eséllyel sosem találkozik vele. A bajai területen egy lőtér volt, katonai hasznosítás, a területet lezárták, senki nem gondolta, hogy ott ilyen állatok létezhetnek.

 

magyarnarancs.hu: Önt meglepte, hogy léteznek?

 

CSG: Nagyon. 2005-ben kezdődött célzottan és intenzíven a magyarországi földikutyák kutatása. A bajai jószág megtalálásáig szinte minden olyan helyet bejártunk, ahol úgy gondoltuk, élhetnek földikutyák. Feltételeztük ugyan, hogy vannak olyan kisebb területek, ahol foltokban, szórványosan előfordulnak, de arra nem számítottunk, hogy ekkora területen, ilyen jelentős, stabil állományra bukkanunk. Ezért is jelenthettük ki bátran az első kutatási eredmények után, hogy a bajai földikutya az elmúlt évtizedek legjelentősebb hazai zoológiai felfedezései közé tartozik.

 

magyarnarancs.hu: Kutatásuk első lépései között volt, hogy két állatot befogtak és Budapestre szállítottak, hogy megállapítsák, melyik faj példányai. Hogyan képzeljünk el egy ilyen befogást?

 

CSG: A földikutya az egyetlen olyan emlős Magyarországon, amely teljesen zárt járatrendszerben él, hiszen még a vakond is vadászik a felszínen. Ez az állat hozzászokott ahhoz, hogy teljesen stabil, állandó környezet veszi körül, ezért ha a járatrendszere valahol meg van bontva, akkor azt igen jelentős zavarásnak, feltehetően egy ragadozó behatolási kísérletének érzékeli; a bontás helyére siet, és azt földdel eltömi. Nos, ez az az aktivitás, amit figyelünk, és amikor megjelenik az állat, akkor megpróbáljuk lezárni mögötte a járatot. Amikor ez sikerül, akkor tudjuk kiemelni.

 

magyarnarancs.hu: Az első hírekben még arról olvashattunk, hogy azt feltételezik, a kihaltnak tartott szerémségi földikutya példányai kerültek elő. Mire alapozták ezt?

 

CSG: 60-70 évvel  ezelőttről  voltak  adatok a Dunántúlon a szerémségi földikutyáról, ezért – mivel a Duna medre változott – nem volt kizárható, hogy ennek a fajnak egy maradványpopulációja került elő. A genetikai vizsgálatok azonban egyértelműen bizonyították, hogy nem szerémségi, hanem délvidéki földikutyát találtak.

 

magyarnarancs.hu: Külsőre tényleg semmi különbség nincs a hazai földikutyafajok között?

 

CSG: Nincs. A föld alatti élet olyan szigorú helyzetet teremt, hogy ott sokféleképpen nem nézhet ki egy földikutya. Azok a különbségek, amelyek egy felszínen mozgó állatnál léteznek, például a fül, a farok nagysága, a bundája színe, a nagyon közeli rokonfajoknál is eltérőek lehetnek. A földikutyák között viszont hiába van nagy evolúciós távolság, a föld alatt ez nem számít, a vaksötétben a bunda színének nincs jelentősége, különben pedig csak ugyanolyan testalkattal és tulajdonságokkal képes egy állat életben maradni.

 

 

Fotó: MTI – Kelemen Zoltán Gergely

 

magyarnarancs.hu: Ezek szerint a nyugati földikutya néven ismert fajcsoportnak mind a 24 faja ugyanúgy néz ki?

 

CSG: Külsőre igen.

 

magyarnarancs.hu: Csak az a különbség, hogy nem tudnak egymással párosodni?

 

CSG: Ez a legfontosabb különbség. A fajt genetikai marker- és kromoszómavizsgálattal lehet meghatározni. És e tekintetben akkora különbség lehet két földikutyafaj között, mint például az oroszlán és a párduc között. Voltak párosítási kísérletek, de nem vezettek eredményre, vagyis a fajok evolúciós elválása tökéletesen sikerült.

 

magyarnarancs.hu: Mit tudhatunk a délvidéki földikutyáról?

 

CSG: Attól különleges, hogy ez egy nagyon régi elválás, becslések szerint 1,8 millió éve fejlődik külön a többi földikutyától. Mindez azért jelentős, mert ennyi idő alatt nagyon sok faj kipusztult. A délvidéki földikutyának valószínűleg szerencsés véletlenek sorozata folytán sikerült fennmaradnia.

 

magyarnarancs.hu: És mióta élhetnek Baján, az egykori lőtér alatt?

 

CSG: Ezeknek az állatoknak a migrációs képessége nagyon kicsi, tehát ha egy kicsit a tágabb környezetet nézzük, akkor ugyanolyan régen, vagyis 1,8 millió éve. Ez valóban fantasztikus, de így van, hiszen ezek az állatok nem tudnak messzebbre vonulni. Itt 20-30, maximum 100 kilométerről lehet szó.

 

magyarnarancs.hu: Kutatásaik során 200-270-re becsülték a bajai földikutyák számát. Mennyi idő alatt sikerült ezt felmérni, és mennyire tekinthető ez precíz adatnak?

 

CSG: Az elmúlt négy évben, évente kétszer volt felmérés, amikor a kollégák minden egyes túráscsoportot megjelöltek, pontos GPS-koordinátát vettek fel róluk, és ebből következtettünk az állomány nagyságára. Az eredmények azt mutatják, ezzel a metodikával pontos állománybecslés tehető. A felmérést folytatjuk, sőt jövőre drónos légi felvételekkel szeretnénk kiegészíteni.

 

magyarnarancs.hu: Mekkora veszteség lenne a tervezett rezervátum meghiúsulása?

 

CSG: Hatalmas. Azt jelentené ugyanis, hogy ez a faj belátható időn, a különböző számítások szerint 20-50 éven belül kipusztul. Ez igen nagy valószínűséggel prognosztizálható, ugyanis nincs még egy akkora kiterjedésű terület, amiről tudnánk, hogy képes egy ilyen, viszonylag nagy létszámú populációt eltartani.

 

Szerző:Legát Tibor

Forrás:magyarnarancs.hu

hozzászólok