Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

A koronavírus egyfajta melléktermékeként sok mozgalom indult el a közösségi médiákban. Az egyik ilyen, hogy régebbi utazásaik képeit osztják meg az emberek ismerőseikkel. Így akadhattunk rá Sipos Kálmán sorozatára, akik két évvel ezelőtt egy nem mindennapi kalandban vehettek részt, hiszen Amszterdamból vízi úton hajóztak haza Bajáig az ott vásárolt kishajóval.

-A történet ott kezdődött, hogy interneten kinéztem egy eladó hajót, Amszterdam mellett, amiről ott derült ki, hogy sajnos 35 centiméterrel szélesebb annál, hogy speciális engedélyek kiváltása nélkül közúton haza lehessen hozni Bajára. Jött az ötlet, hogy akkor hozzuk haza vízen a Rajna – Majna – Európa csatorna (amit nálunk Duna – Rajna – Majna- csatornaként ismernek) – Duna útvonalon, hiszen Baján is meg szokott fordulni pár hasonló méretű holland hajó évente.

Igen ám, de amit nem tudtunk, hogy ők a nehezebb zsilipes szakaszokat helyettük bérmatrózok küzdik le, akik erre szakosodtak, hiszen ne gondolja senki, hogy ez egy sétagalopp, és emellett 4 – 5 hónapig hajóznak, nekünk meg ennyi időnk közel sem volt rá.

A hajót ennek ellenére megvettük, és két hónap múlva hárman mentünk vissza érte a fiammal és egy hajós ismerősömmel. Addig megtettük az előkészületeket, utána néztünk mindennek, és az összes szükséges zászlót is megvettük. Amszterdamtól 3 km-re indultunk el egy csatornán, ahol brutális forgalom volt a tenger felől, kész életveszély a nagy hajók között. Ezután már csendesebb vizekre eveztünk, már ha lehet ezt mondani 72 zsilipre, nyitható hídra. Amikor 30 métert emelik a vizet és egy nagy hajó mögé kell beállni a kicsivel, az nem egyszerű feladat.

A csatornának köszönhetően átkeltünk az Alpokon is, ami csak annak a technikai bravúrnak köszönhetően lehetséges, hogy felüljárókon folyik az épített csatorna. Kint a hajózási kultúra egyébként egész más, mint nálunk. A vízi rendészek amikor éjszaka megállítottak minket, és megtudták mire vállalkoztunk, nagyon segítőkészek voltak. Nyomtattak nekünk térképet, megadták az összes szükséges rádiófrekvenciát, csak hogy a legfontosabbakat említsem.

Összességében 21 nap alatt értünk Bajára, ahol már nagyon vártak minket. Előttünk nem tudunk róla, hogy valaki is megcsinálta volna ezt a túrát, utánunk amúgy nem sokkal két bajai egység is, a korábbi motorcsónak Európa – bajnok Volentér László és fia szintén László, valamint a Csirkeként is ismert Janity László csapata is abszolválta ezt a kalandot.

Összességében nagy élmény volt ez a túra amit most már kihúzhatunk a bakancslistáról, de veszélyes is, így csak azoknak tudjuk ajánlani, akik valóban otthon vannak a különböző vizeken.