Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
Szombaton fotóztuk ezt a képet Baján a Belvárosi Templom közelében. Egyből felmerült bennünk a gyanú, hogy visszatért a templomtoronyba telelni az a vándorsólyom, amiről több évvel ezelőtt már írtunk. Ezzel kapcsolatban a téma szakértőjéhez Kalocsa Bélához fordultunk, aki megerősítette az információt.
–
-A Belvárosi templom tornyán 2013/14 tél óta szokott tartózkodni egy vándorsólyom. Általában októberben jelenik meg és április közepéig marad. Azt mondhatjuk, hogy itt telel. Származási helyét nem ismerjük. A távolabbiak jöhetnek az északi sarkkörön túlról, a közelebbiek néhány száz kilométerről. 20-40 évvel ezelőtt is láttunk néha vándorsólymot, de sokkal ritkábban. Az utóbbi évtizedekben a teljes előfordulási területén, így Európában is elkezdett emelkedni a létszámuk. Ezt megelőző megfogyatkozásának oka feltehetőleg a nem lebomló, és a tápláléklánc tetején levő fajok szervezetében felhalmozódó vegyszerek (pl DDT) alkalmazása volt. Baján leggyakrabban a Belvárosi templom tornyán figyelhetjük meg. A második helyszín a Barátok temploma. Utóbbi időben a Posztógyár kéményén is elő szokott fordulni.
Néha a Duna parthoz közeli gabonasiló tetején található antennán is üldögélhet. Más fajok esetében bizonyított, hogy nem csak a fészkelőhelyük hanem a telelőhelyük is közel azonos több éven keresztül, feltételezhetjük hogy a madarunk számára telelésre megfelelő a környék és visszajár. Egyedi azonosítója (gyűrűje) nincs. Mivel több alkalommal egyidőben Baján két helyszínen is meg lehetett figyelni vándorsólymot, azt állíthatjuk, hogy már nem egy példány telel a város területén hanem legalább kettő esetleg három. A tápláléka gyakorlatilag száz százalékban madarakból áll, amit nagy sebességgel repülve a levegőben fog el és egy-egy magasabb pontra ülve fogyaszt el. Ezek a városban a fentebb említett helyek, ahol pihenni is szokott. Ezek alatt és közelében megtalálhatjuk a zsákmányainak maradékát. Néha élő és kis sérülés szenvedett madarakat esetleg leejt. Két általam ismert ilyen példa volt, amikor egyszer egy pajzsos cankót, egyszer pedig egy nagy godát ejtett le.
A cankó túlélte és el lehetett engedni, a goda néhány óra múlva elpusztult. Madarász kollégáimmal (Feldrihán Péter, Hetyei Róbert, Mórocz Attila, Tamás Ádám) rendszeresen keressük a táplálékmaradványokat és meghatározzuk azok pontos faját. Kilenc év után határozottan állíthatjuk, hogy a városi illetve házi galambok maradványa nem gyakori a mintákban. Talán a Duna közelsége miatt lehet, hogy a vizes élőhelyekhez kötődő fajok a gyakoriak. Egy-egy időszakban az éppen vonuló vagy a térségben nagyobb számban előforduló fajokból zsákmányol. Gyakoribbak pl. erdei szalonka, csörgő réce, bíbic, dankasirály, feketenyakú vöcsök és vadgerle. Ritkábban fordult elő pajzsos cankó, nagy goda és aranylile. A városi illetve házi galambok száma összesen kb 15-20 százalék a táplálékában.
