Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Az óra visszaállítást lehet szeretni, vagy nem szeretni (én például utálom mikor már 17 óra előtt sötét van), viszont van róla egy nagyon kedves történetünk, ami a 90-es évek elején történt meg egy újvárosi családdal.

Nem volt lakás annak idején tányér- vagy kakukkos óra nélkül.

Október végén akkor is elérkezett az a hétvége, amikor az órákat egy órával vissza kell tekerni. Tudta ezt a családfő is, aki már este lefekvés előtt, annak rendje és módja szerint egy órával visszatekerte a tányéróra mutatóját.

Aztán buliból hazaérkezett az idősebb fiú testvér, aki szintén megtette ugyanezt, nem tudva arról. hogy édesapja már elvégezte a piszkos munkát.

A hab a tortán viszont az volt, hogy vasárnap reggel testvéröccse is úgy gondolta, hogy ez a teendő még hátra van, így ő is megtekerte a vekkert.

Aztán a vasárnapi ebédnél kicsit furcsállták mennyire nehezen viselik az óraátállítást, mire sikerült tisztázniuk egymás közt, hogy miért is.:)

Persze voltak másfajta óraátállítások annak idején is, de ez már egy másik történet.