Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
A Bajai Szent Rókus Kórház falai között különleges összhangban dolgozik ember és kutya: Mester Vilmos gyógymasszőr, aki aliglátóként végzi hivatását, nap mint nap Arion nevű vakvezető kutyája segítségével közlekedik és dolgozik. Elhivatottsága, szakmai tudása és különleges élettörténete inspiráló példaként szolgálhat mindannyiunk számára. Vele beszélgettünk a mindennapokról, kihívásokról, és arról, mit jelent számára a munka, az önállóság és Arion hűséges társként betöltött szerepe.
Megosztanád velünk, mióta dolgozol a bajai kórházban, és milyen munkakört látsz el?
A bajai kórházban 2016 óta dolgozom, részmunkaidőben, liftkezelőként kezdtem a munkát. Akkoriban a látásom már jelentősen romlott (akkor 6%-os látással éltem, ez azóta romlott), és ekkor vetődött fel bennem a gondolat, hogy egy segítőkutya sokat könnyíthetne a mindennapjaimon. Egy magáncég segítségével, nagyon nagy szerencsémre, két hónapon belül meg is kaptam Ariont, a vakvezető kutyámat. Ezután a kórház főigazgatójával egyeztetve sikerült megtalálni a jogi kereteket, hogy Arionnal együtt dolgozhassak az intézményben. Tudtam, hogy hosszú távon szeretnék egy teljes értékű, szakmai munkakört betölteni, ezért elvégeztem a gyógymasszőri képzést. Jelenleg is ebben a munkakörben dolgozom a Mozgásszervi rehabilitációs ambulancián immár több mint hét és fél éve. A munkám során nap mint nap segítek a betegeknek, és természetesen Arion is velem van – ő nemcsak munkatárs, hanem hűséges társam is lett az évek során.
Hogyan változtatta meg a mindennapjaidat Arion?
Arion érkezése gyökeresen megváltoztatta a mindennapjaimat – elsősorban abban, hogy sokkal lendületesebben, biztonságosabban tudok közlekedni. Bár korábban is igyekeztem önállóan helytállni, Arion segítségével ma már nem kell attól tartanom, hogy egy váratlan akadályba ütközöm, vagy épp más testi épségét is veszélyeztetem. Ő nemcsak egy segítőkutya, hanem egy figyelmes társ, aki minden lépésemmel együttműködik, és időben jelzi, ha valamire figyelnem kell. A közlekedés – főként vidékről bejárva – önmagában is sok kihívással jár, különösen a tömegközlekedésben tapasztalható türelmetlenség és zsúfoltság miatt. Arion nemcsak fizikailag segít átvészelni ezeket a helyzeteket, hanem lelkileg is biztonságot ad. A segítőkutyák személyre szabott képzést kapnak – figyelembe veszik a gazdájuk életstílusát, tempóját, egészségi állapotát –, és Arionnal való kapcsolatom is ezt tükrözi: ő pontosan olyan társ, akire minden helyzetben számíthatok. Munkában hámot visel, ilyenkor teljes koncentrációval kísér, de akkor is figyel, amikor „passzív” állapotban van. Ő nemcsak egy kutya, hanem a napjaim szerves része.
Hogyan telik egy napotok együtt? Milyen feladatokban segít neked Arion?
Reggel 4:20-kor kelünk, elvégezzük a reggeli rutint – kávé, készülődés –, majd Arion is elvégzi a dolgát, hiszen tudja, hogy utána sokáig nem lesz rá lehetősége. Az 5:55-ös busszal indulunk munkába. Már az úton is rengeteget segít: figyel a környezetre, jelez, ha akadály van, és biztonságosan vezet a megszokott útvonalakon. A munkahelyemen is mellettem van, csendesen fekszik, olykor elszenderedik, de többnyire figyel. A délelőtti pihenő alatt kimegyünk, játszunk kicsit, mozog, majd visszatérünk dolgozni. A munka után együtt indulunk haza. Ha edzésre megyek, velem jön, de nyáron sokszor inkább otthon pihen a másik kutyánkkal – szeptemberben már 9 éves lesz, több pihenésre van szüksége. Napjaink jól begyakorolt ritmus szerint zajlanak. Ha valami változik, Arion azonnal érzékeli, és rögtön figyelmesebbé válik. Nagyon intelligens, mindig alkalmazkodik, és azt is jelzi, ha valami problémája van. Mély, kölcsönös bizalom alakult ki közöttünk.
Hogyan reagálnak a kollégák, a páciensek és általában az emberek Arion jelenlétére? Mi az, amit a legtöbben nem tudnak a vakvezető kutyákról, de szerinted fontos lenne?
Arion jelenléte nyitottságot és kíváncsiságot vált ki a környezetemből. A legtöbben kedvesen, tisztelettel viszonyulnak hozzá. Ugyanakkor időnként találkozom értetlenséggel: „miért van itt egy kutya?”, „miért jöhet be?”, „miért nem lehet etetni?”. Ezek a félreértések nem rosszindulatból, hanem tájékozatlanságból fakadnak. Sokan nem tudják, hogy a vakvezető kutya – törvény szerint is – bármilyen nyilvános helyre bemehet, beleértve az egészségügyi intézményeket is (kivéve intenzív osztály, műtő, csecsemőrészleg). Ezeket a szabályokat ismerem és képviselem, ha kell. Fontos lenne tudni: ezek a kutyák nem házi kedvencek. Egy vakvezető kutya képzése több millió forint, de az értéke ennél is nagyobb: 6–25 millió forint között lehet, de számomra ez nem forintban mérhető – ő a társam. Nem a kutya kiképzése a legnehezebb – gyakran az emberek előítéleteivel kell megküzdenünk. Ha a kutya hámot visel, dolgozik – ilyenkor nem szabad simogatni vagy megszólítani. Ő a szemem, a biztonsági övem ebben a zsúfolt világban. Azt kérem: legyünk tájékozottabbak, türelmesebbek és nyitottabbak – így a társadalom is befogadóbbá válik.
Hogyan kell helyesen segítséget nyújtani egy látássérült embernek – például az utcán, vagy egy egészségügyi intézményben?
A látássérült emberek segítésében az empátia és kommunikáció a legfontosabb. Mindig kérdezzük meg előbb: „Hogyan tudok segíteni?” Ha nem kér segítséget, fogadjuk el. Soha ne fogjuk meg engedély nélkül, ez ijesztő lehet. Ne fütyüljünk vagy pisszegjünk, hanem normál hangerőn szólítsuk meg. Legyünk pontosak, ha útbaigazítást adunk. Fontos az akadálymentes környezet, pl. Braille-táblák, kontrasztos jelölések. A vakvezető kutya védett eszköz – ne zavarjuk, ne etessük, ne simogassuk. Ne vegyük el a botját sem. A legfontosabb: csak akkor és úgy segítsünk, ahogy azt kérik.- olvashattuk a Bajai Szent Rókus Kórház honlapján.
