2020. 28. Vencel

Sport

„Szeretem ezt az iskolát!”

Fiedler Antal | 2020. Feburár 06. 13:26:15 | Utolsó frissítés: 8 hónapja

Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Tanulás és sport. Összeegyeztethető? Lehet valaki egyszerre sikeres mindkettőben? A válasz: határozott igen. Jó példa erre Katzenmajer Kíra,   az MNÁMK 12. a osztályos tanulója, aki kiváló tanulmányi eredménye mellett a judo világában is nagyszerűen teljesít. Beszélgetésünk is e két téma köré összpontosult.

Kíra, ha jól tudom, kisgyermekkorod óta a judo sport szerelmese vagy. Mikor és hogy indult ez a románc?

Négyéves koromban Édesanyám vitt le az edzőterembe. Bátyám – Katzenmajer Armand, szintén az MNÁMK tanulója volt – már ott sportolt, én pedig mindenben utánozni akartam. Eleinte csak a játékokban vehettem részt, hiszen még túl kicsi voltam a többiekhez képest, de egy évvel később már én is beállhattam judozni a „nagyok” közé. Itt muszáj megemlítenem Andrási Barnát, első judoedzőmet, aki nemcsak kiváló edző, hanem egyedülálló pedagógus is. Az ő hatására szerettem meg a judot, ami nélkül nem lennék ma az az ember, aki vagyok. Megszerettem ezt a sportágat és ott is ragadtam az edzőteremben. A heti edzések száma fokozatosan nőtt, a sporttevékenység egyre komolyabbá vált. Mostanában már nyolc edzésem van egy héten. A sors érdekessége, hogy – velem ellentétben – Armand már abbahagyta az aktív sportot.

Te viszont továbbra is ott vagy a tatamin. Hogy fér bele a programodba a heti nyolc edzés?

Kiskorom óta jellemző rám, hogy szinte minden percem be van osztva, úgyhogy mára ez a természetes. Korábban zenét tanultam, zongoráztam, lovagoltam, táncoltam. Így nőttem fel, megszoktam, hogy sok a feladatom. Minden délután és hetente háromszor reggel is edzünk, így jön ki a nyolc edzés. Szeretek judozni. Élvezem. Ha nem így lenne, nem csinálnám.

Kérlek, avass be bennünket egy kicsit a sportágad versenyeztetési rendszerébe!

Mi judosok korosztályok, súlycsoportok és nemek szerint versenyzünk. Utánpótlásban az életkoroknak megfelelően diák, serdülő, ifjúsági, junior és U23 korosztályok léteznek. Én jelenleg a hároméves junior korosztály második évében vagyok. A hazai szakszövetség országos válogató versenyeket szervez, amelyek alapján indulhatunk Európa-kupákon.  Ezeken érem-, és pontszerző helyen kell lenni ahhoz, hogy eljuthass világversenyekre: Európa-bajnokságra, Világbajnokságra. 

Feltételezem, hogy a tíz év feletti sportpályafutásod számos szép emléket, sok sikert, érmet és esetleg néhány fájó pillanatot is tartalmaz. Oszd meg ezeket velünk, légy szíves!

Múlt hétvégén szereztem meg a hetedik magyar bajnoki címemet, immáron felnőtt korosztályban. A tavalyi évben sikerült Európa-kupákon pontszerző helyet elérnem. A Szarajevóban megrendezett felnőtt Európa-kupán ötödik, a paksi junior Európa-kupán pedig hetedik helyen végeztem. Ezeknek az eredményeknek köszönhetően kijutottam Finnországba a junior Európa-bajnokságra, Marokkóba a junior Világbajnokságra és Oroszországba, az U23-as Európa-bajnokságra. Ezeken a versenyeken eredményeket ugyan nem sikerült elérnem, de nagyon sok tapasztalattal és élménnyel gazdagodtam.

Igazán szép lista, szívből gratulálok a gyönyörű eredményeidhez! Kanyarodjunk vissza egy kicsit a tanulmányaidhoz! Kezdettől az MNÁMK tanulója vagy?

Nem. Szüleimmel Vaskúton éltünk, ott jártam óvodába és az általános iskola alsó tagozatát is ott végeztem. Aztán beköltöztünk Bajára, azóta MNÁMK-s vagyok. Az ötödiket már itt kezdtem, majd hetediktől kisgimis lettem. Szeretem ezt az iskolát. Szerencsésnek mondhatom magam, amiért ilyen jó osztályközösségben tanulhatok. Ha a társaim nem lennének ennyire segítőkészek, biztos nem menne egyszerre a judo és a tanulás. A sok edzőtábor, verseny miatt gyakran hiányzom, ilyenkor osztálytársaim elküldik a tanagyagot, de az sem ritka, hogy órák után bent maradnak velem, és segítenek pótolni. Hálás vagyok ezért! Ugyanez tanáraim részéről is elmondható. Tolerálják, hogy sportolok. Többször előfordult már az is, hogy a tanáraim segítettek önzetlenül, tanítás után, feláldozva a szabadidejüket, amit ezúton is nagyon szépen köszönök!

Kíra, mi kell ahhoz, hogy valaki ilyen jól megállja a helyét ebben a „kétlaki” életben?

Szerintem az első és legfontosabb, hogy mindig szeretni kell azt, amit csinálsz. Ez nálam abszolút rendben van, mert a suliban is jól érzem magam, és a judot is szeretem. Aztán természetesen szükség van olyan tulajdonságokra, mint akaraterő, céltudatosság, szervezőkészség, kitartás. Semmit sem adnak ingyen sehol. Az én életem sem nélkülözi a hullámokat. Fent és lent, ezzel is tudni kell együtt élni. Ehhez kell az a bensőséges család, amiben élek, kell egy jó iskola, a maga összes jellemzőjével és nem utolsó sorban szükség van jól felkészült, toleráns edzőkre is. Nagyon összetett ez az egész, de egyelőre úgy érzem, minden szépen működik.

Példaértékű gondolatok. Hamarosan azonban elkerülhetetlenül megváltozik az életed. 12-es vagy, néhány hónap múlva véget érnek a középiskolás éveid. Hogyan tovább?

Bécsben, gazdaságtudományi egyetemen szeretnék továbbtanulni. Ez az egyik célom. A másik természetesen a judoval kapcsolatos. Abban az esetben, ha az idei eredményeim lehetővé teszik, folytatnám a sportot Ausztria fővárosában is. Már érdeklődtem ebben az ügyben, és találtam is egy magyar edzőt. Ez lenne az ideális számomra: Bécsben egyetem és mellette továbbra is a judo. Mindent meg fogok tenni azért, hogy mindkét tervem sikerüljön! Egy biztos: addig fogok sportolni, amíg örömömet lelem benne.

Amikor itt tartott a beszélgetésünk, ránézett az órájára, és azt mondta, lassan indulnia kell edzésre. Azért még néhány rövid kérdésre válaszolt. Elmondta, hogy az ételek rangsorában nála a palacsinta az aranyérmes. Meghallgat mindenféle zenét és kedvenc filmje a Ha maradnék című alkotás. Nagyon szereti Budapestet, de ha teheti legszívesebben Olaszországba utazik. Kevés szabadidejét pedig barátaival tölti. Ő Katzenmajer Kíra, az MNÁMK 12.a osztályos diákja. Jó tanuló, kiváló sportember. Igazi példakép.

Forrás:Mnamk.hu

hozzászólok