Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Fotók: Huzsvay Edit facebook oldala, illetve Sparthattlon magyar csapat facebook oldala

Egy hete számoltunk be arról, hogy a Türr István Gazdasági Szakgimnázium 37 éves matematika – statisztika tanárnője, Huzsvay Edit, teljesítette a hosszútávfutó versenyek Rolls – Royce-át, az Athén és Spárta közötti 246 lm-es Spartathlont 33 óra 16 perces  időeredménnyel, amivel 119. helyen ért célba. De ki is ez a sportos hölgy, és egyáltalán honnan jutott eszébe, hogy ilyen kemény fába vágja a fejszéjét?  Erre kerestük a válaszokat, amikor pénteken riportot készítettünk munkahelyén  a Futeam SE versenyzőjével.

Az iskolában

– Honnan jött neked ez az egész? Fertőzitek egymást? Mert ugye a bajai futók közül Németh Zoltán és Horváth Mónika korábban már egyaránt kétszer teljesítette a Spartathlont?

–  Amikor én 5 éve Kuritár Zoliékkal elkezdtem futni ,  akkor nekem a félmaraton is csak egy nagy álom volt.  Egy kolleganőm Lakner Mónika invitált, hogy menjünk le a szigetbe pár körre.  Én és a futás? Hagyjál már! – gondoltam, hiszen sose szerettem futni.  Lementünk futottunk 2 kört, és nagyon jól esett. Érdekes, hogy az ember ennyi idős korára érik meg a futásra. Ezt követően egyedül is lejártam a szigetbe.  Találkoztam Zoliékkal,  akik beinvitáltak a FuTeam csapatába, és akkor hirtelen az 5.5 km-ből  10 km lett heti három alkalommal,  hétvégente pedig hosszabb távok. Nagyon inspirált a csapat, mondhatni tolt előre.  A Baja – Zombor volt az első nagyobb versenyem 2013-ban . Kovács Edina kísért biciklivel gipszes kézzel, hatalmas buli volt az egész. Észre sem vettem, hogy nagyon gyorsan futok magamhoz képest.  Most már tudom, hogy amennyi idő alatt lefutottam elsőre a távot, az valami fantasztikus.  Akkor a fejembe vettem (persze nem mondtam még senkinek) , hogy szeretnék a Sparthatlon felé haladni, amiről Jámbor Csabától hallottam  először, aki nagyon lelkesen mesélt róla.  Először lefutottam a 220 km-es Ultrabalatont, utána a következő évben az 5 órás futáson javítottam az eredményem. Csodálatos érzés volt. Tettem magamnak egy ígéretet, hogy ha lefutom az Ultrabalatont  26 órán belül, akkor megyek Spartathlonra.  Ezt sikerült 25 óra 54 perc alatt letudni.

– És ha 26 óra  2 percet futottál volna?

– Akkor is mentem volna szerintem, de így emelt fővel.  Büszkeséggel tölt el, hogy bekerülhettem egyáltalán az indulók közé.  A csapat összedobta nekem az 520 eurós nevezési díjat, amiben már a szállás díja is benne van, valamint a repülőjegy árát, amiért nagyon hálás vagyok. Rajtuk kívül a kollégákról is beszélnem kell.  Figyelemmel követték a versenyzésem, az internetes  nyomkövetőnek köszönhetően, meg jó volt látni hogy mindenki félre rakta az ellentéteit , nézeteltéréseit is ez miatt, ami kicsit össze is kovácsolta a tantestületet.

Egy nagyon jó videó a versenyről:

– Esetleg az iskolában vannak már követőid a diákok,  vagy a tanárok között, akik látva a példádat elkezdtek futni?

–  Nem tudom, ebben nem vagyok biztos,  de több diákom szokott futni a szigetben. Ma volt az első nap (október 6. péntek) hogy tanítottam a Spartathlon után, és a gyerekek igényelték az élménybeszámolót, és persze kíváncsiak voltak mindenre.

– Profitáltak annyit a diákok a Spartathlonból, hogy legalább elmaradt egy – két órájuk?

–  Tudják azt, hogy én mindig behozom a lemaradást, úgyhogy erre nem apelláltak.

– Volt olyan menet közben, hogy elgondolkodtál azon, hogy mit is keresel ott, és hogy ahelyett hogy kínzod magad, bármi mást is csinálhatnál?

–  Én olyannyira vágytam erre a versenyre, mint a levegővételre. Engem húzott ez a verseny, vonzott, mint a mágnes a vasat.  Amikor elrajtoltunk Athénból onnantól kezdve egyszerűen akkora boldogság járt át,  hogy nem is volt holtpontom.  Többnyire szép tájak közt futhattunk, de persze voltak puruttya helyek is.  Aki hosszabb távokat szokott futni, annak tanácsolom, hogy próbálja meg ezt a versenyt, de csak akkor ha benne van ez a vágy. Mondták, hogy van az a hirhedt Pantenio hegy, de amikor ránéztem, akkor tudatosult csak bennem, hogy huhú, ezt én nem tudom megmászni bajaiként. Kecskecsapáson mentünk a sötétben, ránk zúdult az eső, és nagyon félelmetes volt. Egyik oldalon volt a szakadék,  csúsztak a kövek , de végig mosolyogtam.  Olyan felemelő volt azt a hegyet is legyőzni, majd lefele csúszni a sárban.  Az utolsó 20 km azért fájt, mert  az út már lejtett egész Spártáig. Alig vártam a lejtőt, de a végén rájöttem, hogy jobb lett volna, ha nem várom. Egy sztrádán egy nyomvonalon ment lefelé az útvonal, és ha egy kicsikét kitérek szlalomban akkor elcsapott volna egy autó.  Ott már fájtak a lábaim, és összeszorított foggal futottam. Ekkor eszembe jutott a videó, amit a gyerekek küldtek, meg hogy otthon sokan szurkolnak nekem, és hogy nem az a dolgom, hogy sétáljak lefele, hanem hogy fussak. Még akkor is ha fáj, mert elvégre nem csak nekem fáj, hanem a többieknek is.  Meg végül már a séta is fájt, így jobb volt futni, mert legalább gyorsabban értem be. 2.4 km-rel a cél előtt  megálltam, hogy előre engedjem a csapattársam, hogy fusson be a családjával. Ott egy picikét megszédültem, így jobbnak láttam sétálni. Közben odaértem egy frisstő pontra, ahová előre küldtem azt a magyar zászlót, amit akkor kaptam amikor megkaptam a magyar állampolgárságot, és azt a zászlót helyeztem el a szoborra.  Megtisztelő érzés volt megérinteni a szobor talapzatát. Közben sok gyerek csendesen a hátam mögé osont, és megérintettek. Nekik ez valami hagyomány, átadták az energiájukat vagy nem tudom. Sprinteltem is a végén,  de talán repülni is tudtam volna a boldogságtól.

A befutó gyerekekkel

–  Mondtad, hogy győztünk, mikor megérintetted  Leonidas király lábát?

– Nem tudom mit mondtam, olyan fáradt voltam.

A győzelem pillanata

— Említetted a magyar  állampolgárságot. Honnan származol?

– Kárpátaljáról Beregszászról.  2003-ban jöttem Bajára a bátyám után. Mellette szerettem volna lenni, hiszen ő az egyetlen családtagom, és már elég volt egyedül kint. A testvérem egyébként karmester, és a zeneiskolában  fúvós hangszereken tanítja a gyerekeket.

– Egyáltalán hogy indulhat valaki a Spartathlonon, mert ugye nem nevezhet bárki?

–  Vannak bizonyos versenyek, melyek révén lehet kvalifikációt szerezni. Ilyenek például a 6, 12 és a 24 órás országos bajnokságok, vagy az Ultrabalaton.  Megvannak a bizonyos idők, amik alapján ezt teljesíteni kell. Vannak szintidők, és ha valaki azoknál 20%-kal jobbat fut akkor automatikusan bekerülhet az indulók közé ha regisztrál,  de ha nincs ilyen eredménye, akkor meg van, hogy a 100 km-t mennyi idő alatt kell teljesíteni. Nőknél ha jól tudom ez 8 óra 30 perc.

– Te mennyit futsz százon?

– Még nem próbáltam ki, de 81 kilométert   7 óra 1 perc alatt teljesítettem már. A 100 km a következő terv, amit december 2-án a Margit – szigeten szeretnék lefutni.

Az ereklyék

– Milyen nőci vagy te, A magánéletben is sportosan öltözöl, vagy inkább csajosan?

– Is – is:)  Most sportosan öltöztem, de az iskolában inkább nőiesebb ruhákat hordok. Meg van ezeknek a maguk helye, tanárként azért mégsem lehetek mackóban, hiszen a tanulóknak is példát kell mutassunk.

– Hogy tudsz ennyi időt fordítani a futásra?

– Hajadon vagyok még, nincsenek gyerekeim. Úgy vagyok vele, hogy csak rátalálok arra az emberre, aki  el tudja viselni a különös hóbortomat.  De a futást nem szeretném semmiféleképpen abbahagyni, mert a munkám mellett így teljesedem ki.  

– Lesz újabb Spartathlon?

– Amikor megérintettem a  szobrot, akkor tudtam, hogy ez a verseny engem beszippantott, ami azt jelenti, hogy ezentúl mindig ott szeretnék lenni, részese lenni a magyar csapatnak. Hiszen  olyan fantasztikus emberek vettek engem körül,  akik lesték mindig azt a pillanatot, amikor odaszólhatnak hogy Edit minden rendben?  Tudni kell a verseny szabályokról, hogy a versenyzőkhöz nem érhet senki, csak egyetlen személy akit erre hivatalosan kijelölnek. Nekem nem volt ilyen segítőm, mert ez is 520 euróba került volna, és amúgy is csak a 6 vagy 7 ellenőrző ponton találkozhattam volna vele.  Telefonálni viszont lehet, legalábbis sokakat láttam, hogy ezt tették.  Figyelték is amúgy a szabályok betartását, tehát nem lehetett sumákolni.

– Körülbelül hány kilométert szoktál futni egy év alatt?

– Augusztus elején tartottam 4400-nál, most kb. 5100-nál járhatok.

– Következő versenyed?

– Most hétvégén egy jótékonysági futóversenyen veszek részt Érden, de ott csak minimális távot fogok futni. Jövő héten viszont a Spar maraton következik a fővárosban.  Szeretnék minél jobbat kihozni magamból. Most mernék tervezni, de majd meglátjuk, hogy a Spartatlon után ez most hogy sikerül.

– Mennyi idő telt el a verseny után, hogy újra rá tudd venni magad, hogy fuss egy kicsit?

– Csütörtökön futottam 1 kilométert, ami jól esett.  Nem is volt szabad futnom, mert olyan terhelést kaptam a Sparthatlonon.  Teljesen fel voltam dagadva a vizesedés miatt,  ami a képeken látszik is. A verseny után azzal töltöttük az időt magyar csapattal, hogy ezt a vizet kihajtsuk magunkból.  Ez úgy történik, hogy kompressziós zoknit, szárt és térdvédőt vettünk fel.  Elszorítottuk a lábunkat és sétáltunk, vagy fölpolcoltuk őket 90 fokban, ami kihajtja a salakot. Az elsődleges cél ugyanis ilyenkor a veseműködés beindítása.  Akinél ez gyorsabban beindul, annál már mehet a futás. Maráz Zsuzsi például már rögtön aznap felvette a magas sarkút, mint ha mi sem történt volna. Én azért inkább kihagytam a keddi szokásos 10 kilométeremet.

– Milyen egészségügyi károsodásokat szedtél össze a versenyen?

–  Amikor Spártába beér az ember, akkor elviszik és megmossák a lábát. Én szerencsés voltam, hiszen csak egy vízhólyagom lett, és a körmeim is megúszták. Meg is kérdezték, hogy én tényleg futottam?  Amit érzek az a bal térdem, mert az utolsó 20 km olyan furcsán lejtett, és azt a térdem jobban terheltem, de az rendbe fog jönni.

–  Enni folyamatosan ehettek? Egyáltalán hogyan táplálkoztok egy ilyen verseny során? Mert nyilván nem a pacalt toljátok közben.

– A BiotechUsa bajai szaküzlete volt olyan kedves, és segítette a felkészülésemet. Így a korábbi versenyen letesztelhettem, hogy melyek azok a termékek, amik segítenek nekem.  Ez mellett folyamatosan enni is kellett, ami számomra furcsa volt, mivel az Ultrabalatonon egyáltalán nem szoktam enni. Ez a verseny viszont annyira kivette belőlem az erőt, hogy folyamatosan éhes voltam.  A 130 km-es ellenőrző ponton ránéztem az asztalon egy tésztára, és nagyon megkívántam.  Jól is esett, és innentől kezdve minden ellenőrző ponton ezt ettem a megszokott táplálék kiegészítőim mellett.  Ennek ellenére a végén derült ki, hogy így is 7 kg-ot fogytam.

 – Tudod ajánlani így a Sparthatlont fogyókúrának is?

– Igen, de ebből az is kiderült hogy nem hiába voltam éhes, és nem véletlenül fért belém ennyi kaja.  Olyan ellenőrző pont is volt, ahol hatalmas guszta szendvicseket kínáltak , amibe sonka, paradicsom, saláta is volt. Abból kettőt benyomtam egyből, és mégis tudtam utána futni.

A köszöntés a repülőtéren

– Aludtál valamennyit verseny közben?

–  Valaki lefekszik 3  – 5 percre, vagy akár fél órára.  De vannak szintidők, amiket a különböző ellenőrző pontokig teljesíteni kell, és ha ez nem sikerül, akkor kizárják az embert. Én nem szeretek megállni, mert a lábaim beállnak, és akkor újból be kell melegíteni ami nekem nem tesz jót.  Épp ezért nem is aludtam.

– Mennyi induló volt a versenyen?

– 390 fő, akik közül 24 honfitársunk (16 férfi, 8 nő), akik  közül 20-an célba is értünk. Kolluti Margitnak sajnos nem sikerült, amit nagyon sajnáltam. Köszönetet szeretnék mondani a csapatomnak, hogy lehetőségem volt erre a versenyre kijutni. Szeretném ha büszke lenne a csapatfőnököm Kuritár Zoltán, hogy  már több ilyen embert ki tudott nevelni.  A lelkesedés az belőle indul,  és szeretném ha ennek köszönhetően a csapat még több évtizedig fent tudna maradni.

Korábbi cikkünk:

http://sugopart.hu/sport/huzsvay-edit-celba-ert-a-spartathlonon