Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Amikor megkaptuk a meghívót Gencsi Zoltán: A magyar szürke meséje című előadására, bevalljuk elöszőr csak arra gondoltunk, hogy valami “marhaságról” van szó, ami történetesen a mi szürkénk bemutatása. Ennél azonban jóval többről szólt az Ady Endre Városi Könyvtár, a Türr István Múzeum, és a Zsuffa István Szakkollégium közös szervezésében létre jött ismertető, melyet péntek délután tartottak a zsinagógában.

A magyar szürkemarha húsának tulajdonságai

Ugyanis bemutatta azt a folyamatot is, hogy az akkori legfontosabb exportcikkünket az élőállatokat hogyan lehetett lábon elhajtani Nyugat – Európába. Milyen veszélyek leselkedtek a kereskedőkre, hol és mikor tudtak az álatokkal átkelni a Dunán, és mely városok milyen vámok kivetésével próbálták lehúzni saját hasznukat, és hogy a logisztikát sem most találták ki.

A középkori Magyarország kereskedelme

A nem ritkán 1000 fős csordákat áruval megrakott szekerek is kísérték, amik visszafelé sem jöttek üresen. Az előadó különböző régi festmény részletek kinagyításával is bizonyította az állatkereskedés, az állatpiacok központi szerepét, valamint azt is megtudhattuk, hogy Magyarország sokáig Nyugat – Európa élelmiszerellátója volt, még ha ezt nálunk nem is nagyon tanítják.

Szó esett arról is, hogy Baja miért tudott kereskedelmi központ lenni. Városunknál ugyanis találkozott az észak – déli, és a kelet – nyugati kereskedelmi útvonal. Ez mellett dunai átkelőként is funkcionált, ahol a hajómalmoktól kezdve  minden megtalálható volt a kor igényeinek megfelelően.