Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

A bajai kispályás labdarúgó bajnokság II. osztályában szereplő Szőlőfürt Vendéglő csapatkapitánya Vörös Csaba a nyári szünet előtti utolsó meccsen Achilles-ín szakadást szenvedett. A sajnálatos sportbaleset azonban nem csak a sérültnek és családjának okoz nehéz perceket, hanem Baja környékének egyik legismertebb és legkeresettebb zenekarának is, hiszen a helyi foci berkein kívül, sokkal többen ismerik Csabát a BOHÉMEK zenekar vezetőjeként. Kíváncsi voltam, hogyan élte meg a sérülést, hogyan befolyásolja az zenekar életét a hosszú felépülés.

Mindenhol jó, de a legjobb otthon.

Mi történt Veled?

Röviden annyi, hogy 30 évnyi rendszeres, és ami még fontosabb, sérülésmentes foci után utolért a végzet, elszakadt az Achilleszem. Ha bővebben akarom kifejteni, akkor azt kell mondanom, hogy csak magamat okolhatom a történtek miatt. Így utólag azt hiszem bevallhatom, hogy „mindent megtettem” annak érdekében, hogy megtörténjen a baj: hetek óta minden meccs után fájt az Achilleszem, de ugye a férfiember nem foglalkozik minden “aprósággal”, aztán ugye ott van a “negyven fölött minden nap ajándék” faktor, a tíz kiló körüli súlyfelesleg és természetesen az “alapos és módszeres” bemelegítés minden előnye. Szóval  összetalálkoztak a negatív tényezők. De inkább keressük a pozitívumokat: ha a következő sportsérülés megint 30 év múlva ér, akkor azt most aláírom… Egyébként pedig tanárként most éppen van 6-7 hetem feküdni.

Mi lesz a zenéléssel?

Ekkora bulit csinált a Bohémek pár hete a Duna szállóban. 3.25-től érdemes nézni a klippet ez miatt.

Hát ez okozta számomra a nagyobb problémát, hiszen rengeteg a felkérés, gyakorlatilag minden hétvégén úton vagyunk. Amikor kórházba kerültem – hétfő este – és Dr. Vass Antal főorvos úrral megbeszéltük a műtétet, illetve az azt követő forgatókönyvet, kértem tőle, hogy szombatra valahogy  drótozzon össze, mert lakodalmat kell zenélnem, akkor azt mondta elkövet mindent, de szerinte kezdjünk valakit keresni, mert nem garantálhat semmit. A szerdai műtét után aztán számomra is gyorsan világossá vált, hogy nem leszek képes egy éjszakát végigcsinálni három nap múlva. A fiúk a zenekarból szintén tök jól álltak a dologhoz, azt mondták valahogy megoldják nélkülem, ne aggódjak. Igazából azért fogadtam el nehezen a helyzetet, mert 23 éve, mióta  a BOHÉMEK megalakult még sohasem hiányoztam egy buliból sem és nem akartam, hogy ez a tény megváltozzon. De aztán bele kellett törődnöm a dologba, találtunk is egy megfelelő kalocsai billentyűst, aki elvállalta a helyettesítést. A folytatást remélem már meg tudom oldani, szereztem is már egy jóképű kerekesszéket, szóval a vaskúti falunapokon már szeretnék zenélni. Mivel a főorvos úr – akinek az ápoló hölgyekkel együtt óriási köszönettel tartozom – négy hét fekvő, majd három hét járógipsszel kecsegtet, a fiúknak sok áldozatot kell hozniuk miattam, hiszen a zenélés nem csak a billentyűk nyomogatásából áll, hanem rengeteg pakolásból, a lakodalmak alkalmával az utcán és a háznál is kell zenélni, szóval egyelőre nem leszek teljes értékű ember. Ez pedig rengeteg sörömbe fog kerülni, mert ugye Jézus koporsóját sem őrizték ingyen….

A Bohémek zenekar. Fotók:Vörös Csaba

Remélem azért ezen az időszakon is túlleszünk és hamarosan minden visszatér a régi kerékvágásba. A legfontosabb azonban az, hogy a következő hetek bulijain senki ne érezzen semmit a problémáinkból és ugyanúgy elégedettek legyenek a BOHÉMEKKEL, mint eddig mindig!