Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

A címbeli kérdés így az ősz feléhez közeledve mindenképp aktuális, ám kicsit kiegészítésre szorul, hiszen október-november környékén nem csak a lehulló levelek okoznak fejtörést, ha kerti szerves hulladékról beszélünk. Ősszel a gondos gazda szépen rendberakja a birtokát télire, vagyis megmetszi a fákat, cserjéket, ha ez szükséges, alakít egy kicsit a sövényen, megejti az utolsó fűnyírások egyikét (aztán nemsorokára tavaszig az utolsót), és a mostanában persze már az egyre nagyobb tömegben lehulló levelek is jelen vannak mindenhol. Ennek eredményeképpen egy átlagos méretű kiskertben is szép adag növényi hulladék képződik, aminek aztán valamilyen sorsot kell szánni, hogy ne csúfítsa el a kertet.

Itt azonban álljunk is meg egy pillanatra. Manapság steril korszakot élünk, szeretünk minden feleslegesnek tartott holmit gyorsan eltávolítani, hogy környezetünk úgy nézzen ki, ahogy a nagykönyvben, vagy épp az újságok csodásan beállított fotóin látszik. A földre hullott levelek azonban igazából nem sorolhatóak a szemét témakörébe, hiszen az anyatermészet nem véletlen rendezte így a dolgot, ennek a levélszőnyegnek szerepe van, a természetes bomlás során gazdagítja a talajt, így valósítva meg a körforgást (ezt utánozzuk a komposztálással, de erről pár sorral lejjebb majd). Tehát, akinek nem bántja a szépérzékét, a lehullott lombozatot egyszerűen hagyhatja ott, ahol az van, baj nem fog belőle származni, a fáknak, a növényeknek pedig még hasznukra is lesz.

Az avarégetés szinte minden szempontból rossz ötlet.

Természetesen erre nem mindenki hajlandó, már csak megszokásból sem (például hogy ne szólják meg a szomszédok), így amennyiben sok a levél, ráadásul még gallyak, nyesedékek is állnak halomban, felmerül a kérdés, hogy mi legyen ezekkel. itt szokott képbe kerülni a jó öreg avarégetés, ami legalább annyira rossz szokás, mint amennyire berögzült. Az égetés kellemetlen szaggal jár, felbőszíti a szomszédot (aki aztán majd viszonozza a füstölést persze), de nagyobb gond, hogy a nedves, nyirkos avar alacsony hőfokon ég, sokkal több káros anyagot kibocsájtva, mint például egy tábortűz. Az avarégetés ellen szól még annak balesetveszélyessége, és nyilván az is, hogy sok helyen egyszerűen tilos. Budapesten egész biztosan, más településeken pedig helyi rendelet rendelkezik erről, így amennyiben tüzelés pártiak vagyunk, nem haszontalan utánanézni, hogy tettenérés esetén nem lesz-e kilátásban némi pénzbüntetés. Summa summárum, az égetést senkinek nem javaslom, de akkor mi marad megoldásként, ha szúrja a szemünket a növényi halom?

A legkézenfekvőbb és legegyszerűbb megoldás az elszállíttatás, amit az ország legtöbb településén a tél beköszöntéig a helyi közterület fenntartó cég biztosít. Fontos tudni, hogy Baján a Felső-Bácskai Hulladékkezelő csak a kizárólag erre a célre rendszeresített  saját lebomló zsákjaiban viszi el a zöldhulladékot, amit a cég Szabadság utcai irodájában lehet átvenni.

Ezeket a zacskókat nem vitték el áprilisban.

Mi történik az elszállíttatott levelekkel, gallyakkal, nyesedékkel? Általában ezek a növényi részek komposztálásra kerülnek, hogy tápanyagdús komposzt váljon belőlük, ami aztán jól hasznosítható bármilyen ültetésnél, vagy szegényebb talajok feljavításánál. Mivel a legtöbb kiskertben rendszerint terem, növekedik valamilyen növény, melynek biztosan van tápanyag igénye is, logikusan felmerül a kérdés, hogy ezt nem lehetne-e helyben megoldani? Hát dehogynem, a házi komposztálás remek dolog, környezetbarát zöldhulladék-elnyelő, az elkészült komposzt pedig akár már a tavaszi zöldségágyásoknál bevethető. Mi kell a komposztáláshoz, mivel jár, mik az előnyei, hátrányai? Ezeket a kérdéseket most dióhéjban, pontokba szedve válaszolom meg, hogy aztán akit érdekel, tudjon miből kiindulni.

Műanyag  komposztládák

A komposztálás:

–Előnye, hogy ingyen, füstmentesen eltüntethetjük a zöldhulladékot, sőt, a konyhai szemét egy részét is, minimális költséggel kiváló tápanyaghoz, és remek biokertészeti alapanyaghoz juthatunk.

–Hátránya, hogy a kertben egy pár négyzetméteres területet fel kell áldoznunk a célra, be kell szereznünk egy komposztládát (vagy eszkábálnunk kell egyet), időnként akad némi dolog körülötte, és be kell vallani, hogy a komposzt nem minden esetben esztétikus látvány, ami persze függ a kialakítástól, és attól is, hogy mennyire van szem előtt (érdemes a komposztládát egy nem túl aktívan használt kerti szegletbe telepíteni).

-A híresztelésekkel ellentétben nem jár bűzzel, nincs kellemetlen szaga, ahogy például a földön hagyott, lassan lebomló avar sem lesz büdös, ettől tehát ne tartsunk. Az is igaz azonban, hogy a szagmentes komposzthalom akkor valósul meg, ha nem hagyjuk magára, és néha foglalkozunk vele.

–Elkezdéséhez alapvetően három dologra lesz szükség, egy komposztládára, egy vasvillára, és némi vízre. A láda lehet bolti műanyag edény, fábol otthon barkácsolt eszköz, a legegyszerűbb változat pedig a négy rúd köré kanyarított drót-, vagy csirkehálóból készült ketrec. A ládát fokozatosan töltsük fel, ne egyszerre pakoljuk tele, havonta egyszer-kétszer forgassuk át, és úgy nedvesítsük, hogy ne száradjon ki, de ne is tocsogjon a vízben. A többit a természet elintézi.

–Alanya lehet bármilyen kerti növényszármazék (kivéve a tűlevelűeket, fenyőféléket, a dióval pedig külön foglalkozom), gyomok, leveles gallyak, avar, miegymás. A konyhai hulladék egy része is komposztálható, például a teafilter, a kávézacc, a natúr kartonpapír, de mehet a kupacra elhervadt vágott virág, elhalt szobanövény, romlott gyümölcs, gyümölcshéj/maradék. A komposztra tehető a kizárólag növényekkel táplálkozó állatok ürüléke is.

–Folyamatához nem használható fel húsevő állatok (kutya, macska, stb.) ürüléke, színes papír, újságpapír, műanyagok, építési törmelék, ételmaradék, csomagolóanyagok, és egyéb háztartási hulladékok.

A dió komposztálása régóta szenvedélyes viták tárgya hobbikertész körökben, egyesek szerint a diólevél egyszerűen nem alkalmas komposztálásra, mások úgy vélik bizonyos körülmények között a dió is komposztálható. Maga a diókomposztálás, mint problémafelvetés szerintem kicsit több teret kap általában, mint amennyit érdemel, és ha rám hallgatnak, a diót is komposztálják, persze kicsit eltérő módszerekkel, mint a többi zöldhulladékot. A diókomposztálásról tavaly készítettem már egy blogbejegyzést, így akit a dolog érint, és tudományos kísérletekkel alátámasztott véleményre kíváncsi, EZT a posztot böngéssze át.

A komposztálás szakirodalma ennél persze sokkal bővebb, így a kezdőknek ajánlanék némi utánajárást, de az ennyiből is kiviláglik, hogy voltaképpen egyszerű, kis helyigényű, kevés munkát igénylő folyamatról van szó, melynek nagy haszna vehető a kertben. A címbeli kérdésre még egyszer visszatérve a válasz az, hogy három ésszerű lehetőség mutatkozik az őszi lombhulladék kezelésre, az első a levelek földön hagyása, a második az elszállítatás, a harmadik pedig az otthoni hasznosítás a komposztálás segítségével.