Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
A bátmonostori Széchényi Zsigmond Vadásztársaság megközelítőleg 3600 ezer hektáron gazdálkodik. Urbán Krisztián, a társaság vadászmestere vadászni hívta Oszlánszki Attila csátaljai barátját, aki nagy örömmel fogadta el a meghívást.– írta az Agrojager.hu.
Vaddisznót szeretett volna aznap elejteni, de a bátmonostori határ teljesen más tartogatott számára. Körülbelül 16 óra körül már kint ült a magaslesen, ahova gyalogosan sétált ki. Talán így a legkisebb a terület zavarása – kezdte beszámolóját a Oszlánszki Attila.
A “Homok” területrészen foglalta el a magaslesét, ahol kiterjedt vaddohány állomány nőtt. Az invazív növényt évtizedekkel ezelőtt a méhészek hozták be hazánkba. A magaslesén ülve az előtte elterülő fiatalos sarjasban kukoricaszórót látott, amiben rengeteg friss vaddisznó nyom tarkított. Biztos volt abban, hogy legalább egy vaddisznó megjelenik a felkapott helyen. A vadászat során azonban sokszor a biztosnak vélt várakozások is másképpen alakulhatnak. A vadászszerencse azonban még tartogatott meglepetéseket a vendégvadásznak a bátmonostori hatásban.
A késő délutáni órákban síri csend ereszkedett le a területre.
Mivel az elmúlt időszakban egyre nagyobb gyakorlatot szerzett a ragadozók hívásában, előkerültek a kedvelt sípjai. Először vörös rókát próbált meg hívni. Mindent jól csinált, azonban semmi nem történt. A vörös rókák sem mutatkoztak. Betartva a legalapvetőbb hívási szabályokat, a hívások között türelmesen várakozott. Előkerült a már többször bevált a nyúlsíró sípja is. Ahogy kell, megfújta a sípját. Hívás közben a szeme sarkából mozgást vett észre. Egy termetes aranysakál bukkant fel 300-350 méterre a lestől. Folyamatosan a hang irányába figyelt, a magasles irányába. Érdeklődött, figyelt. Eleinte még nagyon messze voltak egymástól. A hívás után a sakál egy darabig jött, majd megállt és leült. Elkezdődött a “macska-egér játék”, körülbelül három-négy alkalommal elindult, majd mindig megállt. A vélhetően fiatal kan aranysakál nagyon óvatosan viselkedett. Nem rontott azonnal a “vergődő nyúl” hangjára. Attila szinte biztos volt abban, hogy az aranysakál figyeli. Amikor elszánta magát, hogy lövés tesz a magányos nádi farkasra, egy közeli úton a semmiből megjelent egy magányos kisteherautó. Az ekkor már 200 méterre levő ragadozó semmit nem kockáztatott, amilyen gyorsan megjelent, olyan gyorsan el is tűnt a közeli erdőben. A vadász kapott egy esélyt, de megváltoztak a körülmények. Nincs mit tenni. A hívást azonban nem adta föl. Újból előkerült a kedvenc rókahívó sípja, de ez sem hozott “eredményt”. Azonban egy nagyobb aranysakálfalka megindulta a nyúlsírásra . Körülbelül 600 méterre lehettek. Egyes sípok hangja akár egy kilométerre is elhallatszik. Az ötfős falka megindult a hang irányába. Ezek az egyedek is türelmesen cserkeltek, megálltak, időnként leültek, figyeltek, folyamatosan “szél alá” kerültek. Egyre közelebb értek a magasleshez. Hirtelen az összes egyed megállt. Szinte lehetetlen megmondani mi történt, talán megérezhettek valamit, mert közben megváltozott a szélirány.
A nemrégiben eltűnt, magányos kan aranysakál is felbukkant, vélhetően ugyanaz az egyed, amit korábban látott. Amint a csoport nélküli sakál észrevette a falkát, azonnal ellenkező irányba futott. Mivel a faj territoriális viselkedést mutat, más egyedektől erősen védik a saját revírjüket. Hirtelen felgyorsultak az események, a falka hezitált. Valamit gyorsan ki kellett találni, mert az aranysakálok sokáig nem maradnak egy helyben. Ez a faj nem erről híres. Ekkor Attila egércincogást utánzott egy másik síppal. A sakáloknak több se kellett, a balszélén álló egyed azonnal megindult. A sakálok eddigi vonalhajtása lassan körvadászattá alakult. A falka két szélén lévő egyed elkezdte körbezárni a területet. Eljött a lövés ideje. A bal szélén álló sakál volt hozzá legközelebb. Villant a fegyverlámpa, amit a rálövés követett. A lövést egyértelműen jelezte a vad, a becsapódás hangja összetéveszthetetlen volt a sötétségben. Gyorsan újra töltött, de a falka többi tagjától már második esélyt nem kapott. A birtokbavételnél lepődött meg csak igazán,mert egy nagytestű aranysakál pihent meg a földön. Tömege körülbelül 16-18 kilogramm lehetett. A falka alfa hímjét hozta terítékre Bátmonostoron. Sajnos nem volt arra lehetősége, hogy megmérje a terítékre hozott ragadozó súlyát, mert közben csörgött a telefon is. Társai vaddisznót ejtettek el, kell a segítség!
Magyarország déli határainál helyiek úgy tartják, hogy aranysakál mindig élt Magyarország déli megyéiben. Innen soha nem pusztult ki, egy-két egyed mindig feltűnt. A Balkánon élő törzsállomány egyes vándorló egyedei sokszor feltűntek a déli határokon. A faj sikeressége a hihetetlen élni akarásában rejlik. Ha nincs más, akkor a szórókon lévő szemeskukoricát eszi meg, és semmiben nem válogat. Az aranysakál a korábban terítékre hozott fajtársát is elfogyasztja, amire többször volt már példa. Valamilyen oknál fogva az elhullott vörös róka húsát is kedveli. Bács-Kiskun megyében a nádi farkas főleg az apróvad állományát tizedeli évről-évre, ami szembetűnő annak ellenére is, hogy intenzíven vadásszák. A magyar-szerb államhatáron felállított ideiglenes műszaki határzár miatt, olyan mintha a magyarországi állományait “bezárták” volna Magyarország területére. A határzár megépítése előtt az állományok vándoroltak Magyarország és Szerbia között. Régebben nem volt ennyi sakál, mint most, ami évről-évre jobban szaporodik – zárta beszámolóját Oszlánszki Attila.
