Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

 Pacman

“Ha volt Commodore 64-ed, ha Ismered Super Mariot vagy Sonicot. Ha játszottál a wizard of wor-al, vagy pacmannel, vagy ha csak vonzódsz a retro gépek, technikánk iránt, akkor itt a helyed. Több mint 20 kiállított és kipróbálható géppel várunk nosztalgiázni február 7-én vasárnap délután 4-től a Városi Könyvtárban (volt zsinagóga). Gyere el és próbáld ki újra régi kedvenceidet vagy ha még fiatal vagy, ismerkedj meg a régi videójátékokkal. A BELÉPÉS MINDENKINEK DÍJTALAN!”

Ezzel a szöveggel hirdették heteken keresztül a legnépszerűbb közösségi portálon az első bajai Retro Videójáték és Számítógép kiállítást melyet most vasárnap délután rendeztek meg Baján az Ady Endre Városi Könyvtárban.

Az érdeklődés a vártnál is nagyobb volt, hiszen már a tervezett nyitás előtt sorok álltak a zsinagóga előtt, hogy egyfajta időutazáson részt véve ismét a 80-as 90-es évek videójátékaival játszhassanak.

Többnyire az a korosztály volt jelen, aki úgymond ezeken a gépen nőtt fel, a faltenisztől kezdve a játékkonzolokig, azonban többség nem egyedül jött, hanem magával hozta gyerekeit is, akik szemlátomást nagyon élvezték a játékokat.

Mivel a 80-as évek végén 90-es évek elején magam is részese voltam a Commodore-os és Amigás korszaknak, így  letelepedtem egy régi 64-es elé (64 kilobyte volt akkor az egész számítógép!), hogy egyet Wizard of Wor-ozzak. Gyorsan hasonló korú partner is beszállt mellém kettes játékosnak a másik Quick Shot joystick-kal, majd amikor resetelni kellett, akkor együtt próbáltuk felidézni a régi kulcsszavakat: Load, List, Run stb.

 Gondolom sokaknak ismerős a képernyő

Hát mit mondjak ez is a része volt, csakúgy, mint amikor magnókazettákra voltak felvéve a játékok, és a borítóra írtuk, hogy melyik számhoz kell pörgetni ahhoz, hogy az általunk választott programot töltsük be, sokszor fejállítás, és a turbó betöltése után.

A legendás Wizard

Enterprise kazettás magnóval

Maga a kiállítás három gyűjtőnek Tettinger Tamásnak, Decsev Ivanov Dánielnek, és Ódor Krisztiánnak volt köszönhető, akik közül Krisztiánnal csináltunk riportot.

– Honnan jött egyáltalán egy ilyen kiállítás és bemutató ötlete?

–  Nem teljesen saját kútfőből, hiszen nagyobb városokban rendszeresen rendeznek ilyen játszóházakat, és egy sörözés közben megbeszéltük, hogy mi is megpróbálunk egyet Baján összehozni, hátha itt is van rá igény. Mind hárman részesei vagyunk a különbözői régi számítógépes csoportoknak az interneten, így az évek folyamán elég sok retro cuccot gyűjtöttünk össze. Így már csak egy megfelelő termet kellett találnunk, ami mint a példa is mutatja sikerült is.

– És honnan jött nektek ez a szívszerelem? Gondolom ti is ebben nőttetek fel.

– 88-as gyártmány vagyok, a kilencvenes évek közepén kerültem először videójáték közelbe amikor a Sega Mega Drive megjelent. Akkor ezek azért elég húzós dolgok voltak, nekem nem volt csak a sárga kazis, és mindig szerettem volna egy Super Nintendót, vagy egy igazi Segát, és mikor ráébredtem, hogy most már megtehetem, hogy veszek magamnak ilyeneket, akkor elkezdtem őket gyűjtögetni.

Commodore plus 4-es gép szinte minden iskolában volt annak idején.

– Drága most régi játékokat venni, vagy mindenhol kidobják őket?

–  Az már elmúlt mikor kidobták. Vannak is ilyen mémek, hogy 2004-ben 10 db Nintendo játékot lehetett venni egy dollárért, ma meg egy darabot se kapunk 10 dollárért.  Nálunk Magyarországon generálják ezt az áremelkedést, mert a lomisok észrevették, hogy erre van érdeklődés. Az osztrák határ túloldalán kidobálják a gépeket, amiket ők aztán behoznak és a jófogáson a néhány eurocentes játékot több ezer forintért kínálják. Igazából ezeket már jóval messzebbről lehet csak olcsóbban beszerezni. Ügyesnek kell lenni. Egy Nintendoért például már 45 ezret is elkérnek, én meg 8-ért vettem pár hónappal ezelőtt, és az is már drága volt. 

 Fekete – fehét tv-t sokan használtak monitornak

– Mit szóltok ahhoz, hogy ekkora az érdeklődés?

– Nagyon meglepődtünk, mert számítottunk azért emberekre, de az ugye már sokszor beigazolódott, hogy ami mondjuk Pesten tömegeket vonz, az lehet egy kis vidéki városban nem, de itt legalább annyian vannak mint akármelyik másik helyen, sőt szerintem többen is.

– Lehet, hogy belépőt kellene szedjetek legközelebb?

– Lehet, de ragaszkodunk hozzá, hogy ha nem is nonprofit, legalább bukó legyen a rendezvény. Nekem már két tv-m ma tönkrement, úgyhogy ez most már biztos össze fog jönni.

 És ezek a joystickok még működnek…

– Mit szóltok ahhoz, hogy rengeteg kisgyereket is elhoztak játszani?

– Én úgy gondolom, hogy azért sikeres ez az oldala a dolognak, mert amik ma megjelennek videójátékok, azok vagy túlságosan valóságközeliek, vagy túl brutálisak. Arról nem is beszélve, hogy régi játékok színvilága is sokkal barátságosabb, úgyhogy én biztos voltam benne, hogy ami játék 20 éve érdekes volt, az ma is az lesz, bármelyik Nintendo, vagy Donkey Kong, de akár egy Commodore  64-es játék is.

 A 80-as évek faltenisz játékával játszik egy kisfiú és egy kislány 2016-ban.

–  Terveztek folytatást?

– Igen, nekem régi vágyam, hogy létrehozzunk péntek vagy szombat esténként egy klubszerű helyet, mint mondjuk régen a Bagoly klub volt amire Baján bizonyára még sokan emlékeznek. Ehhez viszont szükségünk lenne támogatásra. Nem pénzre gondolok, hanem egy teremre amit használhatnánk. Ma már játéktermet nem lehet üzemeltetni a szerencsejáték törvény miatt még ha nem is pénzről lenne szó, csak  az ilyen klubmegmozdulásokra van lehetőség.

De ha ez esetleg nem sikerül, akkor is fél év múlva mindenféleképpen szeretnénk összehozni egy másik kiállítást, ahol már régi PC-k is lennének. Most is sokan jelentkeztek  régi PC-sek, de az már itt nem fért volna el, pedig igény szerintem azokra a gépekre is lett  volna.

– Van kedvenc játékod?

– Nekem a Half-Life amit PC jelent meg először, Én Sega Dreamcast-en játszom, amely konzolra megcsinálták ugyan, de végül nem adták ki soha. A rendszer hiányosságaibol fakadóan azonban, ma mégis futtatható a gépen. A 90-es évek elején korszakalkotó volt, évekkel megelőzte a korát, de természetesen a Super Marioval is rengeteget játszottam.

A régi szakirodalom sem hiányozhatott.

A kiállítás fő attrakciója lett volna, a Commodore 64-ről ismert Wizard of Wor játékverseny óriáskivetítőn, de annyira lekötötték a gépek az érdeklődőket, hogy erre nem tudtak sort keríteni. Sőt a zárás sem ment egyszerűen. Végül ez úgy sikerült, hogy amelyik gép mellől felálltak, az gyorsan össze lett csomagolva.

Facebook galériánk: