Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Létezne a Szabó Benedek és a Galaxisok, ha Baján maradsz? Budapestre kell menni, vagy meg kell érni ahhoz, hogy egy egész országhoz eljussanak a dalaitok?

Valami hasonló biztosan létezne, legfeljebb máshogy hívnák. Azért költöztem Budapestre, mert nagyon szeretem a várost, itt érzem magam a legjobban, de Műholdak, felhők, csillagok néven már 2009-ben felvettem egy EP-t, ami nagyon hasonlított a későbbi Galaxisokra, akkor pedig még bőven Baján éltem. Tavasszal turnéztunk a Vad Fruttikkal, ők is Várpalotáról és Veszprémből lettek sikeresek, szóval most már nem muszáj költözni. A Zombie Girlfrienddel más volt a helyzet; az angol szövegek, a shoegaze- és dream pop-hatások miatt főleg Pesten és külföldön működött a zenekar, mert ott volt közönsége a műfajnak. Amit most játszunk, az mindenhol működik.

Szabó Benedek és a Galaxisok

Fotó: Szombat Éva

Több állomás után jutottál el oda, ahol most vagy: Downward, Gyökkettő, Zombie Girlfriend és most a Galaxisok. Úgy tűnik, hogy ez a felállás és ez a stílus működik a leginkább. Megérkeztél vagy gondolkodsz még más zenei projektben is?

A szívem mélyén mindig háromakkordos dalszerző-énekes voltam: ha meghallgatod a Gyökkettő és a Zombie Girlfriend számait, azok is nagyon hasonlítanak, csak más a hangzás, más az esztétika. A technikánál mindig sokkal jobban érdekelt a dalszerzés, a dallam – és bevallom, lusta is voltam gyakorolni. A Galaxisok azért jó, mert tíz év koncertezés és stúdiózás után ennél a zenekarnál jött össze minden. De biztos lesz még Zombie Girlfriend-album is valamikor, mert hiányzik a kísérletezés, és valószínűleg a Galaxisok harmadik lemeze is teljesen más lesz, mint az első kettő.   

Nemrég jelent meg második albumotok. Sokan már most Cseh Tamáshoz hasonlítanak. Egy interjúban azt nyilatkoztad, hogyha a gyökereket kellene megnevezned, az a ’60-as évek lenne, de már nem akarsz senkit követni, senkihez hasonlítani. Ez itthon elég nehéz, az újakat mindig mindenki rá akarja fűzni egy zenei hagyományra. Hogy állsz ehhez a kérdéshez? Zavar, ha másokhoz mérnek?

Hatalmas zenebuzi vagyok, évekig dolgoztam zenei újságíróként, ezerféle dolgot szeretek, de az ún. magyar altert pont nem igazán, egyszerűen nem foglalkoztat. Eleve nagyon kevés magyar zenét hallgatok, nem azért, mert rossznak tartom, hanem azért, mert nem jut rá időm. Ettől függetlenül tudom, hogy a klasszikus értelemben vett zenei színterek csekély száma miatt itthon csuklóból alternek mondanak minket is – ez nem bántó egyébként, csak egy földrajzi-kulturális sajátosság. Valószínűleg ugyanúgy hasonlít a zenénk a Neutral Milk Hotelre és a Skygreen Leopardsra, mint Cseh Tamásra, csak Cseh Tamás nevével könnyebb kattintást generálni. Nem mondom, hogy nem idegesít néha, de azért nincsenek álmatlan éjszakáim. 

Fotó: Bradák Soma

Úgy vagytok egyre ismertebbek, hogy a mainstreamet jelenleg a hiphopból indult zenekarok jelentik és a hazai fesztiválok is őket futtatják. Nehéz így érvényesülnötök? Foglalkoztok egyáltalán a marketinggel vagy hagyjátok, hogy minden menjen a maga útján?

Egyáltalán nem akarok panaszkodni, soha nem volt még ilyen jó. Sokan hallgatják a zenénket, a koncerteken éneklik a szövegeket, jönnek a meghívások, érződik, hogy idén elindult valami. Mindezt úgy, hogy nem játszik minket a rádió és nem kértünk semmilyen állami támogatást. Szeretném, ha ez így is maradna. Abban, hogy most így mennek a dolgok, nagy szerepe van Szaszának, a menedzserünknek is – ő a zenekar ötödik tagja, nélküle nagyon nehéz lenne. A koncerteket ő intézi, a többit közösen csináljuk. A Facebook-oldalt például a mai napig én kezelem, szokták is mondani, hogy elég családias a hangulat; szerintem ez nagyon fontos, akár ötven lájkolód van, akár ötezer.

A HVG-vel készült interjúdban és a dalokban is jól vázolod fel korosztályunk mindennapjait. „Csütörtök este nincs semmi…” Csak Pesten szabadnak lenni. Nehéz nem Bajára gondolnom, amikor ezeket a sorokat hallgatom. Milyen volt Baján fiatalnak lenni, onnan elmenni, majd visszamenni, végül elköltözni? 

Baja kitörölhetetlen, mert majdnem mindent Baján csináltam először. Ott születtem, ott nőttem fel, ott fogtam meg először egy lány kezét, ott csókolóztam a kapualjakban, ott vesztettem el a szüzességemet, ott ért az első másnaposság, az első cigi, az első zenekarok – ott lettem az, aki vagyok. Szeretek visszamenni, főleg tavasszal és nyáron, amikor minden nagyon szép. Beszélgetünk a szüleimmel, barangolunk az öcsémmel, bejárom a régi helyeket, amiket nagyon szerettem. Néha nagyon fájdalmas a nosztalgia, de az a fejezet lezárult, talán ha megöregedtem, lesz még egy epilógus. Már régóta ebben a városban élek, minden ideköt. És a csütörtök estéket is nagyon szeretem.

Azt állítod, hogy már 16 évesen is ilyen szövegeket írtál. Erről személyes élmény jutott eszembe. A Türr egyik legendás magyartanára, Rideg Veronika többször is hivatkozott rád az óráin, sőt, volt, hogy egy-egy részletet is felolvasott a dolgozataidból. A tanárnő hajlamos volt rá, hogy a lehető legtöbbet csikarja ki a diákjaiból. A lényeg, hogy az írás már akkor is ment. Fel tudod még idézni ezeket a szövegeket, használod őket?

Rideg Veronika tanárnő nagyon fontos szerepet töltött be az életemben, mert valami megmagyarázhatatlan oknál fogva álmodozó, szétszórt humánosként egy gazdasági középiskolába mentem, ahol statisztikát és közgazdaságtant kellett tanulnom, miközben engem akkoriban Bulgakovon, Márquezen és Helleren kívül legfeljebb a zenélés érdekelt. Erre hirtelen megjelent ő, és elkezdett hihetetlenül magas színvonalon magyart tanítani egy, az irodalom iránt nagyjából közömbös osztályban, év végére pedig csillogó szemű rajongókká tette azokat is, akik előtte talán verset sem olvastak. Ő volt a biztos pont, ő nyugtatott meg, hogy nem megyek rossz irányba. Pedig lusta dög voltam mindig, klasszikus példája az ígéretesnek tartott, de magát megerőltetni nem hajlandó kamasznak. A dolgozataimra nem emlékszem, de szívesen elolvasnám őket valamikor.  

Milyen sűrűn jársz haza? Követed a városban zajló eseményeket? Épp felújítják a Bélát, lassan eltűnnek az October Mushrooms (az October Mushrooms Benedek öccsének, Ambrusnak a zenei projektje) feliratok a faláról.

Nagyon ritkán, általában negyedévente egyszer. Idén nyáron kicsit többször, mert júliusban leugrottunk a barátnőmmel és két barátommal is, pingpongoztunk a kertben, apám főzött egy halat, elmentünk a gyerekkori barátaimhoz, utána az Armstrong előtt ittunk, hajnalig dumáltunk a Miniben, a végén meg a Sugó-partról megnéztünk a napfelkeltét. Kemény menet volt. Tényleg eltűnnek a feliratok? Pedig városképi jelentőségük volt, én például addig nem tudtam, hogy az October Mushrooms rendelkezik rajongókkal, de emlékszem, hogy az öcsém is meglepődött.  

Még feliratokkal.

Ma már nem látszanak.

Nagy buli lesz október végén a Strongban. Várod már?

Nagyon várom, a Strongba visszamenni mindig megindító. Talán az a helyes válasz az első kérdésre, hogy az Armstrong nélkül biztos nem lenne Galaxisok. Most még különlegesebb lesz, mert egy olyan zenekar nyitja az estét, ami csak és kizárólag Gyökkettő-számokat játszik, ráadásul Mészáros Zsolt fog gitározni, aki az igazi Gyökkettőben is tag volt, úgyhogy összeér a múlt és a jelen. Szép este lesz.

(Október 24-én a Szabó Benedek és a Galaxisok, előttük pedig a Gyökkettő Tribute zenekar koncertezik az Armstrongban. Az esemény Facebook oldala itt.)