Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
MTI Fotó/ Koszticsák Szilárd
November 4-én az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésére emlékezünk. E nap hajnalán vonultak be a szovjet csapatok Magyarországra, hogy leverjék a forradalmat, megdöntsék Nagy Imre kormányát és megakadályozzák Magyarország kilépését a szovjet blokkból. A szovjetek megszállták a magyar városokat, lefegyverezték a hadsereget és hatalomra jutatták Kádár János kormányát.
Gyászol az ország
Reggel 9 órakor a budapesti Kossuth téren felvonták, majd félárbocra eresztették a nemzeti lobogót, a Parlament épületére kifüggesztették a fekete zászlót.
Baján délután 4-kor a Városháza dísztermében tart rendhagyó történelemórát Hernádi Tibor történész, majd 17 órától a Déri-kertben gyújtanak mécsest az áldozatok emlékművénél.
A forradalom leverése
„Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!” (Nagy Imre rádióközleménye)
November 4-én miközben az éterben elhangzott a Szolnokon ellenkormányt alakító Kádár János beszéde, majd Nagy Imre azóta híressé vált közleménye, a Vörös Hadsereg lefegyverezte a laktanyákban állomásozó egységeket, a felvezényelt páncélos hadtestek pedig bevonultak a városokba. Nagy Imre és a kormány tagjai – Bibó István kivételével, aki az utolsó pillanatig a Parlamentben maradt – reggel 6 óra után a jugoszláv nagykövetségen kerestek menedéket, 8 órára pedig a szovjetek már a Kossuth tér és a legfőbb közhivatalok őrségét is megadásra kényszerítették.
MTI Fotó/ Koszticsák Szilárd
Természetesen a hadsereg lefegyverzése nem jelentette azt, hogy Magyarország népe belenyugodott a megszállásba: az október 23-a után vívott fegyveres harc felkelői november 4-én hajnalban visszatértek az utcákra, és megpróbálták a lehetetlent, bátran szembeszálltak a több ezerszeres túlerővel. Budapesten belül – többek között – a Széna téren, a Baross tér környékén, a korábban is forradalmi tűzfészeknek számító Corvin köznél, de Soroksáron és Pesterzsébeten is elkeseredett harc kezdődött, ezzel egy időben pedig a vidéki városok – egyebek mellett Pécs, Miskolc, Keszthely és Sztálinváros – polgárai szintén fegyvert ragadtak. Dunapentelén például a reguláris helyőrség látta el hadianyaggal a felkelőket.
Az invázióval egy idővel megkezdődött a reménytelen szabadságharc rövid időszaka, mely során a forradalmárok – főleg a fővárosban, a Dob utca, az Élessarok vagy a Corvin köz esetében – több napon át megtartották állásaikat a modern haditechnikát bevető szovjetek ellen. November 11-én aztán a küzdelem szimbolikusan is véget ért, ugyanis ezen a napon Nagy Imrét – és a kormány többi tagját – felmentették pozíciójából.
Bár a miniszterelnök nem volt hajlandó benyújtani lemondását, a hatalom ezzel az aktussal minden szempontból a Kádár János vezette Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány kezébe került, vagyis megkezdődött a diktatúra restaurációjának időszaka.
(Forrás: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1956_november_4_a_szovjet_hadsereg_invaziot_indit_a_magyar_forradalom_leveresere/)
