Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

^{fotó forrása: pixabay.com}

Az asztrológia népszerűsége az utóbbi években ismét felerősödött Magyarországon. Elég csak megnézni, hogy a nagyobb napilapok mellékleteiben rendszeresen helyet kapnak a horoszkópok, vagy hogy a közösségi médiában fiatalok ezrei osztják meg jegyhez kötött mémjeiket. A kérdés viszont régóta ott lebeg: mennyi tudományos alapja van mindennek. A modern csillagászat, a pszichológia és a szociológia is számos szempontból próbálta megvizsgálni az asztrológia állításait, az eredmények pedig messze nem egyértelműek.

Az ókori eredetek

Az asztrológia gyökerei az ókori Mezopotámiáig vezethetők vissza. Már időszámításunk előtt 2000 körül készültek olyan agyagtáblák, amelyeken a csillagok állásához kötöttek jóslatokat. Az egyiptomiak, majd a görögök is átvették ezeket a mintákat. A legismertebb, ma is használt állatövi rendszer a hellenisztikus világban alakult ki. Akkoriban a tudomány és a hitvilág nem vált el élesen egymástól. Egyiptomban a papok, Babilonban a királyi udvarban működő írnokok számítottak a „csillagértelmezőknek”. A társadalom számára az asztrológia ugyanannyira komoly ismeretnek tűnt, mint a gyógyítás vagy a mezőgazdaságot szabályozó naptár.

A tudományos vizsgálatok

A 20. században a statisztika és a pszichológia eszközeivel próbálták bizonyítani vagy cáfolni az asztrológia érvényességét. Michel Gauquelin francia kutató például több tízezer sportoló és művész születési dátumát vetette össze, és bizonyos mintázatokat vélt felfedezni. A későbbi vizsgálatok azonban nem tudták következetesen megismételni az eredményeit. A legtöbb nagyszabású kutatás arra jutott, hogy a csillagjegy és a személyiségjegyek között nincs statisztikailag jelentős kapcsolat. Mégis sok ember úgy érzi, hogy a horoszkóp ráillik. Ennek pszichológiai magyarázata az úgynevezett Barnum-hatás, amely szerint az általánosan megfogalmazott állításokat hajlamosak vagyunk személyesnek értelmezni.

Csillagászat és asztrológia ütközése

A csillagászat, amely egyértelműen természettudományos módszerekre épül, mára teljesen külön útra lépett. A Föld tengelyferdeségének lassú változása, a precesszió például azt jelenti, hogy az állatövi jegyekhez rendelt csillagképek mára eltolódtak. Aki ma április közepén születik, az a valóságban nem a Kos, hanem inkább a Halak csillagképében látja a Napot. Az asztrológia viszont a több ezer éves rendszerhez ragaszkodik. A tudomány számára ez a rögzített séma nehezen védhető, hiszen nem veszi figyelembe a valódi égi mozgásokat.

Miért hisznek mégis sokan benne

A magyarázat részben társadalmi és pszichológiai. Az asztrológia egyszerre kínál identitást és eligazodást egy bonyolult világban. Amikor valaki azt mondja, hogy tipikus Oroszlán, azzal közösséghez tartozónak érezheti magát. Ráadásul a horoszkópok nyelvezete könnyen emészthető. Nem bonyolult szakkifejezésekkel dolgoznak, hanem hétköznapi helyzetekre adnak tanácsot. Egyes szociológusok szerint a modern, digitalizált világban az asztrológia afféle pótlék lett a vallási közösségek helyett. Nem kell hozzá intézmény, elég egy okostelefon és egy online kalkulátor.

Tudomány és hit határán

Nem lehet elhallgatni, hogy az asztrológia és a tudományos módszer között mély szakadék húzódik. A tudomány reprodukálható kísérletekre épít, az asztrológia viszont inkább narratívákra. Ettől függetlenül teljesen eltüntetni nem sikerült, és valószínűleg nem is fog sikerülni. Az emberek hajlamosak keresni az összefüggéseket az életük és az égbolt eseményei között. Lehet, hogy a csillagok nem befolyásolják közvetlenül a személyiséget vagy a sorsot, de a hit abban, hogy valami nagyobb rendhez tartozunk, nagyon is erős motivációs tényező. És ebben a szürke hétköznapokban sokszor ennyi is elég.