Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Mikor Horvátország 2023. január 1-én tagja lett a schengeni övezetnek sokak számára rég vált pillanat következett be. Megszűnt ugyanis Magyarország és Horvátország között a határellenőrzés, immár mindenki akadálytalanul juthat le például nyáron a tengerpartra. De emellett egy jóval kisebb volumenű mellékhatása is volt a jeles eseménynek, ami elsősorban a kerékpárosokat, görkorcsolyázókat, gyalogos túrázókat érinti. Át lehet azóta lépni a két ország között a zöldhatáron is.

Ez hozzánk legközelebb a Mohács és a horvátországi Darázs közti töltésen lehetséges, amiről már korábban is írtunk. Most viszont ki is próbáltuk, hiszen a januári hír hallatán nekünk is felkerült a bakancslistára a túra, ami Bajáról indulva többféle útvonalon is teljesíthető a körülbelül 120 – 130 kilométer. Akkor ígértünk egy beszámolót, most a még friss élményekkel teli ezt fogjuk megosztani önökkel.

Merre induljunk?

A túra egyik előnye, hogy Bajáról indulva nagyon sok irányban teljesíthetjük. A Vaskúton keresztül Garáig tartó kerékpárúton végighaladva átléphetjük a határt például a nem rég megnyílt Bácsszentgyörgy – Rasztina határátkelőnél is. Az útvonal előnye, hogy magyar oldalon szinte végig kerékpárúton haladhatunk. Hátránya, hogy kb. szűk 10 kilométerrel hosszabb, mintha Hercegszántó felé mennénk, és a szerb oldalon a macskaköves Gádor (Gakovo) után figyelni kell a jobbra lekanyarodásnál egy másodrangú kátyús útra Bezdán felé, amit tábla sem jelez. Kezdésként tehát inkább ne erre jöjjünk.

De ha minél többet szeretnénk kerékpárúton haladni akár jó lehet ez az irány, és később Vaskútról lekanyarodva Bátmonostor, vagy Gara előtt elfordulva Csátalja felé folytathatjuk utunkat alacsony forgalmú közutakon. Ezek közül a Bátmonostor felé vezető utat ajánljuk elsőre, mert az a rövidebb a kettő közül. Elfordulni Vaskút központjában kell az új Spar felé, majd végig egyenesen jutunk el az 51-esig.

Persze lehet Bajáról Bátmonostor felé végig az 51-esen a forgalomban haladni a hercegszántói határig, de ennél azért adunk jobb tippet. Mi Vaskút felé indultunk a kerékpárúton, majd a nagyközségen jobbra fordulva az alacsony forgalmi összekötő úton gurultunk el Bátmonostorig. Itt jött az egyetlen forgalmasabb rész az 51-esen Nagybaracskáig, Baracskánál azonban a nagy kereszteződésnél le lehet fordulni Mohács felé, majd a községet elhagyva hamarosan balra kormányozhatunk a régi 51-es útra. Tábla is jelzi utunk következő célját Dávodfürdőt, így nem tévedhetünk el.

Mikor megpillantjuk a következő települést Dávod – Püspökpusztát ott kell leforduljunk egy kis útra vagy földútra, majd a fürdő mellett elhaladva egyenesen áthaladunk a Ferenc – csatorna hídján utána végig Dávodon is. A régi 51-esen maradva megérkezünk Hercegszántóra ahol nem nehéz megtalálni a község központját. Az Albert Flórián téren enni és inni is lehet. Innen legegyszerűbben a főtérről induló Dózsa György úton folytathatjuk utunkat a határ felé, és csak kb. az utolsó 600 méteren kell visszatérjünk az 51-esre. A határon kerékpárosan általában nem kell sokat várakoznunk.

És ezzel már át is értünk Szerbiába. A vajdasági részen három egymástól pár kilométerre lévő településen haladhatunk át. Méghozzá Béregen (Backi Breg) ami mindjárt a határ túloldalán van, Küllődön (Koluton) ahol egy mini állatkertet is megnézhetünk, valamint Bezdánon, ami sok bajai számára nem ismeretlen, hiszen vízparti csárdáiba sokan szeretnek lejárni. Apropó vízpart: papíron a Ferenc – tápcsatorna (Bajski kanal) mellett kalandozva is haladhatnánk a határtól, de ezt nem sikerült feltérképeznünk.

Vizes élőhelyei is (amiből nagyon sok van) gyönyörűen a részben magyar ajkú településnek. Itt elsősorban a Nagy – Bácskai – Csatorna – partjára gondolunk ami mellett a horvát határ felé a főútról lefordulva mi is elhaladhatunk. Hasonló egyébként, mint a bajai Futrinka utca, csak a Duna helyett csendes vízkörnyéki tekerésben lehet részünk. Kiadó házikók egymás mellett, fürdeni is lehet, és a horgászturizmus hívei is megtalálják itt ami nekik kell.

Visszatérve a főútra hamarosan a Duna – hídhoz érünk, ami már a szerb – horvát határt jelenti. Ellenőrzés a híd mind két oldalán van, de ez sem vészes. Annyi, hogy várakozó kamionsort kell előzni. A horvát oldalon már a hegytetőn lehet látni a második világháborús batinai csata emlékművét amit emlékparknak is hirdetnek úgyhogy lehetett fejlesztés az utóbbi időben. Ezt kihagytuk, mint ahogy a batinai macskaköves emelkedőt is, ami elég meredek, és ráadásul most útépítés miatt le is volt zárva. Helyette Vörösmart felé kerültünk a főút mellett felfestett kerékpársávban, ami a település előtt kerékpárúttá változott.

Ez kb. 8 km kerülőt jelent, viszont cserében megtekinthetjük a két egymásba érő magyar ajkú település Vörösmart és Csúza szépségeit. Vissza Darázs (Draz) felé a körforgalomban fordulhatunk. Itt szintén emelkedő vár ránk, de nem annyira meredek, mint a batinai, és utána a gurulás végén már a nevében szúrós községbe értünk. És itt jön az újdonság ami év eleje óta könnyíti meg a bringások dolgát: beérve rögtön a híd után jobbra kell forduljunk a töltésre, amit nem tudunk elrontani.

A fordulóban egyébként egy kerékpáros pihenőt is kialakítottak, azonban a több helyen kirakott kerékpáros térképek még nem jelzik a praktikusabb új útvonalat. Mind1 innentől kezdve Mohácsig csak a töltés nyomvonalát kell követnünk. Érdemes viszont letérni hamarosan a “drázsi plázsra” ami hangulatos kis szabadstrand, csúszdával – vízi hintával, napernyőkkel, nádsétánnyal, hattyúkkal, büfével.

A töltést horvát oldalon jóféle méhlegelő szegélyezi sok színes virággal, ahogy Magyarországra átértünk ezt a sorompón és a zászlókon kívül (kép a cikk elején) a műszaki határzár jelzi. Szerencsére pár kilométer után megszűnik, marad a természet varázsa. Átlagos töltésen gurulás, ami köztünk szólva kissé hosszú és monoton főleg az eddigi utunkhoz képest, de azért a Külső – Béda vizes élőhelyét vagy a Cigány zátonyt megtekinthetjük, amikről információs táblák is ki vannak rakva.

Mohácsra beérve pontosan a kompkikötőhöz gurulhatunk. A kirakott tájékoztató szerint egy kerékpárost 1045 forintért visz át a túloldalra Újmohácsra, onnan pedig kb. a dunai töltésen Dunafalvát majd Szeremlét érintve kis forgalom mellett érhetünk vissza Bajára. De mi nem így terveztünk (meg a kompra is sokat kellett volna várni) így elindultunk a Duna túloldalán. Mohács -Szőlőhegyig kerékpársávon – kerékpárúton haladhatunk, majd egy ideig az 56-os út mellett is. Például a történelemből ismert Csele patakon is kerékpáros hídon juthatunk át.

A paradicsomi állapotoknak azonban hamarosan vége: Báron és Dunaszekcsőn keresztül már a kicsit dimbes – dombos, de nem vészes 56-os főúton tekerhetünk egészen Bátáig. Báta felé lefordulva viszont újra a nyugalomé a főszerep. A sárközi településen is sok az érdekesség a régi farmotoros Ikarus buszoktól kezdve a felújított Szent vér bazilikáig. De hogy ne tévedjünk el, tekerjünk be egyenesen a falu központjáig, sőt a nagy kereszteződésen kicsit túl. Itt tudunk lefordulni balra a töltésre, ami a Gemenci erdő mellett elhaladva teljesen nyugis Pörbölyig.

Ez a szakasz már korántsem olyan hosszú mint a mohácsi. Sőt, jelentősen rövidebb erre jönni, mintha a főúton Bátaszék – Alsónyék felé tekertünk volna tovább, és nem mellékesen biztonságosabb is. Ha figyelmesek vagyunk a bátaszéki nagy templom tornyát azért messziről is láthatjuk, mint ahogy Pörböly is felismerhetőbb. A töltésről kiérve választhatunk: vagy az 55-ös halálszakaszán tekerünk Bajáig, amit senkinek sem ajánlunk, vagy szembe a sorompón átkelve mindjárt jobbra lefordulunk az országos kék túra útvonalára, és a jelzések mellett festői környezetben bringázhatunk el városunkig. Apróbb probléma, hogy eső után érdemes kicsit kerülni: lefordulva mindjárt az első útelágazás után balra kell tenni kitérőt, majd kb. 1 km. után jobbra visszatérni. Ez a kezdeti árnyas rész szokott ugyanis elsősorban sáros lenni, a Cserta – part, és a Vén – Duna melletti többnyire jól járható. Igaz a Cserta mellett a gyökerek miatt döcögős. Szúnyogokról annyit, ha tekerünk nem csípnek, ha megállunk akkor viszont egyből és sokan.

De persze fordítva is megtehető. Indulhatunk Pörböly, vagy Szeremle felé majd átkompozva. De megkérdeztük a “Három ország túra” egyik legnagyobb rajongóját Szőke Tamást, aki az idén már különböző útvonalakon több alkalommal is teljesítette a kört, hogy mi az amit szeret benne, és miért tudja ajánlani más környékbeli bicajosnak. Mert ugye csillagtúráról lévén szó, nemcsak bajai kezdéssel teljesíthető.

-Azért lett a kedvencem, mert viszonylag kevés időbe sok élmény fér bele. Természetközeliség vizekkel, erdőkkel, csenddel, nyugalommal. Síkság és egy rendesebb emelkedő. Kettő idegen ország. És végül, de nem utolsó sorban, jó kis sportteljesítmény, kaland, feltöltődés.- fogalmazott az amatőr kerékpárbarát, akinek túráiról itt találhatóak fényképek, beszámolók.