2024. November 5. Imre

Közélet

Szerdán temetik Baros Bélát

Antal Tibor | 2016. Március 29. 14:50:16 | Utolsó frissítés: 9 éve

Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

 

Baros Béla, 1948. január 3-án született Baján, 3 fiú- és egy lánytestvére volt. Az általános iskola befejezése után asztalos szakmát szerzett, majd szakmunkásként dolgozott. 1966. október 15-én feleségül vette Soós Mária Erzsébetet, 1979-ben született lánya Anikó, 1989-ben pedig Eszter.

 

1966. novemberében bevonult sorkatonai szolgálatra, majd 1974-ben hivatásos állományba került, és mindvégig Baján teljesített szolgálatot. 1991-ben korkedvezménnyel nyugállományba vonult. Ezután helyi reklámújságokat és hirdetőújságokat terjesztett a város egész területén.

Szerette a természetet, rendkívül jól ismerte a fákat, a madarakat, hazánk földrajzát és történelmét. Mindenhová biciklivel ment, ezeket ügyesen szerelte, összerakta, sokan hozták neki a javítandó kerékpárokat. Sok csónakot készített egy barátjával, sajátját és másét is szívesen karbantartotta. Régen sokat járt családjával, barátaival a Dunára horgászni, sátorozni. Egy helyi halboltban sokáig pucolta hétvégenként a halat.

 

A Beet tavalyi kisfilmje Baros Béla főszereplésével:

 

1996-ban került először megrendezésre a Bajai Halászléfőző Fesztivál, ahol 300-an főztek egyszerre halászlét. Természetesen ezen is ott volt a helye, és a tavalyi 20 éves jubileumig minden évben kint volt a családjával, barátokkal, ismerősökkel.

Majdnem minden évben (25 alkalomból 23-szor) Ő főzte Baján a Karácsonyt Várva jótékonysági rendezvény előadóinak a halászlét vacsorára. Ezenkívül részt vett jótékonysági babfőzésben is, amit rászorulóknak osztottak szét. Ültetett fákat a Súgó parton, amiket rendszeresen járt locsolni, és ha már úgyis arra járt, meglocsolta az MNÁMK épületénél ültetett kisfákat is.

 

FotFotó:Beet

Nagyon jószívű volt, ahol tudott segített, akár fiatalnak, akár idősnek, apróságban vagy nehéz fizikai munkában egyaránt. Nagylelkű, önzetlen ember volt. A színházi kellékgyártásban is nagy örömmel vett részt, mindig megörült amikor egy fotón vagy előadáson látta saját keze munkáját. Jó humorú, jó kedélyű ember lévén mindig nevetett és valami csibészségen törte a fejét. Szívesen és sokan mesélt katonai éveiről, élményeiről, katonatársairól.

Másfél éve elvesztette feleségét, akivel idén októberben lettek volna 50 éve házasok, amikor újra házassági fogadalmat szerettek volna tenni.

2016. március 9-én tragikus hirtelenséggel elhunyt.

A temetés szerdán 11 órától lesz.