Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

„A világosság a sötétségben fénylik…”

„Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad.” Ézsaiás (60,2)

Mikor ezeket a sorokat írom, már hosszú hetek óta igazából csak mutatóban láttuk itt városunkban a napot. A felhős, borongós hetek mindnyájunk lelkére rátelepedtek. Ami ennél szomorúbb, hogy az ember gyakran érzi azt, hogy homályban botorkál. Szeretne előrébb jutni, de a szürkeség bizony rátelepszik. Egy sok nyomorúságtól és megosztottságtól szenvedő társadalom éhezi és szomjúhozza a világosságot.

Az evangéliumok tanúságtétele arról beszél, hogy nagypénteken Jézus kereszthalálakor, sötétség borult a földre. Úgy tűnt, hogy a sötétség erői diadalukat ülik. Az egyedül igaz és tiszta, aki ártatlan volt, a keresztre jutott. Az Isten az ő Fiában kirekesztetett az emberi közösségből. A falakon kívül a Golgotán feszítették keresztre, mégis, ahogy János evangélista idézi Zakariás prófétát: „Néznek majd arra, akit átszúrtak.” Matthias Grünewald isenheimi oltárképén a kereszt mellett álló Keresztelő János mutat rá a szenvedőre, akin keresztül sugárzik az Isten világossága. Az ember munkálta homályt és sötétséget a kereszten függő világossága töri meg.  János evangélista látása szerint a keresztre történő fölemeltetés minden látszat ellenére az Isten dicsőségének megnyilvánulása. „Íme, az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit.”- mondja róla Keresztelő János. A kereszt egyrészt valóban a tökéletes áldozat bemutatásának színtere, ugyanakkor az Isten mindhalálig tartó, irántunk való szeretetének megnyilvánulása. Ez a szeretet a legnagyobb erő ebben a világban és hitünk szerint harmadnapra az Isten szeretete legyőzi a halál erejét…

Bán Béla

református lelkész