Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Bizonyára sokan emlékeznek még a nyolcvanas évek bajai labdarúgócsapatára, az akkori BSK-ra. 1985-től két szezonon keresztül erősítette az együttest Judik Péter, aki rövid interjút adott a blse.hu-nak.

Judik Péter serleget ad át az I. Majzlinger Sándor Emléktorna második helyezett Dunaújvárosi PASE csapatkapitányának

– Hogyan ismerte meg Majzlinger Sándort?

– Pályafutásom egyik állomásán Dunaújvárosban fociztunk együtt Sanyival. Kiváló kapust, remek sportembert, nagyszerű barátot ismertem meg személyében! Nagy öröm volt mindkettőnk számára, hogy 1985-től újra egy csapatban szerepelhettünk, Baján.

Majzlinger Sándor Fotók: www.blse.hu

– Milyen emlékeket őriz a bajai évekről?

– Nagyon szerettem itt játszani. Igazi közösséget alkotott a csapat, nem beszélve a csodálatos közönségünkről. Emlékszem, rendszeresen 1500-2000 néző előtt játszottunk, mindig tele volt a B-közép. A hazai mérkőzések valódi ünnepet jelentettek a Sugovica partján. Sok barátra tettem szert Baján, Evanics Zolival a mai napig tartjuk a kapcsolatot.

– Kérem, meséljen egy kicsit a Baja előtti és utáni pályafutásáról!

– 1964-ben a KSI-ben kezdtem focizni. 1976 és 1979 között a Dunaújvárosi Kohász játékosa voltam, majd három gyönyörű szezon következett a Ferencvárosnál egy bajnoki arany- és két ezüstéremmel. 1983-ban a Rába ETO-hoz kerültem, ahol két évet töltöttem. A mérleg: két ezüstérem. Mint ismert, 1985 és 1987 között Baján szerepeltem az NB II-es gárdában. Pályafutásom végén az osztrák St. Margarethen együtteséhez igazoltam, ez volt a levezetés. 1991-ben befejeztem az aktív labdarúgást, de maradtam Ausztriában és hat évig volt csapatom utánpótláskorú gyermekeivel foglalkoztam. A focitól ezt követően sem szakadtam el: mivel a Fertő-tó partján fekvő Hidegség településen lakom, a közeli Hegykőn dolgoztam, szintén az utánpótlásban. Jelenleg már nyugdíjas vagyok, de azért figyelemmel kísérem kedvenc sportágam történéseit. A bajai csapat eredményeiről is rendszeresen tájékozódom az interneten.

– Hogyan merült fel a mai emléktorna ötlete?

– Evanics Zolival beszélgettünk arról, hogy méltó módon kellene megemlékeznünk Majzlinger Sándorról. Az ötletet aztán tettek követték. Mindenki első szóra mellénk állt. Most pedig itt vagyunk, és nagy örömmel figyeljük az ifjú tehetségeket. Bízom benne, hogy aki itt van  jól érzi magát, szép emlékekkel tér haza, és jövőre újra eljön, hogy megrendezhessük a második emléktornát! Hagyományt szeretnénk teremteni! Addig is hajrá BLSE és jövőre ugyanitt!