Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Fotók: MTI

Budapest, 2015. december 22., kedd (MTI)

A Vasas versenyzője keddi budapesti sajtótájékoztatóján azt kifogásolta, hogy a sikeres kazanyi világbajnokság után augusztusban felkészülése körülményeinek javításában kért segítséget a szervezettől, hogy fenntartsa versenyelőnyét, de ebből az azóta eltelt négy hónapban semmi nem valósult meg.
    A tavaly a nemzetközi szövetség által az év női úszójának választott sportoló újságírói kérdésre kifejtette, hogy olyan masszőrt szeretne, aki vele utazna valamennyi versenyre, továbbá kért privát helyiséget és erősítő gépeket kért az uszodába, valamint egy videoelemző programot.
    Hosszú Katinka kiemelte, ezek nemcsak az ő felkészülését szolgálnák, hanem a többi úszóét is. Mint elmondta, jelenleg a vízből kiszállva a parton öltözik át, és nyilvános konditerembe kell járnia.
    A 26 éves sportoló arról beszélt, hogy férjével, Shane Tusuppal, aki egyben az edzője, az elsődleges szabályuk, hogy soha nem elégszenek meg a jelenlegi helyzetükkel, ezért mindig felteszik maguknak a kérdéseket, hogy mit nem csinálnak elég jól, mi az, amit jól csinálnak, de lehetne jobban is, vagy miben tudnának fejlődni.
    “A kazanyi vb után is feltettük magunknak ezeket a kérdéseket. Tudjuk, hogy meg kell próbálnunk még tovább fejlődni. Ehhez a technika és az edzések tökéletesítésén kívül találtunk több más tényezőt is, ami segíthetne. A változások, amiket idén szerettem volna a programomhoz adni, nemcsak engem segítenének, hanem hosszú távú pozitív hatásai lennének a jelenlegi és a jövő úszó generációi számára is. Ezen kívül a változtatások nagyban segítenék, hogy a testemet fizikailag olyan állapotban tudjam tartani, hogy még a 2020-as tokiói olimpián is versenyezni tudjak” – mondta Hosszú.
    A versenyző elárulta, akkor “telt be a pohár” nála, amikor a kérések teljesítését a MÚSZ attól tette függővé, hogy az arcát és nevét adja-e a 2017-es vizes vb reklámozásához, miközben eddig azt hangoztatták, hogy “azok kaphatják meg ezt az extra támogatást, akik eredményt hoznak egy világversenyről”.
    A normál medencében ötszörös világ- és kilencszeres Európa-bajnok Hosszú Katinkát saját bevallása szerint a történtek ráébresztették, mit érezhet a többi úszó, aki olyan helyzetben sincs, mint ő.
    “Ha nekem kell harcolnom ezekért a dolgokért az én eredményeimmel, akkor mi lehet a helyzet a többi úszóval?” – tette fel a kérdést.
    “Ez nem a pénzről szól. Megengedhetném, hogy kifizessem magamnak azokat a dolgokat, amikre szükségem van. Nem okozna problémát, hogy továbbra is fejlődésembe fektessem a versenyeken megnyert pénzdíjakat, de ha ezt megteszem, akkor akaratlanul is felmerül a kérdés: mégis mire van az úszószövetség?” – mondta Hosszú, aki szerint ezt a harcot három éve próbálja zárt ajtók mögött, házon belül megvívni a MÚSZ-szal.
    Hozzátette: a szövetség elvárja a világszínvonalú eredményeket, ugyanakkor nem biztosítja a világszínvonalú hátteret. Úgy véli, “a vezetők megelégedtek a magyar úszás jelenlegi helyzetével, és nem gondolnak arra, mi lenne szükséges az előrelépéshez”.
    Hosszú Katinka elmondta: tisztában van azzal, hogy esetleges támadásoknak teszi ki magát, de vállalja, mert úgy érzi, eljött az ideje, hogy kiálljon magáért és a többi úszóért, mivel saját szemében a karrierje csak úgy lehet teljes, ha sikerül a magyar úszósportban pozitív változást elérnie.
    “Ne vegyétek támadásnak a MÚSZ ellen. A cél, hogy meginduljanak a pozitív változások” – hangsúlyozta a sajtótájékoztatón Hosszú Katinka.
    A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) részéről Siklós Erik marketing- és kommunikációs igazgató annyit mondott, hogy a MOB meg fogja vizsgálni a kialakult helyzetet, és a MÚSZ-szal közösen megpróbál majd megoldást találni; erre ígéretet is tett Hosszú Katinkának.

Hoszú Katinka közleménye teljes egészében:

„2012-ben azért költöztem haza, hogy részese lehessek a magyar úszó sportnak, a magyar sportéletnek és ezáltal megpróbáljam inspirálni a jövőbeli generációkat.

Azzal kellett szembesülnöm, hogy bár a Magyar Úszó Szövetség elvárja a világszínvonalú eredményeket, az ő oldalukról közel sem biztosított a világszínvonalú háttér. Úgy érzem, hogy a vezetők megelégedtek a magyar úszás jelenlegi helyzetével, és nem gondolnak arra, hogy mi lenne szükséges az előrelépéshez.

A közvéleménynek úgy tűnhet, hogy minden jól működik, hiszen mi, versenyzők folyamatosan hozzuk az érmeket a nemzetközi versenyekről, de az igazság az, hogy a rendszer hibás és nem tudom tovább azt tettetni, hogy minden rendben van.

A Magyar Úszó Szövetség egy olyan rendszert épített fel, ahol az úszók és edzők arra pazarolják a legtöbb idejüket és energiájukat, hogy folyamatos harcot vívjanak a szövetséggel házon belül. A legtöbbjük nincs tisztában az elvárásokkal és célokkal mivel nincsenek pontosan lefektetett szabályok és követelmények. Ezáltal azt sem tudhatják, hogy a munkájuk elegendő-e ahhoz, hogy bekerüljenek a válogatott keretbe vagy sem. Olyan esetekben, amikor mégis sikerül valami különlegeset elérni és jól teljesíteni, akkor sem tudhatják a versenyzők, hogy ez pontosan mit is jelent az ő saját pályafutásukban és a magyar úszósportnak. Ha valaki végül veszi a bátorságot és úgy dönt, hogy kiáll az igazáért, azt a szövetség elutasítja egy szimpla magyarázattal, vagy egész egyszerűen tudomást sem vesz a problémáról.

Ezekkel a kijelentésekkel tudom, hogy saját magamat teszem ki az esetleges támadásoknak, de ezt vállalom, mert úgy érzem, hogy eljött az ideje, hogy kiálljak nem csak magamért, hanem a többi magyar úszóért is. Az én szememben az úszó karrierem úgy teljes, ha sikerül a hazai úszósportban pozitív irányú változást elérnem. Nekem ez nem az érmeim számáról vagy a versenyeken nyert pénzösszegről szól. Szerencsés helyzetben vagyok, hogy most kiállhatok azokért az úszókért is, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy felszólaljanak, mert attól félnek, hogy azt a minimális támogatást is elveszítik, amiben jelenleg részesülnek. Ezt a harcot három éve próbálom zárt ajtók mögött, házon belül megvívni a Magyar Úszó Szövetséggel, de sajnos a mondanivalóm mindvégig süket fülekre talált.

Ha a szövetség jól működne, a sportolóknak és a velük dolgozó edzőknek pontosan kijelölt és előre meghatározott céljaik lennének, és nyugodtan dolgozhatnának annak tudatában, hogy ha ezeket a célokat és követelményeket teljesítik, akkor annak meglesz az eredménye és megkapják a pozitív visszacsatolást. Egy ilyen, partneri együttműködésben figyelembe veszik az úszó személyes és a magyar úszósport érdekeit is – a sportoló minden reggel annak tudatában ébredhet, hogy a munka, amit elvégez hatékony, célravezető és nem hiábavaló.

Ettől lesz motiváló és teljes egy sportoló karrierje.

Shane Tusup

A Shane-nel közösen vezetett programunkat folyamatosan elemezzük, hogy hogyan tudnánk még tovább fejlődni. A mi elsődleges szabályunk, hogy soha nem elégszünk meg a jelenlegi helyzetünkkel. Hisszük, hogy ha nem fejlődünk és haladunk előre, akkor az azt jelenti, hogy visszafelé lépegetünk. Mindig feltesszük magunknak a következő kérdéseket:

• Mi az, amit nem csinálunk elég jól?

• Mi az, amit jól csinálunk, de lehetne jobban is?

• Hol tudunk még fejlődni?

Akárhányszor tettük fel magunknak ezeket a kérdéseket, ha őszintén megválaszoltuk őket, jelentős előrelépéseket tapasztaltunk – ezt a folyamatos kiemelkedő eredményeink is bizonyítják. A kazanyi világbajnokság után is feltettük magunknak ezeket a kérdéseket.

Azzal, hogy sikerült megdöntenem a 200m vegyes világcsúcsát és két másodperccel a világ elé kerülnöm, nyilvánvaló olimpiai aranyesélyessé váltam. Tudjuk, hogy meg kell próbálnunk még tovább fejlődni. Ehhez a technika és az edzések tökéletesítésén kívül találtunk több más tényezőt is, ami segíthetne, hogy a programunk még teljesebb legyen. A változások azonnali bevezetése egy ilyen fontos időszakban nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy az olimpiai döntőre továbbra is úgy tudjak tekinteni, mint akármelyik másik versenyre.

A változtatások, amiket idén szerettem volna a programomhoz adni, nemcsak engem segítenének, hanem hosszú távú, pozitív hatásai lennének a jelenlegi és a jövő úszó generációi számára is, hiszen a megszerzett tudás és tapasztalatok az egész magyar úszó társadalmat előre vihetnék. Ezen kívül, a változtatások nagyban segítenének, hogy a testemet fizikailag olyan állapotban tudjam tartani, hogy még a 2020-as tokiói olimpián is versenyezni tudjak.

Sajnos többszörös tárgyalás, egyeztetés és hivatalos megkeresés után sem sikerült a kéréseimet teljesíteni. Ezen kérések teljesítését a Magyar Úszó Szövetség attól tette függővé, hogy az arcomat és a nevemet adom-e a 2017-es budapesti úszó világbajnokság reklámozásához. Ezt én megdöbbenve hallottam, hiszen eddig mindig azt hangoztatták, hogy azok kaphatják meg ezt a plusz támogatást a felkészüléshez, akik eredményt hoznak egy világversenyről…tudjátok, az a bizonyos mézesmadzag.

Nálam itt telt be a pohár.

2011-ben a világbajnoki hatodik helyemmel eredménytelennek, csalódásnak könyveltek el, így nem kaphattam plusz támogatást. 2012-ben az olimpiai 4. helyemmel szintúgy. Nem panaszkodtam, mert elhitették velem, hogy nem hoztam eredményeket, így nem is jár a plusz támogatás. A legnagyobb meglepetésemre azonban, 2013-ban 2 világbajnoki aranyéremmel a zsebemben sem kaptam meg ezt a támogatást. A talán még eredményesebb 2014-es év sem hozta meg a várt segítséget a Magyar Úszó Szövetségtől. És most, hogy a 2015-ös eredményeim sem elegendőek ahhoz, hogy teljesítsék a kéréseimet, el kellett, hogy gondolkodjak, mégis mi az, amit még el kell érnem ahhoz, hogy biztosítsák a felkészülésemhez szükséges feltételeket?

Ez egyben arra is ráébresztett, hogy mit érezhet a többi úszó és edző, akik még olyan helyzetben sincsenek, mint én. Ha nekem harcolnom kell ezekért a dolgokért az én eredményeimmel, akkor mi lehet a helyzet a többi úszóval? Ők mégis miben reménykedhetnek? Eljutottam arra a pontra, hogy már nem vagyok biztos benne, hogy van valami annak a mézesmadzagnak a végén vagy sem.

Kérlek, ne értsetek félre. Ez nem a pénzről szól. Nem pénzügyi támogatásról beszélek.

Megengedhetném, hogy kifizessem magamnak azokat a dolgokat, amikre szükségem van. Nem okozna problémát, hogy továbbra is a fejlődésembe fektessem a versenyeken megnyert pénzdíjakat, de ha ezt megteszem, akkor akaratlanul is felmerül a kérdés: mégis mire van a Magyar Úszó Szövetség? Mit csinálnak, ha nem az úszóik számára biztosítják a lehető legjobb feltételeket? Hogyha nekünk, úszóknak és edzőknek kell a kutatásokkal, elemzésekkel, edzéssel és a versenyzéssel is foglalkozni, akkor mégis mi marad a szövetségre ebben az egyenletben? Ráadásul tapasztaltam, hogy a sportolók, akik ellen versenyzünk, olyan támogatásban részesülnek, amit mi itt, Magyarországon elképzelni sem tudunk.

Őszintének kell lenni magunkhoz ahhoz, hogy fejlődni tudjunk. Együtt kell dolgoznunk és közösen kell feltennünk magunknak a nehéz kérdéseket. Nekem hatalmas csalódás volt, amikor rájöttem, hogy a szövetség teljes mértékben az úszótól vár el mindent. Ebben a partneri együttműködésben, a szövetségnek kellene, hogy felkészült és jártas legyen a legújabb technológiát, fejlődéseket illetően és az eredményeket és tapasztalatokat az ő feladatuk lenne kérés nélkül is az úszók részére bocsájtani.

Olyan ambiciózus emberekre van szükségünk a Magyar Úszó Szövetségben, akiknek az az elsődleges célkitűzésük, hogy a lehető legjobb feltételeket teremtsék meg és segítsék az úszóinkból kihozni a maximumot. Sajnos a jelenlegi vezetés elégedett azzal, ahogy most működnek a dolgok. Elégedettek, hiszen jönnek az eredmények. Az én véleményem szerint azonban nem szabad addig várni az önvizsgálattal és a változtatással, amíg túl késő nem lesz és teljesen össze nem dől a rendszer.

Én mindig is a legtöbbet próbáltam kihozni magamból és a velem dolgozó embereknek sem engedem meg, hogy a legjobbjuknál kevesebbel beérjék. Hihetetlenül tehetséges emberek vannak az országunkban és őszintén hiszem, hogy a világ egyik legerősebb úszó nemzete lehetünk. De akkor miért dőlünk hátra és elégedünk meg a jelenlegi eredményekkel? A magyar úszósportban igenis mindenkinek magasabbra kell tennie a lécet, kivenni a részét a munkából, hogy úgy képviselhessük Magyarországot, ahogy az megérdemli- és itt nem csak az úszókról beszélek.

A célom mindig is az volt, hogy úgy hagyjam abba az úszást, hogy valamit tettem a sportág fejlődéséért. Felelősségemnek éreztem, hogy elmondjam a véleményemet, és hogy megosszam a nézeteimet. Lehet, hogy ez sok embernek nem fog tetszeni, de az előrejutás és jobbá válás néha fájdalommal jár.

Kérlek, ne vegyétek ezeket a meglátásaimat a Magyar Úszó Szövetség elleni támadásnak.

Ennek a sajtótájékoztatónak az a célja, hogy meginduljon egy pozitív irányú párbeszéd és változás a magyar úszósportban.”