Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Egy igen érdekes kerékpártúrát szervezett a bajai Halmágyi – Rigler Krisztián, amihez az internet jóvoltából bárki csatlakozhatott. Bajáról vonattal indulva a Szentkirályszabadjai egykori orosz laktanyát – várost látogatták meg, ami 1990-től lakatlanul, szellemvárosként éli mindennapjait, és lesz sajnos az enyészeté. A túráról a főszervezőt kérdeztük.

-Utunkat egy két és fél órás vonatozás után Székesfehérvárról kezdtük meg. Itt a BuBa (Budapest-Balaton) elnevezésű kerékpárútra csatlakoztunk. A Balatonakarattyai emelkedő fáradalmait a kenesei szabadstrandon eltöltött pihenővel enyhítettük, nem sokkal később Balatonalmádi után jött a neheze. Itt a veszprémi kerékpárútra fordultunk, ami több mint 10 km-es tömény emelkedőt jelentett. A gyönyörű környezet és a tiszta erdő azonban kárpótolt mindenért. 65 km tekerés után megérkeztünk Szentkirályszabadjára, a szellemvárosba. Ami ismerős lehet a poszt- apokaliptikus mozikból, az itt a valóság. Egy egész, egykor több ezer fős város romjai hevernek a szemünk előtt, köztük óvoda, iskola, színház, boltok, és persze sok lakóház. Maguk az emeletes házak nem sokban különböznek az itthon látottaktól. A szerkezetek nem károsodtak, a falak olyan érzést nyújtanak, mintha még most se lenne késő velük foglalkozni. Természetesen biztonságosnak azért nem mondhatóak, mivel a betonon kívül nincs semmi, lévén, amit nem a távozó szovjet katonák vittek magukkal, azt a fosztogatók és rongálók tették tönkre, vitték el. Se korlát, se nyílászárók, csak a puszta beton és üvegszilánkok mindenhol. A téglaépületekkel már más a helyzet, több helyen omladoznak.

Este a bográcsozással voltunk elfoglalva, közben megkezdődött a táborunk felállítása. A túrázók közül, volt, aki a szabad ég alatt verte fel a sátrát, de olyan is akadt, aki „szállást foglalt, hiszen van szabad üres szoba bőven.” Így egy kicsit időutasok lehettünk, átélve a múlt hangulatát. Aki még nem sátorozott házban, az feltétlenül próbálja ki, különleges élmény.

Az éjszaka nyugodtan telt, részben a meggybornak köszönhetően, részben a nem mindennapi sötétségnek, hiszen kilométerekre nem volt semmi fényforrás. A reggeli kávé után felfedező útra indultunk. Az interneten látottak alapján a színház tűnt a legérdekesebbnek, így oda látogattunk. Mindenkiből előhozta valamilyen szinten a kalandort, a felfedezőt, és a gyereket egyszerre.

Önfeledten kutattunk. Bejártuk a pincéket, felmentünk a legmagasabb emeletre (ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Balatonra), és mi, akik előtte pár kivétellel nem is ismertük egymást, csapat lettünk. Egy csapat, aki várja a következő felfedezni való helyszínt. – nyilatkozta Halmágyi – Rigler Krisztián a Sugóparti Híreknek, aki azt is hozzátette, hogy aki esetleg lemaradt, de a képeket látva megjött a kedve egy hasonló túrához, annak nem kell elkeserednie. A résztvevőknek ugyanis annyira megtetszett a szellemváros, hogy még vissza fognak térni, és ahhoz a túrához is lehet csatlakozni.