Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Már régóta foglalkoztunk azzal a gondolattal, vajon Siófokról a Sió mentén kikerülve így az emelkedőket haza lehet-e tekerni a Dunáig, és onnan persze Bajáig. Az írott források – beszámolókból ugyanis az egyértelműen kiderült, hogy kerékpárút mindössze az első 12 kilométerig van megépítve Siójutig, a többi közel 110 kilométer egyelőre csak ígéret maradt. Na, mindegy gondoltuk teszünk egy próbát, és igazából nem bántuk meg.

De hogyan is lehet ezt megvalósítani? Először is Bajáról indulva tömegközlekedéssel legkorábban az 5.14-es vonattal tudunk indulni, amire kerékpárunkat is felrakhatjuk. Székesfehérvári átszállással leggyorsabban 8.55-re érhetünk a Balaton partjára, vagy ha a helyjegyet ki szeretnénk cselezni, hét közben 9.45-re, hétvégén 9.14-re tudunk ott lenni. A vasútállomástól mindössze pár száz méter a Sió, (a zsilip környékét 2024-ben felújították) melynek a jobb partján húzódik a már említett kiépített kerékpárút. Előtte persze érdemes kicsit várost nézni, illetve csobbanni egyet ha már ott vagyunk.

A kerékpárút kezdetben – mint a bekezdés előtti képen is látszik – ilyen árnyas, gyönyörű,, sőt mindjárt az elején egy Penny Market, és egy McDonalds is útba esik. A továbbiakban azonban semmilyen nagyobb üzletet vagy gyorséttermet nem fogunk találni, úgyhogy érdemes kihasználni a lehetőséget ha van rá igényünk. Azt mindenféleképpen ajánlani tudjuk, hogy nyáron ne csak egy másfél literes vízzel vágjunk neki a kalandnak, hanem inkább kettővel. A kis településeket legtöbbször csak érinti a Sió, így nem biztos, hogy utánpótláshoz fogunk jutni. Pálfán, Medinán nagyon kis kerülővel tudtunk utántölteni, több helyen azonban feleslegesen kerültünk.

A Sió Balatonkilitiig fel van duzzasztva, utána azonban ott jártunkkor elég sekély volt a fönti szakaszon. Siójut első pihenőpontjánál van lehetőségünk egy kis láblógatásra (a fenti képen látható), frissítésre a víznél, más erre alkalmas ponttal nem igazán találkoztunk. Talán Simontornyánál van egy stég, a többi amit vízi turizmus fejlesztése gyanánt telepítettek a parton vesztegel minden bevont településen, víziturisztikának meg nyoma sincs.

Aztán Siójut után Somogy és Fejér megye határában elérünk az útvonal legismertebb pontjához: a semmiben egyszer csak véget ér a kerékpárút, amit Menő manó is erősen kifogásol. Itt egy pihenőhely is ki van építve, amit lelkes aktivisták ápolnak. Sőt, még a vendégkönyvbe is beírhatunk.

De itt jön a legfontosabb kérdés: hogyan tovább? Nos, annak ellenére, hogy nincs kerékpárút a csatorna partja ezen a szakaszon továbbra is jól járható. Hangulatos vízparti szakasz, ami helyenként árnyékos is. Mezőkomáromban a hídnál mentünk át a folyó bal partjára, hiszen a Tihanyi – révnél korábban kapott balatoni kerékpártérkép legalján még látszott, ez az ajánlott útvonal.

És nem is jártunk rosszul, hiszen a Kapos majd a túlsó oldalon ömlik a Sióba, és az elképzelhető, hogy zsákutca lett volna. Az első település innen Ozora, majd Simontornya következik. Érdemes kicsit körbe nézni mind két településen hiszen szinte ráfonódnak a Sióra.

Simontornya után jön a fekete leves. Ugyan itt is végig a Sió mellett haladhatunk, de a legtöbb esetben egy töltés tetején, ami jóval melegebb nyáron, mintha nem így lenne. Igaz, több helyen a töltés bal oldalán található úton is haladhatunk, de akkor a látványt veszítjük el, amiért jöttünk. Igaz, a töltésen található út minősége miatt néha jobb, ha ezt választjuk. Helyenként ugyanis durván köves – kavicsos, van pedig, hogy füves a töltés.

Pálfa, Sárszentlőrinc, Borjád, Kölesd az útvonalunk. Érdemes néha megszakítanunk utunk kis kerülővel, egyrészt a vízutánpótlást megoldani, másrészt megtörni a töltés monotonitását. A Sió igazán szép folyóvá Sióagárd után válik, miután a Sárvíz is belefolyik. Itt is találkozhatunk egy nagyon rövid szakaszon kiépített kerékpárúttal.

Eközben elérjük Szekszárd határát, a 6-os és 65-ös út körforgója is jól látszik. Bár mi végig jöttünk a Sió mellett Bárányfok és Keselyűs mellett az Árvízi kapuig, mégis ezt másoknak nem tudjuk javasolni. A töltés ugyanis végig füves, nehezen járható. Egyetlen pozitívum, hogy 200 méterenként kilométerkő jelzi mennyi van még hátra. Helyette azt tudjuk javasolni, hogy a Palánki úton, majd az elkerülőúton jöjjön be mindenki Szekszárdon a Keselyűsi útig, ahol új, jó minőségű kerékpárúton haladhat sokkal könnyebben és gyorsabban. Innen már választhatunk, hogy a dunai töltés tolnai útvonalán megyünk Pörbölyig, vagy az Sió – árvízkapun (itt sem tudunk ivóvizet tölteni, és a büfé is rég bezárt) és a Szent László hídon átkelve a “mi oldalunkon” gurulunk Bajáig. Mi az utóbbira voksoltunk, mivel jóval jobb minőségű a töltés aszfaltja, és ezáltal könnyebben is tekerhető, még ha kicsit kerülő is. Illetve a pörbölyi erdei utat (ne adj isten az 55-öst) most kihagytuk volna.

Összességében kijelenthetjük, hogy a Siófok – Baja útvonal a Sió mentén végig védett útvonalon teljesíthető, az élővilág pedig csodálatos. Rengeteg a vízimadár, és egy szarvas is átugrott előttünk, majd átúszta a sekély folyócskát. Már csak ezért az élményért megérte. A felső szakasza kimondott szép, kerékpárbarát, a második részét helyenként már pörgettük volna a töltés, és az útminőség miatt. Van lehetőség rövidíteni, ha úgy gondoljuk már eleget tekertünk: Cecénél, Vajtánál, Nagydorognál, Szekszárd – Palánknál is vonatra szállhatunk kis kerülővel. A túrát jó fizikummal rendelkezők egy nap alatt teljesíthetik, de talán inkább érdemes mindennel együtt két napot rászánni. A táv körülbelül 145 kilométer, melyből 120 a Sió melletti szakasz.

Bakancslistánkról a tétel így kilőve, de ígérjük visszatérünk, ha egyszer megépül végig a kerékpárút a Sió mentén. Reméljük, ezt még meg fogjuk élni.