2022. 18. Ilona

Magazin

„Lehet pénzért boldogságot venni: ott vannak a könyvek!”

Kónya Mónika | 2015. Július 17. 12:29:46 | Utolsó frissítés: 7 éve

Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

 

 

Június elején, az Ünnepi Könyvhéten jelent meg harmadik regényed, a Tükörlelkek. Szándékos volt az időzítés?

 

Igen, könyvheti megjelenésben gondolkodtunk a kiadóval. Még sosem jött ki könyvem erre az alkalomra, de most fantasztikus volt megélni, hogy ott láttam a regényt a Vörösmarty téren, több száz friss megjelenés között. Igazán különleges élmény volt, nem beszélve a dedikálásról. Sorban ültek le mellém a megszeppent olvasók, én meg legszívesebben a nyakukba ugrottam volna, mert bizalmat szavaztak nekem és a könyvnek, és eljöttek aláíratni.

 

 

Dedikálás a Könyvhéten

 

 

Mit gondolsz, könnyű ifjúsági regényt írni manapság?

 

Nem könnyű. Sokan azt hihetik, ez az a műfaj, ami tutira bejön, mert a tiniket könnyű megszólítani, és úgyis elolvasnak akármit. Na, ez nem így van. Nehéz újat kitalálni, új témát eléjük tárni, olyanról írni, amit nem piszkált meg előtted már legalább egy másik író. Amivel igazán ki lehet tűnni a tömegből, az a hangvétel és a mondanivaló. És persze nem árt ismerni az olvasóközönségedet, tudni kell, miről szeretnének olvasni, mi az a plusz, amit a sztori adhat nekik, és amit el is várnak tőle.

 

Tükörlelkek – Első rész

Kriszti és Orsi nem is lehetnének különbözőbbek.
A végzős Péterfi Krisztina mintadiák. Színötös mindenből, illemtudó, népszerű lány, a szülei szeme fénye. Legalábbis kívülről ez látszik. Olyan titkai és gondolatai vannak, amelyeket még önmagának sem mer bevallani, nemhogy a szüleinek vagy a környezetében bárkinek is. De, mint tudjuk, a titkok egyfolytában azért küzdenek, hogy előbb-utóbb felszínre kerülhessenek…
Fekete Orsolyát úgy becézik: Tragédia. Ő az a lány, aki a saját rettenetes, kibírhatatlan stílusába és az üvöltő metálzenébe menekül a problémái elől. A lány, akinek mindenki ismeri a titkát, de a teljes igazságot csak ő és a legjobb barátja, Eszter tudja. A lány, aki verekszik, cigizik, káromkodik, és úgy általában háborúban áll az egész világgal, és aki hosszú évek óta küszködik az egyszerű emberi kapcsolatokkal. De ez változhat, csak kell valaki, aki segít neki ebben…

 

Hogy állsz a folytatással?

 

Egyelőre csak annyit mondhatok, hogy készül. Párhuzamosan két regényt írok, és a másik könyv terveim szerint előbb fog elkészülni, mint a Tükörlelkek második része.

 

Helena történetét álnéven/fantázianéven írtad és idegen/külföldi környezetbe helyezted. Ezzel szemben a Tükörlelkek itthon játszódik, hazai környezetben, mondhatni, hogy átlagemberekkel a középpontban. Miért a váltás?

 

Mert szükségem volt rá. Amikor felvettek az egyetemre, minden időmet a való világ kötötte le, kezdtem felnőni, kinőni a gimis dolgokból. Szerintem az ember ebben az időszakban változik a legnagyobbat – mondom ezt 23 évesen (nevet) -, és ha egy írni szerető ember személyisége formálódik, ez a folyamat az írásán is nyomot hagy. Félre akartam tenni az Amerikában játszódó, borongós hangulatú fantasy történetet, és a máról, a mai magyar fiatalokról akartam írni, valami sokkal kézzelfoghatóbb dologról, ami itt van tőlem egy karnyújtásnyira és benne élek. Kísérletezni akartam azzal, hogy tudok-e hiteles magyar sztorit írni. Azt mondják, ez összejött. Én ezt nem tudom megmondani, mert maximalista vagyok, mindig fejlődni akarok, és mindig úgy vagyok vele, tudnék ennél még jobbat.

 

Köztudott, hogy egy-egy író a saját élményeiből, tapasztalataiból táplálkozik. Vannak-e olyan részek a Tükörlelkekben, melyek teljes egészében úgy történtek meg veled vagy ismerősöddel, mint ahogyan lejegyezted?

 

100%-ban egyező motívumok nincsenek. De 70-80%-osat már lehetne találni. Íróként leginkább megfigyelek, mentálisan jegyzetelek, és kiragadom egy-egy eseményből vagy egy-egy ember személyiségéből azokat a részeket, amiket aztán új egésszé gyúrok össze, és újat mutatok vele. De olyat, hogy egy konkrét, velem vagy mással megtörtént eseményt szóról szóra beletennék egy sztoriba… azt nem tudnám megcsinálni. Nem koppintanám a mindennapokat, azok csupán inspirálnak.

 

Lelkesen blogolsz. Könnyű egyik műfajból a másikba lépned?

 

A Tükörlelkek eredetileg is könyvnek készült, az a regénytől független döntés volt, hogy először egy blogon publikáltam a sztori több mint felét. Ezen kívül van személyes, írói blogom, ahol cikkeket írogatok a fiataloknak, tanácsokat, tippeket adok az írópalántáknak. Ha úgy érzem, megért az idő egy újabb cikk-szerűséghez, írok egyet, a semmiről viszont nem akarok feleslegesen blogolni. Az időm legnagyobb részében egyébként is inkább a regények írására koncentrálok.

 

Mit gondolsz, mennyire vehető rá valaki manapság, hogy megvegyen és fizessen egy kinyomtatott könyvért?

 

Nagyon jó kérdés. Vannak ismerőseim, akik egész egyszerűen nem keresnek annyit, hogy megengedhessék maguknak a havi 2-3 új könyvet, pedig imádnak olvasni. Az e-book olvasó terjed, és ez jó, de gyakran az e-könyvek ára sem kecsegtető, így sokan az illegális letöltéshez folyamodnak. A probléma ott kezdődik, hogy a legtöbb szerző fogyás után kapja a szerzői jogdíját, ebből próbálnak megélni, kevés sikerrel. A magyar ember olvasna, de a könyv drága, viszont csak akkor tud új könyvekhez jutni, ha az írók írnak, nem pedig éhen halnak. Furcsa, hogy ilyet mondok? Író vagyok, de olvasó is.

 

Ám a kérdés tényleg ott kezdődik, mivel vegyük rá az embereket, hogy megvegyék a könyvet. Minőséggel. Legyen egy élmény azt a könyvet kézben tartani! Legyen, ha nem is vérprofi, de viszonylag elfogadható borítója, minőségi lapjai, a tartalma legyen precízen szerkesztett és tördelt, a történet pedig vegye le a lábáról, jelentsen neki egy külön világot, ahová elmenekülhet a mindennapok elől. Legyen olyan az a könyv, hogyha emberünk évek múltán elhalad a könyvespolca mellett, még mindig érezze a késztetést arra, hogy végigsimítson a gerincén. Lehet boldogságot venni pénzért, csak be kell sétálni egy könyvesboltba.

 

Beszéljünk egy kicsit rólad is. Webes bemutatkozásod egy tömör mondat, amiből többek között az is kiderül, hogy rajongsz a Californicationért. Sorozatfüggő vagy, vagy csupán ez az egy szólított meg ennyire?

 

Nem mondanám magamat sorozatmániásnak, én inkább a könyvek szerelmese vagyok. Viszont van két sorozat, ami nagyon bejön, és ha álmomból felébresztenek, akkor is képes lennék idézni belőlük. Az egyik a Jóbarátok. Ez szerintem nem szorul magyarázatra, ezen a sorozaton nőttem fel. A másik a Californication, ami a főszereplő író, Hank Moody stílusa és gondolkodásmódja miatt lopta be magát a szívembe.

 

Nem hagyhatom ki, hogy megkérdezzem: mi a kedvenc regényed, versed, íród, szerződ és dalod.

 

Sok regény rabolta már el a szívemet, de inkább az írókra mondanám, hogy kedvenc. Ha ő írta, ígyis-úgyis kedvenc lesz, nem lehet másképp. Tolkien, Gaiman, Rowling. A magyaroktól Szilvási. Ha magyar líra, akkor Ady. Külföldi költő-dalszerző témában mindenképpen Gerard Way. Kedvenc dal? Ilyen szerintem nincs. Még kedvenc bandát se tudnék mondani, annyian vannak, Guns N’ Rosestól kezdve az Irie Maffiáig.

 

Milyen könyvet olvasol most ebben a pillanatban?

 

A Széthullott birodalom 3. részét, a Tövisek Császárát Mark Lawrence-től.

 

Zöld teát iszol, bevallottan teamániás vagy. Közel áll hozzád a távol-keleti kultúra?

 

Rajta van a bakancslistámon, hogy kicsit mélyebben elmerülök a keleti kultúrában, mert amióta elolvastam az Egy gésa emlékiratai c. könyvet, egyre jobban érdekel ez a világ. De a zöld teát már a könyv előtt is ittam, évek óta iszom, hozzátartozik a mindennapi rutinomhoz. Az utóbbi fél évben megpróbáltam áttérni egy tudatos, egészséges életmódra, és ebben nagy szerepet kap a tea.

 

Azt már tudjuk, hogy bélás voltál, ma pedig Budapesten élsz. Mi hiányzik leginkább Bajából, amikor hosszú ideig távol vagy? Mi a kedvenc bajai helyed?

 

A kedvenc bajai helyem egyben az a hely is, ami a legjobban hiányzik: a vízpart. Persze, Pesten is csordogál némi víz, de a bajaiaknak nem kell magyarázni, miért van különleges, semmi máshoz nem fogható hangulata a Sugovica partján tett sétáknak. A Halászléfőző Fesztivál alkalmával most is otthon voltam, és kiültem a partra egy jegyzetfüzettel írni. Kiskoromtól fogva a Türr-kilátó a kedvenc helyem, illetve az ottani kilátás.

 

Ha egy-két mondatban kellene bemutatnod a várost valakinek, aki még sosem járt itt, mit mondanál?

 

Mindenféle reklámszöveget félretéve, Bajára tényleg nyugodtan el lehet jönni egy belföldi nyaralásra. Itt a természet közelsége a mérvadó, a Gemenc, a vízpart, a Petőfi-sziget, az, hogy frissen főtt bajai halászlevet lehet enni a legtöbb étteremben. Szerintem Bajának megvan a maga életérzése, amivel nem sok magyar kisváros büszkélkedhet. Mindig vissza fogok térni ide, bármerre is sodorjon az élet.

hozzászólok