Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Homorúd község határában, a Gemenc Zrt. területén dúvadvadászatra indult Kubatov Imre. A rihai területrészen, a Riha-tó körül, a Duna egyik legkülönlegesebb holtágát találhatjuk meg. A korábbi  folyókanyarulatból, napjainkra, egy kifli alakú tó maradt. Ez a terület ma már a Duna-Dráva Nemzeti Park része, amely a Béda-Karapancsa területtel a Ramsari Egyezmény oltalma alatt áll.

A terület vegyes kerületnek számít, így az itt szolgálatot adó erdésznek vadgazdálkodási feladatai is vannak. Mikor kiért , alig telt el néhány pillanat, amikor a Rihai szarvasmarhatelep fényeiben, a körbálák mellett, mozgásra lett figyelmes. Az aranysakál már korábban kint volt a legelőn.

A távcsövet óvatosan a szeme elé vette és kétséget kizáróan megbizonyosodott afelől, hogy egy aranysakált lát maga előtt. Annak ellenére, hogy szinte már besötétedett, az állat igen jól látszódott. Az elejtő szerencséjére a vad óvatlan is volt.  A biztos lövés érdekében úgy határozott, hogy a fegyverlámpáját is felpattintja és ahogy villant a lámpa fénye, a vad megugrott. Pár méter után újból megállt. A fegyver azon nyomban eldördült. A rálövés jól sikerült, mert a vad körülbelül 10-15 méter után helyben maradt. A birtokbavétel során látta azt meg, hogy egy különleges, fehér színváltozatot hozott terítékre.

Kubatov Imre, annak ellenére, hogy a hajnali és az esti órákat is kint tölti, egyszer sem találkozott a fehér színű sakállal. Vélhetően ez az egyed is tapasztalatlan volt, mivel a fegyverlámpa fényétől nem menekült el. Ez a színváltozat azért különleges, mert az ártéri aranysakálokra általában a sötétebb szín jellemző, míg a homokos területeken a világosabb színváltozatot figyelték meg.

A ragadozók szeretnek a holtágakban tanyázni és innen járnak be a szarvasmarhatelepre és környékére élelem után kutatni. Több aranysakál esett már ezen a területrészen. A terepi viszonyok azonban inkább a sakáloknak kedveznek, mivel a rihai holtág ember számára nehezen járható és itt, kifejezetten jól érzik magukat az aranysakálok.

Kubatov Imre Gemencen és vadásztársaságában éves szinten, megközelítőleg 30-40 darab aranysakált ejt el, amely azt jelenti, hogy egész évben fegyverrel és csapdával is szorítja a dúvadat. Az aranysakál hívásával kapcsolatban kiemelte, hogy a nyári időszakban könnyebben meg lehetett téveszteni a sakálokat, de úgy októbertől már nem igen reagáltak a sípokra.

Létavértesi tapasztalatok szerint, intenzív vadászata esetén,  egy idő után a nyúlsírásra sem reagálnak. Kubatov Imre tapasztalatai szerint érdemes több, jól ismert márka sípját használni és váltogatni. Nyáron az egércincogás és a nyúlsírám szokott a legeredményesebb lenni. Érdemes még használni a vaddisznómalac visítást, és gyakran a kölyök aranysakál nyüszítő hangját is komolyan veszik az idősebb példányok.

Kubatov Imre, mintegy 5400 hektárért felelős. Kiemelte, hogy a növekvő aranysakálállomány egyre komolyabb problémákat okoz Gemencben is. Rendkívül gyorsan tanulnak a toportyánok és a fedett, ártéri területrészek kiváló búvóhelyet jelentenek nekik. Ahhoz, hogy állományait bizonyos szinten lehessen tartani, a vadászoknak is jobban ki kell ismerniük ezt a fajt. Kubatov Imre megerősítette, hogy az őz állományát már is súlyosan érintette az aranysakál állományainak erősödése. Félő, hogy a védett madár és emlős fauna is veszélybe kerül: mindössze egyetlen egy faj agresszív és invazív túlszaporodása miatt olyan veszteségeket szenved el, amely évtizedekre vetheti vissza az elért sikereket. A most elejtett sakálból mintákat vettek, hogy kiderítsék, egyszerű színváltozatról vagy kutya-sakál hibridizációval találkozott Kubatov Imre – tájékoztatta az Agro Jager Newst a sikeres elejtő.