Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Mikor nem sokkal az idei választások előtt átadták az új Kalocsát és Paksot Foktő magasságában összekötő Duna – hidat, megígértük, hogy ahogy az időjárás és a szabadidőnk engedi. le fogjuk tesztelni, vajon Bajáról indulva érdemes-e egyfajta teljesítménytúraként eltekerni idáig is. Mert ugye Bajáról a szekszárdi – hídig és vissza a töltéseket használva egy alapkör a helyi bringásoknak.

Nos, a szünidő beköszönt, már csak a közel 40 fokos kánikula enyhülésére vártunk. Csütörtökre már csak 35-öt ígértek, így belevágtunk. Köztünk szólva ez némileg hiba volt, aki teheti kicsit hűvösebben próbálkozzon. Mert ugye a nyomvonal szinte végig a töltéseken halad, és emiatt még pár plusz fokot rászámolhatunk. Éppen ezért már fél hétkor elindultunk, de az is késő volt.

Rátérve a lényegre: a túránk direkt útvonala a bajai Duna – híd lábánál kezdődik mondhatni a zuhogónál, és a töltésen haladunk észak felé. A Vízműig (és azon túl) pár kilométer betonkockákból áll, utána tükörsima aszfalt. Ez a rész mindenki számára ismerős lehet, sok itt edző kerékpárossal is találkozhattunk a reggeli órákban. Kb. 20 kilométer után elérjünk a szekszárdi Szent László – hidat, és innen lesz érdekes a dolog. Választhatunk, hogy egyenesen megyünk tovább, vagy átkelünk a Dunántúlra, és a túlsó töltésen haladunk. Mi ezt választottuk.

Áttérve a túloldalra a reggeli órákban árnyékban haladhattunk, és egy ideig aszfaltúton. A látványt fokozza, hogy a töltés mellett többen is állattartással foglalkoznak, így birkák, kecskék, tehenek is színesítik a programot, a vadnyulakról már nem is beszélve, melyek mind – két oldalon a leggyakoribbak. Egy bő 10 km után elérünk a sokak által ismert fürdőhelyig, a Dombori üdülőtelephez. Ide egy 2 kilométeres kitérővel juthatunk el, de ez vastagon megéri.

A Szent László – híd megépülése óta megszűnt a kompjárat Fajsz, és az üdülőtelep között, így számunkra némileg feledésbe merült a fürdőhely az elmúlt évtizedekben, pedig nem rossz hely. A triatlonosoknak meg azóta sem kell bemutatni, mivel minden esztendőben rangos versenyt rendeznek itt. Kiépített strand, büfé várja itt a bringásokat, na meg vízvételi helyek is, de ezzel majd külön foglalkozunk.

Rövid pihenőnket követően visszatértünk a töltésre, ami azonban innentől kezdve nem aszfaltos, hanem homokos – kavicsos, és két keréknyomon járható. Aki a jó átlagokra hajt, vagy országúti kerékpárral megy, az kerülhet Fadd felé, majd a Gerjent Pakssal összekötő alacsony forgalmi úton haladva érhet el a Tomori Pál – hídig. Mi nem ezt tettük, hanem autentikus módon a töltésen jutottunk el Gerjenig, ahol először a focipályát pillanthatjuk meg, majd -mint a fenti képen is látszik – egy utcácska mellett halad a töltés amit így akár ki is válthatunk. Pár száz méter után be is mehetünk a falu központjába, ahol kisbolt, nemzeti dohánybolt, és vízvételi lehetőség is vár minket. De nem ez a legszebb rész Gerjenben, hanem a kikötő, ami a kalocsaiak számára is ismerős lehet, hiszen a két település között a közelmúltig itt járt a komp.

A hangulat ettől még megmaradt, a Rév csárda is üzemel apró pihenőpontként szolgálva. De ha esetleg itt untuk meg a töltés minőségét, még mindig kimehetünk a Paks – Gerjen összekötő útra, ami itt abszolút nem nagy kerülő. Mi persze maradtunk a töltésen. Nem csoda, hiszen innen már csak pár kilométer az új híd.

Az új hídra könnyedén megtalálhatjuk a felhajtót, és szintén jó hír, hogy mind két oldalán van kerékpárút, ráadásul igen széles, és minőséges. Impozáns látvány, megérte amiért jöttünk.

A kötelező bringás fotók elkészítését követően már indultunk is visszafelé. A híd alatt egyébként még munkálatok zajlanak, bontják vissza azokat az elemeket a mederben, amik az építkezésben segítségre voltak. Még a munkások konténer szállásait is megcsodálhatjuk a kalocsai oldalon ahol kb. 50 méter új kerékpárutat is építettek. Utána mind két irányban a már a túloldalon megszokott kavicsos minőség jelzi az Eurovelo 6-ot. Megjegyeznénk, hogy ez Németországban sincs másként, csak ott egy kicsit más minőségű kaviccsal. Az osztrák rész pedig szinte végig aszfaltozott.

Az új út mellett Kalocsa felé sem készült kerékpárút, azonban a töltésen dél felé haladva, ha a meszesi úthoz érünk, onnan egy régi bringaúton akár betekerhetünk Paprika – városba is, de nekünk nem ez volt a cél. De ne ugorjunk hirtelen ekkorát. A kavicsos töltésen dél fele haladva hamarosan Foktő következik. Érdemes megnézni ahogy a Csorna – Foktői – csatorna átszeli a települést, meg persze megállhatunk, pihenhetünk itt is. De pár kilométer múlva a már említett Meszesi – Duna következik Kalocsa magasságában két közismert éttermével.

A nagy szállodahajók is megállnak itt, büfé is üzemel, és vízvételi lehetőségünk is van. Mi egy fürödni tilos táblával találkoztunk, ám a gyakorlatban kedvező vízállás és hőmérséklet esetén ugyanúgy szoktak itt fürdőzni a helyiek és környékbeliek a Dunán, mint mi a bajai – híd két oldala mellett található zátonyokon, ahol elméletileg szintén tilos.

Kalocsát elhagyva Fajszig a töltésen továbbra is kavicsos útvonalon haladhatunk. Fajsz az utolsó település ami mellett kitérő nélkül elhaladhatunk Bajáig, így ha valamire szükségünk van, érdemes betérni. De ha csak ivóvízre, azt megoldhatjuk a közvetlenül a töltés mellett található temetőnél is. Jó hír, hogy innentől kezdve aszfalton suhanhatunk Bajáig. Mi persze, hogy csillagtúra jellege legyen a dolognak, meg hogy minél több lehetőséget feltérképezzünk, ismét visszatérünk a Dunántúlra. Ehhez mindössze megint át kell keljünk a Szent László-hídon, majd délre forduljunk. Pár kilométer után így elérjük a Sió – csatornát, melyen simán át tudunk kelni.

Innentől kezdve hol jobb, hol kevésbé jó aszfaltos töltésen haladhatunk a Pörbölyi Ökocentrumig. Persze a bátrabbak, meg akik unják már a töltés monotonitását, már a Lassi erdészlaknál átvághatnak a Gemencen, ha megfelelőek a körülmények, és erdőlátogatási tilalom sincs. Most nincs, viszont szúnyog akad bőven, de ha folyamatosan tekerünk, akkor ez nem jelent problémát. Biztos ami biztos, mi a már bevett tuti nyomvonalunkat a Kék túra útvonalát választottuk a pörbölyi töltés 55-ös felőli végénél a két sorompó között lefordulva.

A bátrabbak persze az 55-ösön is mehetnek, ami rövidebb, és gyorsabb, de a szűk út, és az erős forgalom miatt ez nem egy életbiztosítás. Na meg a Gemencen átkelve sokkal szebb is. Negatívként sajnos mondhatjuk, hogy az első pár kilométer most nehezebb, az áradás után ugyanis bordázottá vált itt az út. Amúgy ez nem jellemző a Gemenc Zrt. időként el szokta simítani ezeket a problémákat.

A látvány amúgy parádé Bajáig. Elhaladunk a Cserta – Duna, és a Vén – Duna mellett is, ha csendben tekerünk akár sok vadállattal is találkozhatunk, majd Dunafürdőnél csöppenünk vissza a civilizációba. Már csak vissza kell jöjjünk a Duna – hídon, és már el is értünk oda, ahonnan tulajdonképpen elindultunk.

Összegzés – útvonal variációk

Alvégről indulva, és oda visszatérve 115 kilométert mutatott a kilométeróránk. Ebből 10-et így levehetünk, ha csak a hídtól – hídig távot tekintjük. Szintén több, mint 10 kilométer kerülő volt, hogy nem a legegyszerűbben jöttünk visszafelé a Szent – László – hídtól, hanem átkeltünk a Dunán, majd a Gemencen is. A Dombori kitérő is elhagyható, de javasolt. Összességében kb. 95 kilométerrel tervezhetjük a túrát, országúti kerékpárral viszont jóval többre számítsunk. Ebben az esetben visszafelé az 51-es utat is kell érintsük, a túloldalon pedig már írtuk a kerülőket. A szintkülönbségek elhanyagolhatóak, hídról le és fel csupán a tételek.

Vízvételi lehetőségek

Fontos kérdés főleg így nyáron. Jómagam 6.5 liter folyadék elfogyasztásával tudtam teljesíteni az etapot a nagy melegben. Senki se csak egy kulaccsal induljon neki. A képen látható hagyományos kutakkal először Domborinál találkoztunk. Mindjárt az üdülőtelep felé bal oldalon hárommal is egymás után, de ez amit fotóztunk például a strandon található. Gerjen központjában is volt egy, és még a Meszesi – Dunánál töltöttünk a Kék Duna felirathoz közel. Foktőnél nem álltunk meg körbenézni, Fajsznál pedig említettük a temető lehetőségét.

Büfék

A töltésen haladva legelőször a Tíztónál hívják fel ötletesen az aszfaltra felírva, hogy a horgásztavak mellett büfé üzemel. Majd Érsekcsanád következik ismert Halászcsárdájával. Átkelve a Dombori strandon található a kicsit szürreális elnevezésű Szibéria büfé, Gerjen központjáról, és a Rév csárdáról pedig már írtunk. Kalocsánál a Meszesi – Dunánál igény szerint több vendéglátóipari egység közül is választhatunk. Fajszot – Foktőt nem térképeztük fel. Nagyjából ennyi, elnézést ha valakit kifelejtettünk.

Legpraktikusabb útvonal

Ha a legpraktikusabb útvonalat kell javasoljuk, akkor Bajától a Szent László – hídig és vissza a mi oldalunkon lévő töltést ajánlanánk. Odafelé egy átkelést a már említett szekszárdi – hídon, majd egy rövid Dombori kitérőt, főleg strandszezonban. Utána Gerjen határáig maradnánk a töltésen (országútisokat kivéve) ott azonban elhagynánk azt, és Gerjent – Pakssal összekötő úton haladnánk a hídig. Visszafelé a kavicsos út ellenére is a töltést javasolnánk. Az 51-es út mellett ugyanis csak Bátya belterületéig van kerékpárút. Bátyán amúgy van lehetőségünk a töltésre visszatérni, a Rákóczi úton, majd a Dunai úton ami földútba vált egyenesen végighaladva.

Összességében véleményünk szerint a híd megépülésével egy új teljesíthető, és akár útvonalát variálható körtúrára van lehetősége többek közt a bajai bringásoknak is. A táv az edzettebb állapotúaknak akár fél nap alatt is teljesíthető, de kényelmes családias tempóban is belefér egy napba. nem lepődnénk meg, ha sorokat olvasva sokak bakancslistájába felkerülne. Bár a töltésen tekerés többnyire monoton, azért szép is tud lenni (elénk pont egy nagy vaddisznó jött ki), a másik nagy pozitívum, hogy az eltévedésre semmi esély.

Jó tekerést, szuper élményeket mindenkinek!