Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

A 44 éves bajai származású Otott Attila gondolt egy nagyot és feladva gyakorlatilag mindent egy spanyolországi faluba költözött, ahol a helyi várromból akar valami egészen nagyszerűt varázsolni. Történetét a spanyol sajtó is felkapta, úgyhogy itt is megérdemel egy posztot. – írta a Határátkelő.blog.hu.

Attila boldogtalan volt. Még 2005-ben végezte el az egyetemet, aztán hajón dolgozott, majd egy brüsszeli hotelben dolgozott, de volt taxis is. Viszont meglehetősen unta a (szerinte túlzottan) kiszámítható életet, nem találta a helyét. 

Őt évvel ezelőtt úgy döntött, sok más emberhez hasonlóan ő is a Camino de Santiago legyaloglása alatt próbálja meg újragondolni az életét és kitűzni új célokat. 

Az El Camino alatt ért el a leóni Vega de Valcarce nevű faluba. A településen mindössze 621 ember él, viszont itt található a Sarracín kastély (inkább vár), pontosabban annak a romjai.

Az épület alapjait még a X. században rakták le, aztán a XIV. században építették rá a várat, amiből mára nem sok maradt (csakúgy, mint az azt használó templomosokból). 

Amikor Attila meglátta, rögtön tudta, hogy megtalálta a célját, ami nem más, mint a vár helyrehozatala, hogy az aztán menedékként és spirituális központként szolgáljon a hozzá hasonló zarándokoknak. 

“A falusiak összeismertettek Fidel Ramón Pérez építésszel, aki a faluban született, és ugyanúgy odavan a várért, mint ahogy én. A Fidellel való találkozás úgy történt, hogy telefonon nagy nehezen elértem a polgármesteri hivatalt, ahol megdöbbenésemre közölték, hogy már van itt valaki, aki a vár megszállottja” – mesélte még bő két éve a Magyar Nemzetnek. 

„Egy tolmáccsal való rövid beszélgetés után és egy levélváltást követően azonnal repülőjegyet vettem. Anélkül, hogy egyetlen szót is tudtunk volna mondani a másik nyelvén, rögtön éreztük, hogy testvérek lettünk Fidellel és ez az erős kapocs ma is megvan. Több nyelvből összekombinált mondatokkal, mutogatással tökéletesen értjük egymást” – tette hozzá Attila.

Persze a dolog nem ment olyan könnyen, mint azt esetleg képzelhetjük, hiszen csak tavaly szánta rá magát, hogy végleg feladjon mindent, eladja a budapesti lakását és minden erejét és idejét a zarándokúttól 800 méterre fekvő vár felújításának szentelje.

„A várakból általában múzeumok lesznek, az én célom az, hogy életre keltsem” – nyilatkozta az El País című lapnak Attila. Célja az, hogy az erődítményt ne csak belülről, de kívülről is átformálja.

A vár egyik oldalán kis ökofalut építene, kőből és fából készült házakkal, melyek megújuló energiából (napelemekből, szél- és vízturbinákból) nyernék az áramot. 

Ha már a házaknál tartunk, nem csak a házak esetében használna hagyományos, természetes anyagokat, azokat a klasszikus foglalkozások még a környéken élő művelőivel építené meg: kovácsokkal, ácsokkal – de olyanokat is vár, akik nem a arrafelé élnek, de szívesen segítenének.

Mindez persze nem kevés pénz, visszafogott becslések szerint is több millió euró, így aztán Attila létrehozott egy nonprofit szervezetet, hogy megpróbálja összeszedni a szükséges összeget elsősorban különböző szervezetek és persze a zarándokok támogatására számítva.

„Egyszer éppen nagyon el voltam keseredve, és úgy láttam, hiába ígérgették sokan, mégsem segítenek. Pár nap elteltével jött egy e-mail, amelyben arról értesített egy jótevő, hogy ezer eurót küld a célra. Hálálkodó levelemre pár nap múlva tízezer eurót küldött. Az illető merő véletlenségből magyar, de kilétét nem szeretné nyilvánosságra hozni” – adott egy példát a támogatásra a már említett Magyar Nemzet-interjúban.

A környék sem rossz

A helyi polgármester is üdvözli a kezdeményezést, elsősorban azért, mert azt reméli, hogy az minél több embert vonz majd a folyamatosan csökkenő lélekszámú településre. 

„Aki elhatározza, hogy végigjárja az El Caminot, arra nagyon nagy hatással van az út, én is tele voltam energiával, ezért is sikerült belevágnom ebbe az egészbe. A vár energiát ad, és hozzánk csak az a zarándok fog feljönni, aki igazán komolyan gondolja, aki a nap végén fáradtan még belead egy kis energiát, és felmászik a meredek lejtőn” – mondta Attila. 

A helyzetet bonyolítja némileg, hogy a vár 1949 óta műemléki védelem alatt áll, tehát mindent engedélyeztetni kell a megfelelő hivatallal. Ugyanakkor a vár restaurációját vezető régész, Miguel Ángel López Marcos szerint minden kezdeményezés támogatandó, ami új életet lehelhet az építménybe. 

„Tiszteletben kell tartani az eredeti építészeti megoldásokat. A vár lábánál lehetne legjobban kialakítani a tervezett falut, én újraalkotnám a középkori települést, ami mára elveszett, mert az gazdagítaná az örökséget és jobban érthetővé tenné az egészet” – hangsúlyozta Miguel Ángel López Marcos.

A szakember szerint egyébként elég komoly gondok vannak az építménnyel, decemberben például a falak megerősítésén dolgoztak, ám a Castilla y León-i örökségvédelmi hivatal által adott 50 ezer euró nem volt elég arra, ami a legfontosabb lett volna: a süllyedő ciszterna újraépítésére. 

A várat igazán a templomosok kezdték anno megerősíteni, és Attila vállalkozása is erre épül (olyannyira, hogy a templomos zászló kint van a várfalon). Egykoron a templomosok feladata volt a zarándokút felügyelete, a zarándokok védelme. A vár 500 évig működött, ezen idő alatt több átalakításon is átesett. 

Több száz év után most jöhet a következő, egy elszánt magyar segítségével.