Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
Vezető hír volt mindenhol szerdán, hogy a lezárt röszkei határállomásnál szinte ostromállapot alakult ki, így gondoltam nézzük már meg azt a híres határzárat Hercegszántónál is. Annál is inkább, mivel a hozzánk legközelebb lévő határátkelőkről (Bácsalmás, Hercegszántó) szinte semmilyen hírt sem hallottunk a migráns helyzettel kapcsolatban.
Kifelé nem nagyon igyekezett senki.
Nos megkértem az engedélyt a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányságtól, és kellemest a hasznossal ötvözve már indultam is délnek kerékpárommal, mint annak idején a gyorshadtest. A falvakban a főút mentén nem igazán tűnt úgy, mintha rendkívüli helyzet lenne. A hétvégi Bácsborsód – Madaras közti bejáráson egész más volt a tapasztalatom.
A hercegszántói határállomáson lejelentkeztem, ahol készségesen álltak a rendelkezésemre. Megtudhattam, hogy sem a szántói, sem a bácsalmási határátkelőnél sem érezhető semmilyen feszültség. Rendben megy minden, kicsi a várakozási idő. Egyedül a rendőrség készenléti csoportjának jelenléte jelzi, hogy most azért történhetne valami.
Európa itt kezdődik
A határőrök tanácsára először keletre Bácsszentgyörgy felé indultam.
Sehol egy árva lélek, migráns – embercsempész egy szál se.
Aztán gyorsan felfedezem, hogy a vakondok ősi módszerük segítségével simán átmigrálnak a kerítés alatt.
“Nesze neked Schengen.” (ismeretlen vakond)
Sikerrel járt valamilyen nagyobb állat is, amely feltehetőleg átkaparta magát Szerbiába, így nem kizárt, hogy ha valaki a műszaki határzár gyenge pontját keresi, az ezt a módszert fogja választani.
Pár száz méter után felértem egy dobra, ahonnan remek volt a panoráma.
Aztán ha már az érdekességeknél tartunk, láttam még a határzáron áttörni akaró fácántyúkot, valamint a kerítésre valaki egy kukoricát is feltűzött.
Érdemes volt böngészni.
Kb 5-7 kilométert haladtam keletnek. Sehol egy árva lélek, de kukát sem láttam egy darabot se. Ezt csak azért emelem ki, mert rengetegen posztolták, hogy mennyit szemetelnek a menekülők. Tény és való, de ha nincs hova dobniuk a szemetet valószínű nem cipelik magukkal, mint ahogy a bajai dunai zátonyok is úsztak a szemétben nyáron, amíg ki nem tették a zsákokat. Nem mondom, hogy mindenki a megfelelő helyre dobná a hulladékát, de úgy gondolom, hogy nagyságrendekkel kevesebb lenne a mennyiség. Kérdés persze, hogy érdeke-e valakinek, hogy kevesebb legyen a szemét, vagy inkább az a jó, hogy ez miatt is sokaknak meg van a véleménye a migránsokról. Persze erre nincs szemét ( a kerítés építők zsákban bekötözve itt hagyott hulladékán kívül) így se, mivel jelenleg senki nem jár erre, de ez még változhat.
Annál is inkább, mert a migránsokat szállító buszok Szerbiában a horvát határ felé indultak, és Bezdán felé a batinai hídon akarnak átkelni Horvátországba. Ha ez nem jön be (a horvátok is keményítenek), Bezdán jó ha 10 kilométerre van Hercegszántótól, így nem kizárt, hogy tőlünk közvetlenül délre is megpróbálnak majd átjutni.
Valahol 5 – 7 km után elhagytam a kerítés vonalát, és egy földúton Bácsszentgyörgy felé szerettem volna eljutni. Ez annyira jól sikerült, hogy megint kikötöttem a szántói határállomás közelében. Így vettem a fáradságot, és eltekertem a Ferenc csatornáig, hogy arra mi a helyzet.
A Ferenc csatorna változatlanul a természet egyik csodája
Keresztül mentem a falun, és a híd előtt lefordultam Szerbia irányába. Közvetlenül a vízparton nem lehet eljutni a kerítésig, mert előbb utóbb egy nem műszaki bokorzár utunkat állja, de ha kicsit visszább jövünk, a töltés mellett már elérhetjük célunkat.
Itt hatalmas meglepetés fogadott: a kerítésnek egyszer csak vége, és egy ösvényen meg lehet kerülni.
Kevésbé bevállalós menekült is könnyen átjuthat itt.
Kicsit arrébb, pedig egy kb 5 méteres rés található, focinyelven mintha söprögetővel játszana a határzár.
Lehet két oldalról kezdték építeni, és nem ért össze.
A híd túloldalára már nem mentem át, de állítólag a Ferenc csatorna, és a Duna között egyáltalán nincs kerítés. Igaz ez egy mocsaras rész, és csak egy-két helyen járható.
2 katona, és 2 rendőr járőrözött együtt.
Ebből a kerítésből amúgy tényleg egyfajta turista látványosságot lehetne csinálni, mert biztos sokakat érdekelne, de mégsem tudom senkinek ajánlani, mivel engedélyhez kötött. Engem is kétszer igazoltattak. Megkérdezték láttam-e migránsokat, vagy rongálás nyomát, meg hogy honnan jöttem, mert ilyen csodabogarat, még az újságírók között sem láttak. Aki ismer ezen nem lepődik meg annyira. A helikopter is többször körözött felettem, a múlt héten állítólag Gara térségében 3 tankot is láttak. Hivatalosan hadgyakorlat volt ekkor a térségben.
Betértem egy-két vendéglátó ipari egységbe is Hercegszántón.
Egy hölgytől megtudhattam, hogy bár szántói ő bizony még nem látott migránst. A férfiak is csak a híradásokból tudnak a helyzetről, hiába 2 kilométerre a határ. Nem örülnének neki, ha az ő falujukat is elárasztanák a menekültek, de nyilván ez érthető.
Egri kerékpárosokkal is találkoztam Dávodon. Ők az egyetlen magyarországi etnikai kisebbséghez hasonlították a migránsokat, és az általánosításoktól sem riadtak vissza “Ez egy horda. Szemetelnek, agresszívek, jól megkaptuk őket.”
A műszaki határzárra bizonyos időközönként táblák vannak felfüggesztve, melynek két oldalán nem ugyanaz a felirat van írva vagyon. A Szerbia felől érkezőnek vagy fél tucat nyelven a veszélyre hívja fel a figyelmét, míg Magyarország felé becses anyanyelvünkön csak annyi van feljegyezve:
Több tiszteletetet a fémtolvajoknak:)
Az oszlopokon kívül viszont a többi fémből…
Facebook galériánk:
hozzászólok