Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Államalapító Szent István ünnepe alkalmából Novák Katalin köztársasági elnök a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adományozta Rádi József Sándor erdőmérnök részére a gemenci erdőgazdaság újraszervezésében vállalt kiemelkedő szerepe, valamint több évtizeden át elhivatottan végzett munkája elismeréseként.

Rádi József erdőmérnök, a Gemenc Zrt. nyugalmazott termelési vezérigazgató-helyettese életét és munkáját a gemenci erdők szolgálatának szentelte. Elhivatott munkája, magas szintű szakmai tudása sokban hozzájárult az erdőgazdaság szakmai téren történő reorganizációjához. Nyugdíjba vonulása után is „aktív” maradt, idejét jelenleg is a gemenci erdők történetének feldolgozásának, megismertetésének szenteli.

Tanyasi 1-8 osztályos- egy tanítós- iskolából jutott el a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemre, ahol erdőmérnöki diplomát szerzett. Szakmai életútját a bajai székhelyű Dunaártéri Erdőgazdaságnál kezdte gyakornokként és ott is maradt nyugdíjazásáig. Valójában három cégnél dolgozott (Dunaártéri Állami Erdőgazdaság, Gemenci Állami Erdő-és Vadgazdaság, Gemenc Rt.) anélkül, hogy munkahelyet váltott volna.

Két évi erdőrendezői illetve műszaki vezetői munka után 1968-tól 1993-ig erdészetvezetőként tevékenykedett az erdőgazdaság bajai erdészeténél.

Az erdőgazdaság leggyengébb erdészetéből 10 év alatt az élmezőnybe került vezetése alatt a bajai erdészet. Az erdészet faállománya a többi ártéri erdészethez képest gyenge minőségű volt, ezért struktúraváltást vezetett be, ennek eredményeként az üzemnél: csemete termelés, erdőművelés, fahasználat, fagyártmány termelés, fácántenyésztés, apró-és nagyvadgazdálkodás folyt. Vezetése alatt a szőlőkaró termelés mellett korszerű parkettafríz gyártó üzemmé vált az érsekcsanádi fűrészüzem és ekkor jött létre az országos hírű lenesi fácántelep.

A Gemenc Rt. gazdasági mélyrepülése idején nevezték ki a gazdaság termelési vezérigazgató helyettesévé és ebből a beosztásából ment nyugdíjba. Teljes erőbedobással küzdött a gazdaság fellendítéséért, ami 1998-ra az új vezérkarral sikerült is. Aktívan részt vett a fagyártmány üzemek korszerűsítésében és a vadgazdálkodás eredményessé tételében.(Ő készítette a lenesi EU konform vadhűtő és begyűjtő hely sikeres pályázatát.)

Aktív természetvédő volt. Fegyelmi eljárások ellenére megtagadta a Veránka szigetnek a gemenci árteret legjobban jellemző, gémtanyát és rétisas fészket magába foglaló erdőterület kitermelését, amely jelenleg erdőrezervátum.

Az erdő közcélú rendeltetését mindig szem előtt tartotta, ezért küzdött az erdei kisvasút fejlesztéséért, az országban egyedül álló faanyag szállító hajópark megmentéséért, az erdei iskola program bevezetéséért.

Vezetőként gondoskodott beosztottjai szakmai fejlődéséről, így műszaki vezetőiből főmérnök, osztályvezetők és erdészetvezetők lettek.

Nyugdíjba vonulása után is szoros kapcsolatban maradt a Gemenc Zrt-vel, részt vett a karapancsai kis kastély múzeummá alakításában.

Pályafutása alatt az ártér és a Duna megszállott szerelmese vált, ezért kezdte kutatni annak múltját, és 4 évi levéltári munka után megírta a „Kalocsán Gemencről” című tanulmányát, amely hézagpótló mű a gemenci erdők történetének megismerésében.