Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
A délvidéki földikutya bajai élőhelyének védett természeti területté nyilvánítását kezdeményezte a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a Földművelésügyi Minisztériumnál.
A szaktárcának küldött levélben az egyesület arra kéri Fazekas Sándor minisztert, hogy a délvidéki földikutya élőhelyének megőrzése érdekében a Baja határában található 130 hektár egykor katonai gyakorlótérként használt területet rendeletben nyilvánítsa országos jelentőségű védett természeti területté.
A délvidéki földikutya (Nannospalax montanosyrmiensis) Magyarország legveszélyeztetettebb gerinces állata. A Természetvédelmi Világszövetség kritériumrendszere szerint kritikusan veszélyeztetett rágcsáló a Kárpát-medence bennszülött állatfaja. Hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke egymillió forint – közölte az egyesület csütörtökön az MTI-vel.
Fotó:www.thunk.transindex.ro
A bajai populáció 2013 májusában történt felfedezése új esélyt ad a faj hosszú távú megőrzésére, mivel ez – a legújabb felmérések szerint mintegy 200 egyedet számláló – állomány a faj legnagyobb ismert populációja és egyben az egyetlen, amely aktív természetvédelmi beavatkozás nélkül is életképes lehet.
Az állomány megőrzése elengedhetetlen ahhoz, hogy szavatolni lehessen a faj fennmaradását, amelynek mindkét számottevő populációja Magyarország területén él.
A szakemberek megítélése szerint a faj fokozottan védett jogi státusa nem biztosíthatja a hosszú távú megőrzés lehetőségét anélkül, hogy az élőhely megfelelő szintű területi védettséget ne kapjon. A feltárt bajai élőhely a mindennapokban számos olyan hatásnak van kitéve, amely károsíthatja vagy különleges esetben meg is szüntetheti azt.
A miniszternek eljuttatott kezelési terv tervezete többek között tartalmazza az élőhely természetes állapotának visszaállítását, a területet ért korábbi civilizációs hatások – különösen a katonai tevékenység és az illegális hulladék-elhelyezés – okozta élőhelyrombolás felszámolását, a rehabilitációval érintett területek természetes növényzetének visszaállítását, őshonos és tájra jellemző gyepalkotó fajok telepítését, az ideális természetvédelmi célú földhasználat megvalósítását, elsősorban a legeltetéses állattartás elősegítését.