Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Ady Endre Karácsony című versében így ír:

Ma tán a béke ünnepelne,                                                                        

A Messiásnak volna napja,
Ma mennyé kén’ a földnek válni,
Hogy megváltóját béfogadja.
Ma úgy kén’, hogy egymást öleljék                                        
Szívükre mind az emberek –
De nincs itt hála, nincs itt béke:
Beteg a világ, nagy beteg…

Majd később így folytatja:     

Ember ember ellen csatázik,
Mi egyesítsen, nincsen eszme,
Rommá dőlt a Messiás háza,
Tanítása, erkölcse veszve…

A költő látlelete nem csak a korabeli magyar társadalomról telitalálat, hanem napjaink szomorú valóságát is visszatükrözi. Az egykori és mai magyar közállapotok legjellemzőbb vonása a békétlenség és a szétesettség. Ennek egyértelmű bizonyítéka, hogy az ember, illetve az emberi együttélés lényegileg nem változik. A mögöttünk levő jó 100 évben különféle álmessianisztikus eszmék és ideológiák születtek, majd tűntek el. Sajnálatosan nem egy álmessiás uralma terhelte meg a magyar közéletet. Talán az sem elhanyagolható tény, hogy az említett időszakban egészen napjainkig nemegyszer keresztyén (tény) színezetű hatalmi formációk hirdettek békét, majd kiderült, hogy igazából vakvezetők.

            A karácsony azonban elsősorban nem a való világ szomorú diagnózisa. A Szentírás sokkal inkább arról beszél, hogy ebbe a csüggesztő helyzetbe belép az Isten világa. Mégpedig azért, hogy hitet, reményt és még inkább szeretetet árasszon. Számomra nagyon kifejező az alábbi vallomás.

„Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő nap a magasságból, hogy világítson azoknak, akik a sötétségben és a halál árnyékában lakoznak, hogy lábunkat a békeség útjára igazítsa.” (Luk 1, 78-79)

Tiszta szívből kívánom minden jóérzésű embernek, hogy az Isten világossága – amely egyébként „a sötétségben fénylik”- átsugározzon rajtunk! Konkrétan arról van szó, hogy minden békétlenség és meghasadtság közepette értelmünk, szívünk és lábunk a „békesség útját” járja. A békétlenek gyülekezetében, mintegy Krisztus követségében járva a békességet hordozzuk. Jézus szavai szerint azok a boldogok, akik békét teremtenek.

Bán Béla

református lelkipásztor