Nem Pesten történt, amit hallotok. De nem is egy közép-amerikai vagy afrikai diktatúrában, pedig az ember arra gyanakodna, hogy ez már Ciudad de Junta vagy Burkina Fasso. Nem, kérem, Baján történt. Sérült ott törvény, kocsi, ember, minden, ami a környéken volt – persze, népszavazás idején minden más, ilyenkor a kvantumállandó is nagyobb, a fény is lassabban terjed. Egyet tudok mondani: szégyen az, hogy megeshetett ez a történet.

Plakátok a Jelky téren

Az mondjuk köztudomású, hogy a magyar demokrácia mint jelenség a kabarétréfák körébe tartozik, de elvben ebben a drótoktól öleltben vannak bizonyos izék, viccesen törvényeknek szokták őket nevezni, amiket be kell tartani, mert ha megsértjük őket, jön a rendőr és elvisz. Vagy nem visz, ha nem vihet – rendőr se szívesen lennék manapság. Azt tudjuk, hogy a Magyar Kétfarkú Kutya Párt a legnagyobb szálka manapság a jobboldal szemében, hiszen a népszavazás politikai kihívására egyedül ők voltak képesek megfelelő, csattanós és szellemes választ adni, a többi politikai formáció még most is ül és pislog, mint hal a szatyorban. Bántják is a plakátjaikat, tépik-rongálják a bősz honfiak, könnyű nekik, a plakát nem üt vissza, a nyomdafesték is sokat tűr. Hanem hétfő este Baján már nem a plakátot bántották az izompatrióták hanem a plakátolókat. Lett is belőle rendőrségi ügy.

Legyünk pontosak és szorítkozzunk a tényekre: a bajai Jelky András téren plakátokat ragasztó fiatalokat megtámadták és megkergették közelebbről meg nem határozott honpolgárok, gondolom a választási törvény és a magyar demokrácia nagyobb dicsősége érdekében. Ha ez Burundi-Alsó rendezőpályaudvaron történik, ám legyen, ott megszoktuk, de Európa közepén még időnként váratlanul hat egy-egy ilyen önkéntes Ku-Klux-Klan-csapat fellépése. Nyilván egy ilyen afférról két fél számolhat be tárgyilagosan: a sértettek és a rendőrség. A harmadik résztvevő, mármint az elkövetők szintén elmondhatná, amit tud, de ők érthető okokból tartózkodnak a megnyilvánulástól, remélem, majd a bíróság előtt megered a nyelvük.

Ha ugyan lesz ebből tárgyalás. És ha azon a tárgyaláson nem a sértetteket ítélik fejenként kétszáz év katorgára.

No, de lássuk, kedves feleim, miképpen számolnak be az esetről maguk az érintettek. Nem voltam rest, megkerestem őket, csak a nevüket hallgatom el – van nekik elég bajuk így is, ne tetézzük.

– Mi történt hétfő este Baján?

– Helyszín: 6500, Baja Jelky András tér. Este 23:00 körül. Plakátozás a közlekedési lámpáknál, az utolsó oszlopnál tartottunk, a rendőrlámpás kereszteződésnél, mikor két gépjármű elhaladt mellettünk, lassítva, gyalogos tempóban vagy talán meg annál is lassabban. Filmeztek, vakuval fotóztak. Mi nem sejtettünk semmit. Elindultunk a leparkolt kocsihoz (kisbusz), miközben láttuk, hogy szemközt velünk, egy pizzéria után leparkolt a két gépjármű es körülbelül 8-10 kopasz, nem kopasz, szervezett társaság készülődik, egymást bevarrva indultak felénk. Érezve a bajt, sietve indultunk a buszhoz. Mire a kocsihoz értünk és beugráltunk egy barna dzsekis srác a vezetőoldali ablakot kezdte verni. Majd elindult a kocsi, de a busz hátulját, üvegét erővel ütöttek indulás előtt. Pánikhangulat volt, nem készültünk ilyenre… idővel beláttuk, hogy ott kellett volna maradni es várni a rendőrt. Szerintem fontos: erővel, ököllel verték és rúgták az ablakokat. Támadó jellegű volt, felvették kamerával az akciójukat, mi kerültünk a konfliktust, nem ragasztottunk magántulajdonra, csak oszlopokra. Eddig mindenki kedves volt velünk és nevettek a plakátokon vagy panaszkodtak, hogy milyen rossz a gyűlölet és mennyire jók a plakátjaink.

– És ön hogyan emlékszik?
– Este negyed 11-kor csatlakoztam a brigád plakátragasztó tevékenységéhez, a bajai MNÁMK iskolánál futottunk egymásba. Az akciójukról már korábban is tudtam, de ez volt az első alkalom, hogy ideális is volt számomra az időpont. A fiúk itt már pont végeztek, és megegyeztünk, hogy a tevékenységet a Jelky téren folytatjuk. Én biciklivel átcsörtettem a városon a helyszínre, ahol bevártam a többieket, akik a fehér kisbusszal érkeztek, a Jelky téri régi buszmegálló (most parkoló) egyik közlekedő útjához ahol a ház előtt le is parkoltak. Én a biciklit a tetős rész alatti láncos korláthoz zártam le.
Megkezdtük a tevékenykedést, minden oszlop kapott bőven a plakátokból. A buszmegálló közepétől először a szegedi út felé, majd a teljes buszmegállót megkerülve a zebrán szabályosan átkelve megszórtuk a közlekedési lámpák póznáit is. Mind a négy sarok kapott plakátot, így tettünk meg egy kört. A művelet közben több rendőrautó is elhaladt mellettünk, de nem törődtek velünk, az utolsó póznához érve (a teljes kört leírva) lettünk figyelmesek a két általam sötétnek látott gépjárműre, amik mellettünk való elhaladás közben le is lassítottak. A többiek állítása szerint kameráztak is az autóból én sajnos ezt nem láttam, mert éppen egy az ÉLET SZÉP plakátot hegesztettem a falra. Felnézve csak a két távolodó autót láttam a szegedi úton Szeged felé elhaladni, azt még felismertem, hogy hátul ültek benne emberek. Az ezt követő percekben a két autó a Tóth Kálmán utca felől érkezett, és a Jelky tér és a Tóth Kálmán utca sarkától kicsit visszább, egy órásüzlet előtt parkoltak le. Ekkor már elkezdtünk mozgolódni, éreztük, hogy valami nem tökéletes. A két gépjárműből 8-10 fekete ruhás, kellemesen kigyúrt ember szállt ki, és csendben elkezdtek felénk sétálni. Mi megszaporáztuk a lépteinket. Én oda mentem a bicajhoz, kikötöttem majd felpattantam rá, ez alatt a többiek bedobálták a felszerelést a VW kisbuszba és beszálltak, én ekkor már hallottam a mögöttem lévő lépteket, elkezdtem tekerni – első ízben hátra nézve nem láttam, hogy utánam futottak volna, de amikor átkeltem az úton (körülnéztem, nyilván azért hogy nehogy elüssenek a többiek) láttam, hogy már a kisbusz mellett áll az érkezett banda és ököllel (kalapácsütéssel – ökölben a kéz és vállból indított dörömbölés) verik a kikanyarodó autó általam látott bal oldalát, illetve rugdossák is azt. Közben azt ordibálták hogy HOVA MÉSZ, HOVA MÉSZ?
Jobban ráhajtottam és eltekertem, a többiek meg a gépjárművel követtek. A Szegedi úti körforgalomnál (buszmegállónál) értek utol, onnan egy kicsit együtt mentünk, majd a kis utcákon lámpa nélkül elcsaltam haza. Személyes tapasztalatom alapján az adrenalin dolgozott bennem, ezért tisztára olyan volt mint egy akciófilmben. csak az autós üldözés maradt el. Haza érve még facebookon értekeztünk, majd reggel mikor felkeltem, olvastam, hogy a fiúk akkor szabadulnak, megtörtént a feljelentés. Másnap mentem is tanúként vallomást tenni a rendőrségre. Mi 6-an voltunk, ők pedig 8-10-en lehettek, elég nagy túlerőben voltak így első ránézésre. Persze mi sem kerestük a bajt ezért is vettük inkább menekülőre a formát.

– Ön mit látott?
A lényeg, hogy plakátoltuk a Jelky András térnél az egyik zebra melletti lámpatestet, mikor két gépjármű, egy szürke BMW e46 típusú, illetve egy ismeretlen márkájú sötét színű gépkocsi lelassított szinte teljesen és fényképezni kezdtek minket; majd elhajtottak, mi nem tulajdonítottunk túl nagy jelentőséget a dolognak. Aztán plakátoltunk tovább de már a kisbusz fele véve az irányt. Látjuk, hogy szembe velünk egy pizzéria után kicsivel leparkoltak a fent említett gépjárművek. Ekkor mar gyanúsak voltak, pattannak is ki az emberek belőlük, vagy 8-10-en lehettek, sötét ruhában, pár kopasz biztos volt közöttük, nagy darabok, nekem huligáncsoportnak tűntek akik nem igazán barátkozó típusúak. Amint konstatáltuk a helyzetet, hogy ezek bizony nem véletlenül vannak itt, ilyen arcok nem igazán gyűlnek össze hétfő este 11-kor két kocsival csak úgy Baján (kisváros, biztos csak sétálni és pizzázni jöttek, majd elosztották a fuvarköltséget), éreztük a bajt. Amint megindultak felénk, némelyik futva, mi is sietni kezdtük, pattantunk a kocsiba, mindent behajítottunk az autóba ami csak nálunk volt: vödröt, ragasztót fedél nélkül, ecsetet… minden repült! Gyorsan bepattantunk a kocsiba, én, mint sofőr, amint beszálltam, már baloldalról kaptam egy srácot (ő biztos futott, elsőként érhetett oda), aki ököllel verte a vezetőoldali üveget, közben ordibált befelé, hogy „hova mentek, hova mentek…” közben a buszban pánikhangulat uralkodott, „menjél, menjél” utasítást hallottam, mint valami kibaszott lincselés helyszínén. Ekkor indítottam, ekkor mar az autó hátulja felől is lehetett hallani ahogy ütik, rúgják az autót… gázt adtam és leléptünk. Közben egyikünk hívta a rendőröket; majd azok meg is érkeztek; utána be kellett mennem, mint sofőr vallomást tenni. Bent fél 2 körül jelezték, hogy ez politikai ügy, ezért komolyabb: felébresztették a nyomozókat, új vallomást kellett tenni most már nekik és másik két barátunk is tanúvallomást tett. Reggel 6-ig voltunk bent. Ja este 8-kor gyülekeztünk 5-en voltunk, a buszban, sokat voltunk nyílt terepen szerintem ott szemeltek ki minket – én mintha láttam is volna egy autóban az illetőt aki az autó üvegét öklözte, bár akkor csak integetett vagy mutogatott…
– Tehát a rendőrségen, a bejelentés során elhangzott az, hogy ez politikai ügy?
– Volt szó arról, hogy ennek politikai oldala lehet, és ezért másként kell kezelni, kérdezték is, hogy hallottunk-e politikai üzenetű üvöltözést. A jegyzőkönyvbe nem került bele, az biztos, de a beszélgetések során egyértelmű volt, hogy ők sem sima csoportos garázdaságként tekintenek rá. A kiérkező rendőrök telefonáltak, kérdezték, hogy ez most minek számít és mit csináljanak, tanácstalanok voltak, nekik is új volt a helyzet.

Hát, rendőr sem szívesen lennék Baján, az is biztos. Még szerencse, hogy időben kiérkezett a karhatalom, és nem esett kár emberben, egészségben – de hát képzelhető, milyen kínos lehet ebben az ügyben eljárni, főleg nyomozni. Hiszen Baja nem egy világváros, valószínűleg nincs olyan sok kigyúrt kopasz sem, akire gyanakodhatna a hatóság – de hát őket köti a szolgálati szabályzat. Igaz, a sértettek egyértelműen kiemelték, hogy a rendőrök derék, emberséges módon bántak velük, tisztességesen, kulturáltan beszéltek, udvariasak voltak – valószínűleg a hatóságnak is kellemetlen volt az affér, hiszen váratlan, éjszakai többletmunkát okozott. De hát miért nem kérdezzük meg őket is, hogyan látják a történteket?

Megkérdeztük.

E-mailben, a Bács-Kiskun megyei rendőr-főkapitányság információs osztályát. Éspedig ezekkel a szavakkal kérdeztük:

„Tisztelt Bács-Kiskun megyei RFK Kommunikációs Szolgálat,

Szele Tamás vagyok, a huppa.hu, munkatársa, és mivel egy íráson dolgozom egy eset kapcsán, mely az Önök hatáskörébe tartozik, érdeklődni szeretnék, miszerint:
Hétfőn, 2016. szeptember 26-án este 23:00 órakor, illetve az után pár perccel Baján, a Jelky András téren miféle atrocitás érte a Magyar Kétfarkú Kutya Párt plakátokat ragasztó tagjait és szimpatizánsait?
Kik támadták meg őket, illetve, amennyiben ez a vizsgálat érdekeire való tekintettel nem közölhető, behatárolható-e a gyanúsítottak köre politikai avagy bármilyen más szempontok alapján (megértem, ha erre nem válaszolnak)
Milyen mértékű anyagi, fizikai vagy bármely egyéb kár keletkezett?
Hányan vettek részt az atrocitásban?
Tekinthető ez szervezett támadásnak?
Az esemény a BTK avagy a PTK szerint mely törvényt avagy jogszabályt sért, minek alapján lehet elbírálni, minek minősül? (Garázdaság, könnyű/súlyos testi sértés, károkozás, stb.)
Van-e tudomása a bűnüldöző szerveknek arról, hogy a támadók tettüket videokamera segítségével rögzítették, a bűnüldöző szervek megtalálták-e ezt a felvételt, használják e a nyomozati munkában?
Tekinthető-e ez az atrocitás politikai bűncselekménynek?
Meg lehet-é előzni az ilyen eseményeket helyi rendőri eszközök segítségével?

Előre is köszönöm mielőbbi válaszukat. A sikeres együttműködés reményében

Maradtam tisztelettel

Szele Tamás”

A válasz példás gyorsasággal érkezett – ha nem is volt kimerítő.

„Tisztelt Szele Tamás!
Megkeresésével kapcsolatban az alábbiakról tájékoztatom: A Bajai Rendőrkapitányság garázdaság bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt indított büntetőeljárást ismeretlen tettes ellen. A folyamatban lévő nyomozásról nem áll módunkban több információt kiadni. Tisztelettel: Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság”

Nos – legalább válaszoltak. Legalább van eljárás. Legalább folyik a vizsgálat. Legalább a rendőrség még ellátja a feladatát.

Mondjuk, nem én vezetem a nyomozást, de ha rám hárulna ez a feladat, elsősorban ez érdekelne: hova került az a videofelvétel, amit a garázdák készítettek? Miért vették fel a bűncselekményt? Mi a céljuk a felvétellel?

Mert ne köntörfalazzunk: ez nem egyszerű garázdaság volt, ez politikai akció volt, népszavazási huliganizmus a javából.

Aztán azt is megkérdezném, kinek van a városban ilyen típusú Audija, és hol járt az illető hétfő este?

Meg annak is utánajárnék, nincs-e Baján működő Betyársereg-klán vagy Hatvannégy Vármegye-sejt?

És aztán leváltanának, más kapná meg az ügyet, egy könnyebben kezelhető ember, aki kimutatná, hogy nem is történt semmi.

Kell tehát félni ezek után a plakátolóknak?

Nem kell: a félelem a demokrácia legnagyobb ellensége, a zsarnokság táptalaja. Félni nem, hogy nem kell, de egészen egyszerűen nem is szabad. Aki fél, már vesztett is.

De a körültekintés ajánlatos.

Mi sérült Baján?

Két dolog: egy VW kisbusz és a magyar demokrácia.

A kisbusz még javítható.

A másik? Próbáljuk meg kikalapálni…

Együtt sikerülni fog.

Csak ne féljünk, ne ijedjünk meg.

A kopaszoktól sem.

A politikusoktól sem.

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa