2017. december 12. Gabriella

Magazin

Én sem mindig értem a képeim

Antal Tibor | 2017. december 02. 15:41:12 | Utolsó frissítés: 3 napja

Gyorsan szeretnél értesülni a Sugópart híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Beszélgetés Fény Gépész Kovács Gáborral a fotópályázat győztesével.

 

A héten ”Fény Gépész” Kovács Gáborral beszélgettünk abból az apropóból, hogy a Baja város 320 éves naptárfotó pályázaton az ő képét választották ki borítónak, mely a Szentháromság szobor együttes Lukács szobrát ábrázolja különös látószögből.

 

Fény Gépész Kovács Gábor: Lukács

 

Mint a szerzőtől megtudhattuk, ha valaki képét borítóképnek választják, az elég bukó a többihez képest, mert ki az aki egy hajtogatható naptárt úgy tesz fel a falra, hogy nem az épp adott hónapnál van nyitva, hanem a borítóképnél. Még a februári fotó is 28 napig virít, és ugye a hónapok 50 %-a 31-ig, míg a borítót csak átlapozza mindenki. Viszont a város karácsonyi üdvözlő lapjain ez a kép fog szerepelni, ami azért kétségtelenül hírverés  az alkotónak, aki elismerésként egy üveg bor mellett 5 db naptárt is átvehetett. Közülük egyet édesanyjának, egyet pedig egy aznapi közös pakolásban részt vevő kedves kollégájának ajándékozott, a többivel meg akár le is tudhatja a karácsonyt. Ki tudja, hátha egy dedikált példány egyszer milliókat érhet.

 

" Fény Gépész" Kovács Gábor

 

Erről, illetve a különböző nem minden napi kalandjairól kérdeztük az alkotót, hiszen barátaival a Drótszamár Huszár ezred tagjaival például legutóbb az adriai tengerpart horvát szakaszát biciklizték végig az őszi szünetben.

 

- Gondolom nem ez volt az első fotópályázatod, amire jelentkeztél. Értél már el hasonló sikert?

 

- Nem először veszek részt, de nem szoktam kimondottan utazni a pályázatokra Barátaim szoktak szólni, hogy: te Gábor, van ez a fotópályázat nem akarsz beküldeni képet?  Aztán ha van az adott témában jó képem, és nem felejtem el, akkor küldök. Soha nem fényképezek kimondottan pályázatra, hiszen egyrészt időm sem lenne rá, másrészt megrendelésre nem is működik ez nálam. Egyfajta megerőszakolásának érezném az egészet, ha így kellene dolgozzak.   Viszont ha jön az ihlet és pillanat  akkor  jól sülhetnek el a dolgok.  Én az összes pályázaton amin eredményeket értem el, spontán képekkel indultam, amiből persze nagyon sok van otthon.  Most is a kiírás kapcsán rögtön egy kép  villant be a korábbiak közül.  Ennek ellenére a pályázat lehetőségeit kihasználva hármat küldtem be, de nem lepett meg, hogy közülük azt választották ki, amire én is gondoltam.

 

- Borítónak szántad? Mert ugye minden hónapra külön lehetett pályázni?

 

- Nem. Ami engem nagyon megfogott ebben a dologban, hogy nem a populáris dolgokra volt kihegyezve, hanem Baja rejtett értékeire voltak kíváncsiak. A képeimen sokszor nem nagy egységeket ábrázolnak,, hanem kis részleteket emelek ki, így pont passzolt nekem a kiírás.  Ezért szoktam én is kicsit félni saját képeimtől, hiszen gyakran én sem mindig értem őket… Barátaimnak viszont meg szoktam mutatni, és van hogy ők felfedezik benne a mondanivalót.

 

 

- Fényképeztél például már lakodalmas csoportképet hátulról…

 

 Lakodalmas csoportkép hátulról

 

-  Igen az a kedvenc csoportképem a Barátok templomának lépcsőjén. Azt azért hozzá kell tennem, hogy egy barátom lagziján vendégként fényképeztem.  Ha munka lett volna, lehet elzavarnak.  Itt viszont a vőlegénytől olyan meghívót kaptam, hogy gyere Gábor, de azért a fényképeződ ne hagyd otthon, és ami tetszik, azt fényképezd le nyugodtan. Tehát meg volt a hivatalos fotós, én meg mellette végre kiélhettem magam.  A fotósok egyébként kihívásnak tekintik a csoportképeket, mert nehéz összeterelni egy 150 – 200 fős vendégsereget.

 

- Míg régen csak 2 – 3 fotós ismertek az emberek a városban, most azt a kort éljük az internetnek köszönhetően, hogy aki eldob egy követ, az eltalál egy fotóst. Mit szólsz a jelenséghez, illetve te a neten mennyire szoktál nyomulni?

 

- Kétélű fegyver ez, mert nagyon félreviheti az embert. Az ottani visszajelzéseket fenntartással kell kezelni. Talán csak jelzésértékűek azok a reakciók, amiket a közösségi oldalakon kapunk. Korábban volt más pályázaton helyezett fényképem, és mikor megosztottam a neten csak 3 – 4 kedvelése volt, pedig arra a képre vagyok a legbüszkébb.

 

 

- Mióta fényképezel?

 

- Ezt nem tudom megmondani, de 6 éves koromban már biztos volt gép a kezemben. Az első munkákat kb. 16 – 18 éve vállaltam, de korábban már értem el helyezést pályázaton. Viccesen úgy mondom: nekem két főállásom van, mert egy bajai középiskolában tanítok a fényképezés mellett.  Fényképezek rendezvényeket, melynek a többsége esküvő. Emellett szezonálisan tablókat is csinálok, de azt nem egyedül, mert az már egy nagyobb falat. Kiegészítésként pedig ami még befér. Termék- és portréfotózásokat is szoktam vállalni  a műtermemben, és ha marad rá időm akkor saját kedvtelésből is fényképezek. Nagyon sokat járunk például a környező bajai erdőkbe, ahol ilyen ember a természetben fotókat gyártok.

 

- Mit csináltok ti például éjszaka a Gemencben?

 

 Egy éjszaka a Gemencben

 

- Ez egyfajta szeánsz nálunk. Annakidején egy éjszakát  sátorozva  eltöltöttünk a szüleink kertjében. Azóta rájöttünk, hogy sokkal nagyobb a kaland, ha éjszaka egy sötét, őszi, téli erdőben tesszük meg ugyanezt sátor nélkül. 30 éves korunkban esett le, hogy a szarvasbőgés kimaradt az életünkből, pedig erre milyen remek lehetőségek vannak a közelben. Kimentünk, meghallgattuk, kint éjszakáztunk, és reggel jöttünk rá, hogy nem támadtak meg minket a szarvasok és a vaddisznók, nem ijesztgettek szellemek, nem rabolták el a lelkünket lidércek, tehát hogy elsőre bármennyire is vakmerőnek tűnik a dolog, tulajdonképpen nem is annyira veszélyes a Gemencben éjszakázni. Hatalmas élmény, és nagyon jó közösségépítő tevékenység!

 

- Nézve a dolgaitokat a Drótszamár Huszár Ezred oldalon, olyasmiket csináltok amikről gyerekkorában mindenki álmodik. Kint alszotok az erdőben, kerékpárral végig mentek a horvát tengerparton, gondoltok egyet és letekertek az isztanbuli bazárba, hegyet másztok és még sorolhatnám. Honnan jönnek ezek az ötletek? Egész egyszerűen elfelejtettetek felnőni?

 

 Kép az adriai kerékpártúráról

 

-  Hogy valóban gyerekek vagyunk-e még, csak azok tudnák eldönteni, akik akkor ott vannak velünk. Szerintem amúgy igen, de a normál életben nem teljesen…, vagy nem is tudom… Ezek a tervek csak úgy jönnek. Már gyerekkoromban amikor nem is tudtam, hogy van olyan hogy bakancslista, összeírtam, hogy mik azok a dolgok amiket szeretnék megcsinálni,  de ezek közül egyik sem volt benne.  Viszont azóta sok új dolgot hozzáírtam már a listához, melyek közül jó párat már megvalósítottunk.

 

- Ezeket az akciókat nem csak saját örömötökre csináljátok, hanem általában viszitek magatokkal bajai zászlót és pózoltok vele a fotókon, valamint propagáljátok mindenfelé. Ezt miért tartjátok fontosnak?

 

 A bajai zászló Dubrovnikban

 

-  Azért tartjuk fontosnak, mert szerintünk teljesen mindegy, hogy az ember merre van a világban, azért  lehet hogy egy picit megnyugtatja ha van nála valami ami az otthonára emlékezteti. Úgy gondoljuk, hogy ha az ember elmegy valahova,ha büszke rá  akkor meg akarja mutatni, hogy honnan jött. Bajaiként ezt tudjuk a legkönnyebben megmutatni, mert mondjuk egy jó halászlét nehéz összehozni a hegytetőn, pláne ha bicaj túrán vagyunk.

 

- Hogyan tovább?

 

- Még decemberben az ünnepek  előtt szeretnénk tartani egy élménybeszámolót a tengerparti kerékpártúránkról, amit a neten is sokan követtek. Azért decemberben, mert ilyenkor mindenki már kicsit lelassul, meg hát a marketing szempontok is fontosak. A csillagok háborúja új részeinek bemutatóját is ugye mindig karácsony tájára időzítik, hogy minél többen megnézzék.

 

 

Pár magán jellegű kérdés a végére:

 

Ha választanod kell, pacal vagy rántott hús?

 

- Rántott hús. (A pacal viccnek is rossz… )

 

- Modern Talking vagy Rammstein?

 

- Rammstein.

 

- Sör vagy kóla?

 

- Sör.

 

- Sugó vagy Duna?

 

- Duna.

 

- Lada vagy Wartburg?

 

- Lada. de csak azért, mert a 2 ütemű Wartburg váltóját fogalmam sincs hogy kell használni. ( Hoppá, egy újabb sor a bakancslistára!)

 

- Dobó Kata vagy Vajna Tímea?

 

- Nem tudom, mert Vajna Tímeát fel sem ismerném

 

- Stallone vagy Di Caprio?

- Teljesen mindegy.

 

 

A Baja 320 éves város tiszteletére összeállított naptár fotóit havi bontás szerint az alábbi fotósok (illetve fotózni szerető lelkes amatőrök)  készítették:

 

Koprivanacz Kristóf: augusztus
Pulai Zsóka:január, november
Jász Anikó: március
Szádeczky Attila: október
Komár Pál: szeptember
Ligeti László:április, május
Lógó Ervin:június, december
Cseh László:február, július

 

Pulai Zsóka: November

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



Hozzászólok!

Facebook Google +
1
komment